/Félix/

Két hete ébredt fel. Két hete ébredt fel életem szerelme. Annyira boldog voltam, hogy madarat lehetett volna velem fogatni, de még most is. Depis Félix nincs többé, helyette Happy Félix van itt.

- Nem akarlak lelombozni... - kezdte Beni.
- Akkor ne tedd - vigyorogtam.
- De erről tudnod kell - folytatta Tomi.
- Miről?
- Tami...
- Mi van veled?? Rosszabbul van?!
- Nem, csak ugye a szülei összeakarták hozni egy idegen sráccal...
- És?!
- A srác bement hozzá a kórházba.
- Hogy mit csinált?!
- Egy csokor virággal.
- HOGY MIVEL?! - akadtam ki teljesen. Egy vadidegen rámászott a barátnőmre?!
- Szóval, ha azt akarod, hogy emlékezzen rád akkor húzz bele, mert ez a tag bármikor lecsaphatja a kezedről.
- Kinyírom! Hol találom?!
- Nem azt mondtuk, hogy legyél gyilkos! Hanem azt, hogy húzz bele! - mondta Beni. Abban a minutumban felpattantam az ágyamról, és kimentem.
- Hova mész? - jöttek utánam a fiúk.
- Van egy kis dolgom - mentem ki az ajtón. Elővettem a telefonomat, és hívást indítottam.
- Bent vannak a szülei?
- Nincsenek.
- Jó.
- Miért?
- Bemegyek - tettem le. Lehet, hogy pofátlanság volt részemről, de jelen esetben nem izgatott. A kórházban rögtön Tami szobájához mentem. Benyitottam. A lányok épp beszélgettek.
- Sziasztok - köszöntem.
- Szia - köszönt Fanni, de Tami csak nézett. Fanni felállt.
- Magatokra hagylak, később beszélünk. Sziasztok - ment ki. Leültem a székre ahol az előbb Fanni foglalt helyet.
- Te ki vagy? - nézett rám kérdő tekintettel Tami.
- Félix. A barátod vagyok - erre a szemöldökét ráncolta. Annyira aranyosan nézett így ki, hogy elkuncogtam magam.
- Mi olyan mulatságos?
- Aranyos amikor a szemöldöködet ráncolod - kuncogtam.
- Mi barátok vagyunk? Vagy voltunk?
- Nem.
- Akkor?
- Te a barátnőm vagy.
- Nekem nincs barátom - csóválta meg a fejét.
- De, csak nem emlékszel rám.
- Nekem anyu azt mondta, hogy nem volt barátom.
- De volt. Én voltam és vagyok a barátod - fogtam meg a kezét gyengéden.
- Engedj el, kérlek - sütötte le a szemeit. Nem fogadtam szót. Tovább fogtam a puha kezét. Ekkor kinyílt az ajtó.
- Mit csinálsz?! - lökött el egy szőke srác.
- Közöd? - pattantam fel a földről.
- Nagyon is sok van! Hagyd békén, és takarodj vissza a férges kiadódba! - ekkor behúztam neki egyet. Tami riadtan sikított fel. A srác gyomorszájon ütött. Fájdalmasan felnyögtem.
- Ezzel még nincs vége! - a hasamat fogva mentem ki. Egyszer még megölöm azt a gyereket!

/Tami/

- Jól vagy? - kérdeztem rémülten Olivértől.
- Igen - ült le az ágy szélére.
- Nagyon megijedtem - nem tudtam, hogy megöleljem-e vagy sem ezért inkább átkaroltam magam.
- Semmi baj - mosolygott Olivér.
- Te tudod, hogy ki volt ő pontosan?
- A vetélytársad a zene terén, mert az ő szülei vezetik az ellenséges kiadót, de neked nem kell törődnöd vele. Csak arra figyelned, hogy ne állj szóba vele!
- Jó - bólintottam bizonytalanul. Olivér ekkor magához ölelt. Jó illata volt. Lehunytam a szemeimet, és átöleltem.
- Nem is tudtam, hogy ilyen bújós vagy - mosolygott rám Oli.
- Eddig én se - néztem rá. Oli belepuszilt a hajamba.

