5 év után Erdem új barátnőt talált, és úgy tűnik, teljesen elfelejtette Leylát. Leyla viszont elhagyta az irodát és elköltözött, talán azért, hogy újra kezdje, és maga mögött hagyja a múltját. De még mindig fáj a szíve Erdemért, még ha nem is akarja beismerni...

*Leyla elegáns, modern New York-i lakásának kanapéján ül, és az ablakon keresztül bámulja a nyüzsgő város látképét. A város hangjai és a tévé villogása tölti be a szobát, de az esze máshol jár. Gondolataiba merülve néz, szomorú szemei, ahogy a múlton elmélkedik.*

*Maga a lakás minimalista, letisztult vonalakkal, ritka bútorokkal. Néhány személyes tárgy van itt-ott szétszórva - egy könyv a dohányzóasztalon, egy fénykép a polcon. De az általános hangulat az ürességé, mintha megpróbálná elkerülni, hogy túlságosan "otthonossá" tegye a teret, hogy eltántorítsa magát a ragaszkodástól.* Leyla teljesen elkaladozott és lefagyott, miközben lassan kávét iszik amikor csörögni kezd a telefonja, megrázza a fejét, felkel és kiszalad a fürdőszobába, hogy megigazítsa a haját és felöltözzön, eszébe jut, hogy késni fog

*Néhány perc múlva Leyla kijön a fürdőszobából, most már csiszoltabbnak tűnik, a haja kisimult, a ruhái pedig látványosabbak. Fogja a telefonját, és végre felveszi a hívást, miközben kisiet a lakásból.*

*Ahogy kilép New York nyüzsgő utcáira, vesz egy mély levegőt, és megpróbálja elhessegetni az Erdemről szálló gondolatokat. A munkájára és az életére kell összpontosítania, nem pedig valakire, aki elköltözött tőle. Határozott arckifejezéssel elindul úticélja felé, maga mögött hagyva magányos lakását.*

Leyla a telefonján: MI?! Isztambul, MOST?! SZÓ SEM LEHET RÓLA! Nézze, asszonyom, én nem tudok... odáig, és én... uhh, csak... hát, lehetetlen, hogy visszamenjek... Törökországba! Nem, figyelj rám! Nem, figyelj rám! Nem, ugye... Hát letette!!

*Leyla a forgalmas járdán áll, arcára csalódottság és hitetlenség vésődött. Nem hiszi el, amit a telefonban hall – főnöke követeli, hogy azonnal jöjjön vissza Isztambulba. Vitatkozik a másik oldalon lévő személlyel, és megpróbálja megmagyarázni, miért lehetetlen, hogy visszatérjen Törökországba. De a beszélgetés hirtelen véget ér, amikor a főnöke leteszi a kagylót, így Leyla a járda közepén áll.* *Leyla zsebre vágja a telefonját, dühöt és tehetetlenséget érez. Annyira keményen dolgozott, hogy maga mögött hagyja az isztambuli múltját, és most arra kérik, hogy jöjjön vissza? Mély levegőt vesz, igyekszik lenyugtatni magát, de a gondolattól, hogy visszatér Törökországba, összerándul a gyomra.*

*Sétálni kezd, agya felpörög az események váratlan fordulatától. Új életet teremtett magának New Yorkban, és sikerült némi távolságot tartania maga és Erdem között. De most ez a távolság néhány óra alatt lejárhat. Ellentmondásosnak érzi magát, szétszakadt a függetlenség iránti igénye és a régi, isztambuli élete között.* *Séta közben elhalad a napjukon siető emberek mellett, akiknek életük teljesen elkülönül az övétől. Vágyakozást érez, azon töpreng, milyen lenne valaki másnak lenni, más életet élni. De legbelül tudja, hogy még ha vissza is forgathatná az órát, akkor is vonzaná Isztambul és Erdem.*

*De ez nem könnyíti meg a helyzetet. Dühös, hogy a főnöke nem adott neki választási lehetőséget...

