/Tami/

Az élet rövid, ezért ki kell élvezni. A szerelem kiszámíthatatlan, mert folyton a legváratlanabb pillanatokban „bukkan fel”. A szülők őrültek, ha rád akarnak erőltetni a sajtó miatt egy kényszer kapcsolatot.

- Kislányom értsd meg - kérlelt anya a kiadóban.
- Mit értsek meg?! Azt akarjátok, hogy egy vadidegennel járjak!
- Nem idegen, mert ismerjük - szólt közbe apa, mire villámló tekintettel néztem rá.
- Tami, ez jó címlapsztori lenne számotokra.
- Ó, már értem a kiadó fontosabb, mint a lányotok!
- Ez nem igaz - emelte fel a hangját apa.
- Apa, most arra kértek, hogy járjak egy idegennel!
- Nem idegen!
- De én nem ismerem, tehát nekem idegen!
- Majd megismeritek egymást!
- Mi van akkor, ha nem szeretem??
- Az nem fontos - legyintett apa.
- Tudtam. A kiadó fontosabb - mondtam csalódottan, majd elhagytam az irodát.
- Tamara állj meg! - jött utánam apa.
- Nem! - tovább mentem. Mikor elhagytam a kiadót, még utoljára visszanéztem. Apa kijött utánam.
- Molnár Tamara most rögtön állj meg! - mennydörögte apa.
- Miért mi lesz, ha kislányod ja bocs neked nincs is lányod, csak egy énekes vagyok a számodra! - fordultam vissza.
- Ne mondj ilyeneket!
- Miért mi lesz akkor? Nem engedsz koncertekre? Mondjuk ezt nem tennéd meg, mert abból nincs bevétel! - üvöltöttem dühösen.
- Idefigyelj kislányom! Mit akarsz?
- Azt, hogy ne akarjatok összehozni egy idegennel!
- DE NEM IDEGEN!
- DE NEKEM AZ! - üvöltöttem, majd leléptem az útra.
- TAMARA - kiáltott apa, majd egy éles fékcsikorgást hallottam. Elsötétült a világ.