<1 héttel később>

/Tami/

Ma végre haza mehettem. Olivér mindennap bejött hozzám látogatóba. Anya délelőtt haza vitt engem.
- Ez itt a szobád - nyitott be egy barack sárga színű szobába. Az ablak alatt volt egy íróasztal azzal szemben az ágyam. A falnál volt egy ruhásszekrény, és neki volt támasztva a gitárom.
- Ha gondolod pihenj - ment ki anya. Rögtön a gitáromhoz léptem. A kezembe vettem, és pengetni kezdtem. Ezt a tevékenységemet a telefonom csörgése zavarta meg. Megnéztem, hogy ki hív. Olivér nevét írta ki.
- Szia - köszöntem mosolyogva.
- Szia, van kedved elmenni valahova?
- Persze.
- Oké, tíz perc és ott vagyok - majd letette. A ruhásszekrényemhez léptem. Mivel jó idő volt ezt vettem fel:

Tettem fel egy leheletnyi sminket, kifésültem a hosszú szőkésbarna hajamat. Belenéztem a tükörbe, és késznek nyilvánítottam magamat. Megint csörögni kezdett a telefonom. Valami Rómeó hívott.
- Igen?
- Szia, szép szerelmem - a hangja ismerősen csengett.
- Ismerlek?
- Félix vagyok!
- Hagyj békén - ezzel letettem. Csengettek. Kirohantam, de addigra anya kinyitotta az ajtót.
- Á, szia Olivér - mosolygott anyu Olira.
- Jó napot, elvihetem Tami egy kicsit a városba?
- Persze, mulassatok jól - ment be a konyhába anya. Mikor Olivér meglátott elállt a lélegzete.
- Gyönyörű vagy - mosolygott kedvesen. Éreztem, hogy elpirultam. Olivér kinyújtotta a kezét felém. Először értetlenül néztem rá. Mikor látta az értetlen arckifejezésemet az ujjait rákulcsolta az enyéimre.
- Mehetünk?
- Igen - bámultam az összefonódott ujjainkat. Elkezdünk sétálni. Beültünk a starbucks-ba. Mindketten shake-et kértünk. A pultos lány mosolyogva aláírta mindkét poharat, majd odaadta nekünk. A hűsítő italainkkal sétáltunk tovább. Kéz a kézben.
- Mesélsz magadról? - kérdeztem hirtelen.
- Mit szeretnél tudni?
- Mindent. Szeretnélek megismerni.
- Hát jó. 17 éves vagyok. Augusztus 13-án lesz a szülinapom. Van egy tíz éves húgom. A zöld a kedvenc színem. Imádom a sonkás pizzát, és a sprite-ot. Néha szoktam gitározni, de általában élőzenekar kísér a koncerteken. Szeretnéd tudni, hogy mi volt a jelem az oviban, vagy elég lesz ennyi infó? - kérdezte nevetve. Én is elnevettem magam.
- Beérem ennyivel - mosolyogtam rá.
- Kérném, hogy most te mesélj magadról, de nem hiszem, hogy tudnál.
- Csak annyit tudok magamról, hogy szeretek zenélni. Zongorázok és gitározok. Ennyi. Meg talán az, hogy a kék a kedvenc színem.
- Egész jó - mentünk tovább. Késő délutánig bolyongtunk a városban. Egyszer jött egy hideg szellő amitől megborzongtam. Oli szó nélkül levette a pulcsiját, és rátette a hátamra. Kellemes Olivér illata volt. Hazáig kísért.
- Remélem jól érezted magad - álltunk meg az ajtónk előtt.
- Köszönöm a mai napot. Tessék itt a pulcsid - adtam vissza neki.
- Igazán nincs mit - nézett bele mélyen a szemeimbe. Lassan közeledett a feje. Lehunytam a szemeimet, és már csak azt éreztem, hogy a puha ajkai az enyémhez értek. Lágyan megcsókolt. Déja Vu.