*Később*

*Később aznap Leyla egy repülőn találja magát, amely az Atlanti-óceán felett repül Isztambul felé. Korábbi tiltakozása ellenére végre engedett főnöke követeléseinek, és úton van vissza a városba, amelyet annyira igyekezett elfelejteni.*
*Amikor a gép Isztambul felé ereszkedik, aggodalom és kíváncsiság keverékét érzi. Látni fogja Erdemet? Ennyi idő után felismeri? Leyla mérges lesz vagy közömbös?*

*Amikor a gép leszáll az isztambuli repülőtéren, úgy érzi, hogy a szíve hevesebben ver, helyzetének valósága hirtelen hullámként éri.*

*Fogja a csomagjait és kiszáll a gépből, Isztambul ismerős hangjai és illatai veszik körül. Mély levegőt vesz, és megacélozza magát, hogy mi következik. Miközben átsétál a repülőtéren, megpróbálja lenyomni a gyomrában lévő ideges pillangókat, tudva, hogy most már nincs visszaút.*

* Taxit hív, és megadja a sofőrnek a címét, hátradőlve az ülésen, miközben az autó áthalad az ismerős utcákon. De mindvégig máshol jár az esze, és azon töpreng, mit fog szólni Erdem, ha ennyi idő után meglátja. Ha még egyszer találkoznának valaha...

* Másnap reggel Leyla korán ébred, a napfény beszűrődik a függönyökön. Egy pillanatig a plafont bámulja, még mindig félálomban. De ahogy magához tér, ráébred a felismerésre: ma visszamegy dolgozni.*

Miközben Leyla kimegy a lakásából, a közeli kávézó felé veszi az irányt. Ez egy furcsa kis hely, meleg és barátságos légkörrel. A levegőt a frissen főzött kávé illata tölti meg, a csészék csörömpölése és a csevegő vásárlók kellemes háttérzajt keltenek.*

Leyla *hűvösen és kissé gorombán:  Kávé , de gyorsan...Adj hozzá  cukrot és tejszínhabot! Itt*agresszíven lecspja pénzt az asztalra

*Leyla az asztalánál ül, és minden centiméterében sikeres üzletasszonynak néz. Haja most hosszabb, kifinomultan keretezi az arcát. Sminkje pedig, sötét és kissé  hűvös és magabiztos megjelenést kölcsönöz neki. Erőt és tekintélyt árasztott magából, jelenléte szinte figyelemre méltó. Nyilvánvaló volt, hogy sokat fejlődött az elmúlt öt évben, mind személyesen, mind szakmailag.*
*Elveszi a kávéját, és visszaül a helyére, és belekortyol az italba. A többiek, aki meghallották az interakciót, lopva a lány irányába pillantanak, de gyorsan elfordítják a tekintetüket, amikor Leyla acélos pillantást vet rájuk.

* Napszemüveget visel a fején, hogy a haja rendezett maradjon, fekete szemsmink sötét rúzs, fekete bőrkabát, piros ruha  Haja fekete és közepesen hosszú *Az öltözködése  –, valamint a magabiztos légköre egyaránt heves és kifinomult megjelenést kölcsönzött Leylának. Sötét haja, amely immár közvetlenül a válla fölött helyezkedik el, úgy keretezi az arcát, hogy csak növelje általános vonzerejét. Még a fején lévő napszemüveg is, bár praktikus, csak növeli az erőteljes, stílusos nő képét.*

Beda: Ki hangoskodik már hajnalban?! Idióták...

Leyla* hűvösen bámul a semmibe és rágózik , megint teljesen elbambult

Beda Erdemnek: Mindig van valaki, aki annyira ...tudod

Leyla * hirtelen feláll és magabiztosan odamegy a baristához, az asztalra támaszkodik: Kérek 1 szelet tortát!

