/Tami/

Két hete vagyok bent a kórházban. Mármint mióta felkeltem onnan számítva két hete. A szüleim két naponta jöttek be hozzám, míg a sötétbarna hajú lány (Fanni) mindennap bent van nálam. Mindig szokott mesélni a múltamról.

- Emlékszel arra, hogy hogyan ismerkedtünk meg? - kérdezte reménykedve a lány.
- Nem - csóváltam meg a fejem.
- Elmeséljem?
- Igen kérlek - mosolyogtam rá.
- Két éve a szüleid dalszövegírót kerestek neked. Nagyon sok emberrel beszéltek a jelenlétedben. Mikor én következtem remegő lábakkal mentem be az apukád irodájába. Mikor látták a jegyzeteimet elakartak küldeni, de te megszeretted volna nézni. Már a sírás szélén voltam közben azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha neked sem fognak tetszeni. A gondolataimból az rázott vissza a valóságba, hogy mosolyogva felnéztél rám.
- Ezek nagyszerű dalok. Szeretném, ha te lennél a dalszövegíróm - mosolyogtál rám. Elakadt a lélegzetem. Reménykedve néztem a szüleidre. Az apád vonakodva, de beleegyezett. Mikor kimentem az irodájából kitört belőlem a sírás. A boldogságtól, hogy végre tudtam valamit kezdeni az ötleteimmel. Az nem számított, hogy nem én adom elő, hanem az, hogy más énekesek adják majd elő - miközben mesélte kicsordultak a könnyei. Ekkor halványan bevillant valami.
~ -  Minden rendben?
- Igen, csak annyira boldog vagyok!
- Hidd el, hogy én is. Örülök, hogy egy velem egykorú a dalszövegíróm, és nem valami üresfejű felnőtt.
- Azoknak nem sok fantáziájuk van - nevetett a lány.
- Ja. Egyébként, hogy hívnak?
- Farkas Fanni.
- Én...
- Tudom, Molnár Tamara, azaz Tami - mosolygott Fanni. ~ A fejemhez kaptam. Kicsit megfájdult.
- Jól vagy? Hívjak orvost?
- Nem kell, jól vagyok - mosolyogtam rá.
- Biztos?
- Igen, biztos - bólintottam.
- Szia, kislányom - nyitott be az ajtón anya.
- Szia - feküdtem az ágyon.
- Akkor én most megyek. Szia, Tami!
- Szia, Fanni! - intettem neki. Miután kiment anya leült Fanni helyére.
- Hogy érzed magad?
- Egész jól. Mikor mehetek haza?
- Amikor az orvosok jónak látják.
- Ahj! Kiakarok menni. Tudod milyen rossz itt lenni egy gyógyszer és fertőtlenítőszer keverék szagú helyiségben? Nagyon rossz!
- Tudom, de értsd meg, hogy bent kell maradnod, hogy felépülj.
- Jó - sóhajtottam fáradtan.
- A rajongói üzenetek elárasztották az oldaladat.
- Igen?
- Igen. Sokan írják, hogy gyógyulj meg mihamarabb.
- Kedvesek - mosolyodtam el.
- Igen, azok, de van egy személy aki az összes rajongódnál jobban várja, hogy felépülj - nézett rám sokat sejtően anya.
- Igen, ki? - kérdeztem, de ebben a pillanatban kinyílt az ajtó. Az arcát egy hatalmas rózsa csokor takarta.
- Ezt neked hoztam - tette lejebb a csokrot, így láttam az arcát.