/Tami/

Fanni szorosan megölelt, majd ő is elkezdett sírni. Egymás vállán sírtunk.
- Sajnálom, mindent sajnálok! Ne haragudj amiért nem hallgattam rád, de már megbántam! - néztem rá könnyes szemmel.
- Én is megbántam! Bocsánat - ölelt meg Fanni. Így álltunk hosszú percekig. Mikor elengedtük egymást felültünk az ágyra.
- Vele mi a helyzet? - utalt Olivérre.
- Semmi, szakítottam vele.
- Miért? - láttam az arcán egy elfojtott vigyort.
- Miután összevesztünk rájöttem, hogy tényleg nem szeretem. Ezt elmondtam neki, de ő felpofozott volna, ha Félix nem jár arra.
- Akkor te és Olivér már nem vagytok együtt?
- Nem - amint ezt kimondtam Fanni elővette a telefonját.
- Mit csinálsz? Neee - nyúltam a telójáért.
- Nemár - nevetett Fanni. Vagy öt percig birkóztunk a telefonjáért, de nála maradt.
- Kérlek szépen - néztem rá boci szemekkel.
- Ahj, rendben - tette el a készüléket.
- Köszönöm - néztem rá hálásan. Végig dőltem a földön, és a plafont bámultam.
- Izgulsz a koncert miatt?
- Igen.
- Ne aggódj nem lesz semmi baj. Minden klappolni fog - szorította meg a kezem bíztatóan.
- Hiszek neked.