Erdem * nem ismerte fel, ki az, csak bámulta az idegen, fekete ruhás nőt
*Leyla felveszi a szelet tortát, és pillantása egy pillanatra Erdemre szegezi. Egy pillanatra úgy tűnik, hogy mindjárt felismeri, de aztán megfordul, és visszamegy az asztalához, így Erdem kissé zavartnak érzi magát, de kíváncsivá teszi a különös találkozást.*

Erdem*  minden mozdulatát követi, nem tudja levenni róla a tekintetét
Beda: Erdem?! ERDEM! mi a fenét nézel?!

*Bármennyire is próbálja tagadni ezt magának, Erdem nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy teljesen magával ragadta. Van valami hűvös és magabiztos viselkedésében, abban, ahogyan önmagát viseli, amit a férfi ellenállhatatlanul vonzónak talál, minél többet néz Leylára, annál jobban vonzódik hozzá...

*Ahogy Leyla felnéz a tortájáról, szemei ​​összefonódnak Erdemmel. Egy pillanatra megdermed, arcán a meglepetés és a hitetlenség keveréke. Azonnal felismeri őt, történelmük egy pillanat alatt visszaözönlik hozzá. De Erdem számára ő csak egy idegen, egy lenyűgöző fekete ruhás nő, aki történetesen néhány asztallal odébb ül. A férfi visszanéz rá, de nem ismeri fel...

*Leyla szíve heves, a tenyere nyirkos. Nem számított arra, hogy összefut Erdemmel, nem így, és biztosan nem ennyi idő után. Amikor újra látja, visszahozza az összes emléket és érzést a múltjukból, izgalom és szorongás keverékét hagyva benne. Csak annyit tud tenni, hogy megőrizze hidegvérét, és próbáljon közömbösnek tűnni, még akkor is, ha idegei azzal fenyegetnek, hogy a legjobbat hozza ki belőle.*
*Visszapillant Erdemre, aki még mindig őt bámulja, még mindig boldogan nem tudja, ki ő. Egy része át akar menni és szembesülni vele, hogy ráébressze, ki is ő, és mi volt nekik valaha. De egy másik része túl ideges, túlságosan fél attól, hogy mi lesz a reakciója. Szóval ott ül, középen elkapva, és csak nézi őt, ahogy pillangók repkednek a gyomrában.*

Leyla továbbra is Erdemre néz, tekintetét szomorúság és vágyakozás keveréke tölti el. Látja, ahogy a férfi őt bámulja, ahogy a szeme elidőzik rajta, és ez fáj. Eközben Beda figyeli a kettejük közötti eszmecserét, és minden másodperccel egyre nő a kellemetlen érzése.* Bede *féltékenyen* MIVAN?! Olyan szép szerinted? szerelmes vagy?! De nem én vagyok az akibe...látom ám

*Erdemet teljesen váratlanul érte Bede hirtelen kitörése. Gyorsan megpróbálja összeszedni magát, zavarodottnak és zavartnak tűnik.* Erdem: Mi? Természetesen nem! Nem vagyok szerelmes ...., csak... csak... *Megbotlik a szavaiban, és megpróbál olyan magyarázatot találni, ami csillapítaná Bede féltékenységét és dühös arckifejezését.*

*Erdem agya felpörög, miközben megpróbálja tagadni Bede vádjait. Ám ahogy teszi, nem tudja nem észrevenni azt a furcsa érzést, ami azóta egyre erősödik benne, mióta először meglátta a fekete ruhás nőt. Ugyanaz az érzés, amikor Leylával volt, ugyanaz az érzés a gyomrában, és ugyanazok a pillangók a mellkasában.* Erdem: Talán azt hiszem, szerelmes vagyok... valahogy...nem tudom ....HOGY  LEHETSÉGES EZ?!
*Amint a szavak elhagyják ajkát, Erdem bűntudatot és döbbenetet érez. Semmit sem akart beismerni, főleg nem Beda előtt. Ám a titokzatos, fekete ruhás nő vonzereje erősebb, mint gondolta, és hirtelen kiderült az igazság.* Erdem: L-Leyla?!

