/Félix/

„ Fanni: Nem emlékszik senkire!!!”

Félix: MI?!

Fanni: Amnéziás! Az orvos azt mondta lehet, hogy az egy hónapos kóma miatt! Basszus Félix én félek! Mi lesz, ha semmire sem fog már többé emlékezni?!

Félix: Ne mondj ilyet! Biztos visszafognak jönni az emlékei! Csak egy kis rásegítés kell.

Fanni: Mire gondolsz?

Félix: Arra, hogy annyit mesélünk neki a múltjáról amennyit csak tudunk.

Fanni: Ez még be is válhat, de... mi lesz, ha mégse?

Félix: Tovább próbálkozunk! Nem adhatjuk fel a reményt! Csak annak kell a szemünk előtt lebegnie, hogy ezt Tamiért tesszük!

Fanni: Igazad van! Remélem sikerül.

Félix: Egyébként, hogy van?

Fanni: Egész jól. Mármint ő jól van a körülményekhez képest. A szülei összetörtek. Az apja magába roskadt, mert miatta van az egész. Az anyja pedig az apját vígasztalja, de látszik rajta, hogy fáj neki, hogy nem emlékszik rá a lánya.

Félix: Ezen én is ki lennék akadva, ja várj így is kivagyok, mert én a barátja vagyok!

Fanni: Én meg a legjobb barátnője!

Félix: Tudom, bocsi.

Fanni: Semmi baj. Amúgy van ebben valami fura is...

Félix: Mi??

Fanni: Arra emlékszik, hogy szeretett énekelni és zenélni.

Félix: És ez lehetséges??

Fanni: Ezekszerint igen.

Félix: Arra nem emlékszik, hogy esetleg... szeretett bárkit is?

Fanni: Arról nem mondott semmit, ne haragudj :(

Félix: Semmi baj. Ne haragudj, de mennem kell.

Fanni: Oké, később beszélünk. Szia!

Félix: Szia!

Bementem a házunkba. Bementem a szobámba, és ledőltem az ágyra. Amnéziás lett. Azért nem ismert meg. Nem a kapucni miatt, hanem mert amnéziás.