/Tami/

Reggel az ébresztőm hangjára keltem. Morogva nyomtam ki az ébresztőmet. Felkeltem, és komótosan felöltöztem. Kimentem a konyhába reggelizni. Anya elém rakott egy tál műzlit. Öntöttem bele magamnak tejet, és enni kezdtem. Reggeli után bementem volna a szobámba, de csengettek.
- Nyitom - mentem az ajtó irányába. Kinyitottam, és Fanni állt előttem.
- Fanni! - öleltem meg boldogan.
- Én is örülök, hogy látlak - ölelt szorosan Fanni. Mikor elengedtük egymást, bementünk a szobámba. Törökülésben ültem az ágyamon, Fanni is így ült.
- Na, elhoztad? - kérdeztem.
- Mit? - kérdezte. Rémülten néztem rá.
- Vicceltem! Persze, hogy elhoztam - kotorászott a táskájában.
- Muti - vettem ki a kezéből a füzetét. Lapozgattam, míg megtaláltam az Egyedinek születtem sorait.

Nem vagyok tökéletes.
Nem vagyok tömeg énekes!
Egyedinek születtem! Egyedinek, és nem tökéletesnek!
Bárki bármit gondolhat most rólam, de azt ne, hogy tökéletes lennék.
Nem vagyok mindig ilyen, ez az álcám a való életben! Nem vagyok tömeg! Nem vagyok tökéletes! Én csak egyedi vagyok! Nem utánzok senkit! Nem akarok egy klón lenni!
Nem vagyok tökéletes. Nem vagyok tömeg énekes!
Egyediként élem az életem!
Egyedinek születtem, és nem tökéletesnek!

- Na, mi a véleményed? - kérdezte Fanni.
- Hm, egész jó. Mondjuk a közepénél lehetne egy kis szünet, hogy csak a hangszerek szólnak utána menne tovább - mondtam az ötletemet.
- Nem rossz, ketten összehozzuk - pacsiztunk le egymással.
- Az uncsitesóm barátnőjének a bátyjának a haverja bulit szervez - mondta Fanni, de én már az uncsitesójánál lemaradtam.
- Nem lehetett volna még húzni? - kérdeztem mosolyogva.
- Oké, bocsi. Egy ismerősöm bulit szervez. Elég rövid így?
- Megfelelő. Milyen bulit?
- Mivel farsangi időszak van ezért álarcos buli lesz - mondta Fanni.
- Álarcos?
- Igen, ráadásul most szombaton lesz.
- Azt akarod, hogy elmenjek?
- A legjobb barátnőm vagy, szóval igen!
- Oké, de nincs maszkom.
- Nem baj, addig szerzünk egyet - állt fel az ágyamról Fanni.
- Oké, de mikor?
- Most - húzott fel az ágyamról. Kimentünk a szobámból. Felvett a csizmánkat, és a kabátunkat.
- Elmentem, majd jövök - mondtam anyának.
- Rendben, vigyázzatok magatokra - adott egy puszit az arcomra anya.
- Rendben - mondtuk egyszerre, és elmentünk. Elmentünk a WestEndbe szét nézni.
- Tamy, kérhetek egy autogramot? - kérdezte egy lány.
- Persze - mosolyogva vettem el a füzetet és a tollat a kezéből.
- Hogy hívnak? - kérdeztem mosolyogva.
- Maja - mondta a lány. Aláírtam a füzetét, és visszaadtam neki.
- Köszi - mondta, és boldogan elment.
- Jó érzés boldognak látni a rajongóidat - mondta Fanni.
- Szerintem is - mondtam mosolyogva. Tovább bóklásztunk a plázában. Egy boltban találtunk maszkokat. Vettünk magunknak egyet-egyet.
- Beülünk a starbucksba?
- Mehetünk - mondtam, és bementünk. Az én poharamra ráírták, hogy Tamy, Fanniéra pedig a nevét. Jó ízűen megittuk a forrócsokinkat, és sétálgattunk a városban.
- Hogy hívják azt az ismerősödet aki bulit szervez? - kérdeztem zsebre dugott kézzel.
- Nem hiszem, hogy ismered, de egyébként Marcinak hívják - mondta Fanni.
- Igazad van, nem ismerem - mondtam. Ekkor szállingózni kezdett a hó.
- Elkéstél, Holle anyó - nézett az égre Fanni.
- Lehet, hogy most a lusta lány van műszakon - mondtam nevetve.
- Lehet - nevetett Fanni is. Egy nagyobb tömeg alakult ki előttünk.
- Mi van itt? - kérdeztem értetlenül.
- Nem tudom. Nézzük meg - tanácsolta Fanni. Közelebb mentünk.
- Látsz valamit? - kérdeztem Fannitól.
- Nem igazán - ugrált, hogy lásson valamit. Az akciónk sikertelennek bizonyult.
- Menjünk, amíg nem vesznek észre - tanácsolta Fanni halkan.
- Rendben - egyeztem bele. Lassan kikerültük a tömeget. Szerencsére senki sem vett észre.
- Szerinted kit bálványoznak ennyire? - kérdezte Fanni.
- Nem tudom. Biztos egy majmot - vontam vállat.
- A majmok cukik - mondta Fanni.
- Igen - mondtam mosolyogva. Hazamentünk. Otthon nem volt senki.
- Szia, Tami - köszönt el Fanni.
- Szia - öleltem meg. Miután Fanni elment bementem a szobámba. Ahogy beléptem csörögni kezdett a telefonom. Anya hívott.
- Szia, anyu - köszöntem.
- Szia, be kellene jönnöd a kiadóba - mondta anya.
- Megyek - mondtam, és leraktam. Felvettem a kabátomat, és elindultam. Alig fél óra alatt ott voltam.
- Végre itt vagy - mondta anya.
- Miről van szó? - kérdeztem.
- Az irodában elmondjuk - indult el anya. Követtem. Az irodában apa ült bent.
- Szia, apa - ültem le az egyik székre.
- Szia. Azért hívtalak ide, hogy elmondjam meghívást kaptál a nyári Balaton Soundra, mint fellépő - mondta apa. Elállt a lélegeztem.
- Ez komoly? Úristen, de jó!
- De - mutatta fel a mutató ujját apa, jelezvén még nincs vége.
- De?
- Ott lesz a Hope records egyik énekese is - mondta apa. Na, igen. A Dream records és a Hope records viszályban állnak egymással.
- Igen? Lehet tudni, hogy ki?
- A Horváth gyerek - mondta apa.
- Értem, és mit kell tennem?
- Ne állj szóba vele! Ezen kívül neked csak jól kell szerepelned - mondta anya.
- Rendben, mondjuk nem látok nagy esélyt arra, hogy leálljunk beszélgetni.
- Nagyon helyes - mondta apa.
- Csak ennyit szerettünk volna mondani - mondta kedvesen anya.
- Oké, akkor mehetek?
- Igen. Vigyázz magadra - mondta apa.
- Jó, sziasztok - köszöntem el szüleimtől. Haza felé felhívtam Fannit.
- Igen?
- Nem fogod elhinni, hogy mi történt - kezdtem köszönés nélkül.
- Na mi?
- Fellépek nyáron a Balaton Soundon! - mondtam boldogan. Fanni a vonal túloldaláról sikítani kezdett.
- Úristen, Tami! Gratulálok!
- Köszi!
- Ne haragudj, de le kell tennem.
- Nem haragszok, majd később beszélünk.
- Oké, szia!
- Szia! - köszöntem el, és letettem. Boldogan mentem haza. Fellépek a Balaton Soundon!