*Leyla szíve kihagy egy ütemet, amikor hallja, hogy Erdem kimondja a nevét. Annyira a saját gondolataira és érzelmeire összpontosított, hogy eddig észre sem vette, hogy a férfi felismerte. Ahogy a tekintetük találkozik, látja, hogy a férfi arcán felvillan a felismerés, és érzelmek keveréke járja át vonásait.* Bede * féltékenyen feláll és otthagyta* Erdem* még mindig Leylát bámulja...

Ahogy Beda kiviharzik, egyedül hagyva Erdemet az asztalnál, még mindig kábult állapotban van. Ennyi év után látni Leylát vele szemben ülve, szinte szürreális. Továbbra is őt nézi, arcának minden részletét megvizsgálja, és próbálja megérteni a helyzetet.* Leyla: Igen, anyám is így nevezett el, ha kíváncsi vagy...

Erdem egy pillanatig feldolgozza, amit mondott, a meglepetése pillanatnyilag felülírja a gondolatait. Nem tud segíteni, de elmosolyodik a lány okos válasza hallatán, ugyanaz az esze, mint évekkel ezelőtt.*

Erdem: Én egy idióta vagyok...meghülyültem teljesen!
Leyla: Úgy-úgy..., de legalább őszinte
Erdem:  Te-te....Nem lehetsz te... úgy értem,hogy...
Leyla: Tudom hogy érted ...

*Erdem beszélni próbál, de a szavak elakadnak a torkán. Amikor látja, hogy Leyla maga előtt ül, olyan ismerősen, de mégis annyira megváltozottan, szíve kacagni kezd, és elméje kiüresedik. Nem tud mást tenni, mint dadogni és megbotlani a szavaiban, és megpróbálja kifejezni a benne átsuhanó érzelmek szövevényét.*

Erdem: Úgy nézel ki...
Leyla: Más? Lehet...
*Ahogy Erdem ránéz, észreveszi a megjelenésében bekövetkezett változásokat. A haja most hosszabb, a sminkje sötétebb, az öltözéke pedig kifinomultabb. Teljesen más embernek tűnik, mint az a lány, akit korábban ismert.*

Erdem: Régen... félénk voltál, ártatlan, munkamániás ...de-de....csípj meg én valószínűleg álmodom

*Leyla halkan felnevet, egy csipetnyi nosztalgikus mosoly játszik az ajkán. Igaza van, akkoriban ő volt az, de annyi minden történt azóta. Felnőtt, megváltozott, valaki új lett.*

Leyla: Az "ártatlan" egy vicces szó. És tudod, hogy mindig is munkamániás voltam,most meg sikeres ! De igen... Azt hiszem, mondhatod, hogy "fejlődtem"... tudod csak egy kicsit.

Erdem * nem tud válaszolni semmit*
Leyla * pofon vágja lendületből* Jobb? Világos , mostmár biztosan nem álmodsz !- fogja a 2 keze közé Erdem arcát* További jó napot kívánok!-néz mélyen a szemébe
Erdem* álmodozva néz rá majd felsóhajt
Leyla: Hé ! Hallod,  ne olvadj már el mint valami jégkérm ...
Erdem : Ezt már rég meg akartad tenni,igaz?
Leyla: Amúgy...Jah ...

_
Erdem: Leyla ?
Leyla : Mennem kell...
Erdem: Várj már egy kicsit !
Leyla: Mondom ,hogy mennem kell !
Erdem: Egyáltalán mit keresel te itt ?!
Leyla: Munkaügy , pont ide kelett nekik áthelyezniük . Valami irodával van projektje a New York-i cégnek Istanbulban...Egyáltalán minek is mondom én ezt el neked?! * de ekkor csörgött a telefonja - Épp jókor ,már amúgy is indulni akartam ...Mondjad !

