/Félix/

A népligetben sétáltam céltalanul amikor láttam egy fiút és egy lányt. Ahogy közeledtem láttam, hogy nem mások, mint Tami és Olivér. Épp tovább mentem volna, de a szemem sarkából láttam, hogy Olivér kezet emelt(!!!!!!!!!!!!!) Tamira! Ekkor odamentem, és lefogtam a kezét ezzel megakadályozva, hogy befejezze a mozdulatot. Tami felnézett rám, majd a döbbenettől kikerekedtek a szemei.
- Remélem nem gondoltad komolyan, hogy befejezed ezt a mozdulatot - néztem rá szúrósan.
- Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálunk a barátnőmmel! - rántotta ki a kezét a szorításomból. Tami ekkor motyogott valamit, de nem értettem.
- Ebben igazad van, de egyet mondok neked amit jobb ha meg fogadsz. LÁNYOKRA. NEM. EMELÜNK. KEZET! - tagoltam neki szépen, hogy megértse. Nem mondott semmit.
- Megértetted?! - most se felelt. Megragadtam a pólója nyakát, és annál fogva mélyen a szemébe néztem.
- MEGÉRTETTED?! - üvöltöttem a képébe.
- Igen - felelte, mire ellöktem. A földre esett.
- Szánalmas vagy - néztem rá szánakozóan, és tovább mentem.

/Tami/

- Igaza van - hagytam faképnél Olivért. Nem tudtam merre menjek. Félixnek megkéne köszönjem, de azok után, hogy? Nem bírnék a szemébe nézni. Annyiszor leráztam. Ahogy lépkedtem az úton éreztem egy könnycseppet kicsordulni, majd végig folyni az arcomon. Mekkora dög voltam vele, pedig nem érdemelte meg. Ekkor bevillant, hogy nem is akartam megismerni Olivért, és apa miatt ütött el a busz. A szüleim kihasználták az amnéziámat! Milyen naiv voltam! Rohanni kezdtem az ellenkező irányba. Utolakartam érni, de nem találtam sehol. Ezt is elcsesztem! Ha akkor utána mentem volna akkor... nem is tudom akkor most mi lenne. Talán bocsánatot kérek tőle, és ennyi. Ő nem akar látni engem azok után, ahogy bántam vele. Nem érdekelt, mert muszáj volt megköszönnöm neki, és bocsánatot kérni a viselkedésemért. Végig rohantam az egész ligeten, de nem találtam sehol. Elkeseredésemben leültem a földre. Csendben elsírtam magam. Mindent tönkre tettem Olivér és a szüleim miatt! Elvesztettem az egyetlen barátnőmet! Elvesztettem mindent! Egy hónap múlva fellépek a Balaton Sound-on, de van értelme? Nem hinném. Végül döntésre jutottam az életemmel kapcsolatban. Felálltam a földről, és elindultam. Hagytam, hogy a lábaim vezessenek. Átsétáltam a Lánchídra, majd lenéztem. Megláttam a hömpölygő Dunát. Lehunytam a szemeimet, és legördült egy kövér könnycsepp. Egyenesen a folyóba. Kinyitottam a szemeimet, és tovább néztem a mélybe. A szél okozta vad hullámok hívogatónak tűntek. Szinte csábított, hogy a habokba vessem magam. Erre én mit csináltam?