/Tami/

Ilyen nincs! Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?! Pont ő?! Pont Horváth Félix tetszett meg nekem?!
- Ezért kinyírnak - mondtam, és elrohantam megkeresni Fannit. A szőke sráccal beszélgetett.
- Bocsi, de mennem kell - mondtam Fanninak.
- Miért? - kérdezte Fanni.
- Mert, csak - mondtam. Fanni sejtette, hogy van valami.
- Haza kísérlek - mondta Fanni.
- Köszi, és bocsi, hogy megzavartalak titeket.
- Semmi baj - mondta kedvesen a srác. Fannival haza indultunk.
- Mi a baj? - kérdezte már a hideg utcán.
- Hibát követtem el. Egy hatalmas hibát!
- Kit öltél meg?
- Nem ilyenre gondoltam.
- Akkor? Tami, mondd már!
- Beleszerettem!
- Abba a helyes srácba aki elkapott?
- Sajnos igen.
- Ez szuper!
- Nem, nem szuper!
- Miért?
- Mert Lixbe szerettem bele.
- Abba a Horváth Félixbe?
- Igen, abba.
- Hát, nem vagy semmi kislány - mondta Fanni.

/Félix/

Nem hiszem el! Ezért leszedik otthon a fejem! De mégis élveztem.
- Mit csináltál azzal a lánnyal? - kérdezte Beni.
- Megcsókoltam.
- Mit csináltál?!
- Megcsókoltam!
- Tudod milyen zaklatott volt??
- Nem azért volt az.
- Akkor?
- Tamyt csókoltam meg.
- Azt a Tamyt? Molnár Tamit?
- Igen, őt!
- Öcsém - mondta Beni.
- Tudod mi a legrosszabb az egészben?
- Ilyen is van?
- Ja.
- Na mondd.
- Asszem' beleszerettem.
- Jézusom - csapott a homlokára Beni. Nem sokkal később Tomi is előkerült.
- Mi ez a negatív hangulat? Buli van emberek!
- Gáz van - mondta Beni.
- Mi?
- Félix szerelmes.
- Ez nagyszerű!
- Nem, nem az! - mondtuk egyszerre.
- Mert?
- Tamyba zúgott bele - mondta Beni.
- Bassza meg! - szitkozódott Tomi.
- Meg is csókolta - tette hozzá Beni.
- Téged ezért kinyírnak otthon - mondta Tomi.
- Nem mondod?!
- Egy élmény volt veled a munka - mondta Beni.
- Ne temessetek még - néztem rájuk.
- Oké - mondták.
- Valamit ki kell találnunk. Hogy szerethettem belé ilyen rövid idő alatt?!
- Van az a fogalom, hogy szerelem első látásra - tette a vállamra a kezét Beni.
- Tudom - sóhajtottam.

/Tami/

- Mit csináljak? Szeretem, de nem szabad! A szüleink vetélytársak - járkáltam fel, s alá a szobámban. Fanni az ágyamon ülve nézett.
- Állj már le, mert mindjárt elszédülök - kérte. Megálltam.
- Köszi.
- Mit csináljak?
- Ne mondd el a szüleidnek.
- Nem is állt szándékomban.
- Nagyon helyes.
- Miért pont ő tetszik nekem?! Miért pont ő kapott el?! Miért? Miért?!
- Ne dramatizáld túl a dolgokat.
- Ha a helyemben lennél mit tennél? - dőltem az ágyamra.
- Hálát adnék a teremtőnek, hogy egy szörnyen helyes srác karjaiban lehettem egy darabig.
- De pont Félixében?!
- Nem lehet, hogy ez egy égi jel volt? - kérdezte Fanni.
- Mire, hogy lázadjak a szüleim ellen?
- Nem, hanem annak a jele, hogy ideje lenne pasiznod! Két éve ismerlek, de még sose volt barátod.
- Oké, de ismétlem. MIÉRT PONT FÉLIX?!
- Nyugodj le! Örülnöd kéne ennek! Ő elérte, hogy szerelmes legyél! Eddig nem láttalak szerelmesnek, de ha ilyen vagy akkor már nem is akarlak - fordította poénosra a végét.
- Oké, igazad van - sóhajtottam fáradtan.
- Mint mindig.
- Legyen, de mi lesz ha többé nem látjuk egymást? Neki lesz sok barátnője, én pedig ötven macskával öregszem meg.
- Nyáron még fogtok találkozni.
- Igen, de addigra biztos a hetvenötödik barátnőjénél fog tartani.
- Annyinál azért nem - mondta, és csipogni kezdett a telefonja. Megnézte, és vissza írt valakinek.
- Megeshet, nem?
- Nem.
- Honnan veszed? - kérdeztem, de ebben a pillanatban csörögni kezdett a telefonom. Ismeretlen szám volt.
- Vedd fel - mondta mosolyogva Fanni. Felvettem.
- Molnár Tamara, ki keres? - kérdeztem.
- Szia - köszönt egy hang. Alig hittem a fülemnek.