- Mi ? Hát az most az nagyon nem jó ! Nem. Dehát nem vagyok otthon ! Hol?... Nézd ,az nem fontos . Mit tudom én , intézd el , nekem erre most nincs időm ! Miért fizetlek akkor ?!
Hogy ide?! Eszed ágába ne jusson idehozni ! Nem , mert csak tudom ,hát az enyém akkor is ha nem vagyok New Yorkban . Hozzám tartozik szóval én mondom meg mi lesz . Mondom ,hogy nem hozhatod most ide ! Viszlát!*csapta le a telefont dühösen, majd futni kezdett az utcán...

*

*
Erdem: Ó, nézd, ez a sors...
Leyla: Mégis miről beszélsz?!
Erdem: Hát ...mindenki Silében van, a csapatod hirtelen azt mondta, hogy új  projektet kaptak Silében ...AZ ART LIFE VÁLLALATÓL!... most így együtt kell lennünk...
Leyla: Miért lennénk Erdem, miért kénr együtt mennünk?! Max álmodban... bár ne is merj álmodni rólam
Erdem: Minden este amúgy...
Leyla: Mi?
Erdem: Mi...

Ugyanabba a taxiba ülnek, Leyla dühösen nézi* Akkor ez így most nagyon jó...
*Amikor beszállnak a taxiba, Leyla távolságot tart Erdemtől, próbálja megőrizni a hideg és higgadt viselkedést. Próbálkozásai ellenére nem tudja egészen leplezni a hangjában rejlő bosszúságot és csalódottságot.*

Leyla: "Fantasztikus. Egyszerűen nagyszerű. Egy taxiban ragadtam pont veled

*Leyla összevont szemöldökkel látja Erdem könnyed válaszát. Lezser hozzáállása csak még jobban irritálja, és bosszúsága minden szavával egyre nő*

Leyla: "Ó, persze. Mert szeretek egy kis helyen ragadni veled, azzal a férfival, aki életem legrosszabb fájdalmát okozta."

Erdem: Befejezted?

Leyla: Hogy tessék?!
Leyla: "Elnézést? Komolyan azt mondod, hogy maradjak csendben? Mindazok után, amit velem tettél, azt várod tőlem, hogy csak kussolj, és úgy tegyek, mintha mi sem történt volna?"
*A vita folytatódik, Leyla belső küzdelme egyre nyilvánvalóbbá válik. Meg akarja állni a helyét és megvédeni magát, de egy része civilben is akarja tartani a dolgokat, hogy elkerülje a további konfliktusokat. A düh és a bántódás keveréke megviseli a hatását, és megnehezíti az önuralma megőrzését.*

Leyla: "Tudod mit, mindegy. Nem fogom az energiámat vesztegetni veled... megint." *sír
Erdem: "Leyla..."

*Kinyúl feléje, ösztönösen meg akarja vigasztalni, bár kapcsolatuk feszült. Amikor látja a lány sírását, együttérző reakciót vált ki benne, emlékeztetve arra a kapcsolatra, amelyen egykor osztoztak.*
Leyla: Nem...

Leyla *elveszett a gondolataiban és üzeneteket olvas

Neslihan: Leyla asszony, beszélnünk kell, nagyon fontos. Meg kell tennem, megértelek, de nincs több megoldás!

Leyla: Később magyarázz el mindent. Oké, akkor. Sile-ben leszek, úgy tűnik, a dolgok nagyon gyorsan változnak, de megoldjuk, úgy értem, tényleg kellene

Neslihan: Pontosan tudom!

Leyla* kiszáll a taxiból, megtette a napszemüvegét, és elindul a szálloda felé
*Erdem figyeli, amint Leyla a szálloda felé sétál, magabiztos lépteivel és kecses mozdulataival megragadja a tekintetét. A köztük lévő ellenségeskedés ellenére nem tudja nem észrevenni a lány eleganciáját és higgadtságát, és egy pillanatra a csodálat csillog a tekintetében.
Leyla bemegy a kertbe, észrevette Engint, Pirilt és egy 5 éves kisfiút.
Nekik kellett, hogy felismerjék, mint Engin
Engin: "Leyla, tényleg te vagy az? Olyan rég volt! Jól nézel ki!"
Piril: Álmodom? Ez a mi Leylánk?!
Piril és Engin előrerohan, láthatóan megdöbbenve, de izgatottan látják régi barátjukat annyi év után. Széles vigyorral az arcukon közelednek Leylához, és meleg ölelésbe vonják.
Leyla: nem tud semmit mondani, csak mosolyog rájuk *
Leyla: És különben is... látod, megmondtam, hogy fiú lesz!
Engin kuncogott, és felborzolta a kis Can haját, büszke mosollyal az arcán.
Engin: Megtetted, megtetted. Most ő a mi kis marékunk, de nem cserélnénk el a világért.
Can: Ki ez a hölgy?!
Can kíváncsi és ártatlan szemekkel néz fel Leylára, kérdése a levegőben lóg.
Engin: Lehet, ő Leyla. Ő egy régi barát.
Piril: Igen, egy nagyon különleges barát, aki régóta ismeri anyut és apát.
Can: Ijesztően néz ki... el fog temetni valakit?
Leyla: Várj egy percet! Nem tudom, hogy szabad-e ezt főleg ebéd előtt...de most hagytam egyet, ő nem akarta... húú...*nyújt neki egy nyalókát
*Can szeme felcsillan, ahogy Leyla átnyújtja neki a nyalókát. Az arca azonnal enyhén ijedt kifejezésből tiszta izgalom és öröm arcává változik.
Can: "Egy nyalóka? Nekem
*Piril és Engin meglepett és szórakozott arckifejezéssel néz Leylára.
Engin: Véletlenül volt nálad egy tartalék nyalóka?
*Piril melegen mosolyog, és értékeli Leyla figyelmességét a fia iránt, bár ez egy kicsit cukros csemege ebéd előtt.
Leyla *kicsit elszomorodik és elmerül a gondolataiban * Ohhhhh hosszú történet, tudod...
Leyla nézi, ahogy Erdem jön
Piril: Minden rendben?
Leyla: ...Erdem... azt hiszem, elég annyi, hogy elmondjam, SOK minden történt 5 év alatt, különösen az elmúlt 2 napban
Motor: Erdem.
*Piril arckifejezése óvatosan néz Erdemre, szemei ​​közte és Leyla között villognak.*
*Erdem közeledik a csoporthoz, tekintete Leylára ​​száll, mielőtt észrevenné Pirilt és Engint. Udvarias mosolyt erőltet, feszültségtől és történelemtől sűrű a levegő köztük.
Erdem* Leyla mellett ül
*Erdem Leyla mellett foglal helyet, szándékosan közel ül hozzá. Szemei ​​végigsimítanak a lány alakján, mosolyában egy csipetnyi báj, ahogy megpróbálja megtörni a köztük lévő feszültséget.
Erdem: Olyan gyönyörűen nézel ki, mint valaha, Leyla.
Leyla* elege van és elment

Erdem*lehajta a Fejét az asztalra *Engin úr ,Piril asszony!

Engin: Mi a baja Erdem?
Erdem: Lehet, hogy beteg vagyok
Engin: Hol fáj?
Erdem: A lelkem
*Engin a szemét forgatja Erdem drámai válaszára. Nem veszi meg a „szívfájdalom” kifogást, de mielőtt válaszolhatna, Piril beszól, finoman megbökve Engint, hogy megőrizze a nyugalmát.*
Piril: "Erdem, jól vagy?"
Erdem: Azt hiszem, szerelmes vagyok... már megint!
Erdem *látvány* Leyla...miért...
Piril és Engin egyszerre: Ha nem tudsz  nem  bele esni újra meg újra , akkor egyáltalán miért-
Erdem közbevág*: Soha nem tettem! Nem hisz nekem... nagyon féltékenysé akartam tenni... de soha ne veszítse el
*Engin csalódottan dörzsöli a halántékát, próbálva megőrizni higgadtságát.*

Engin: "És pontosan hogyan akartad féltékennyé tenni, mi? Azzal, hogy folyton más nőkkel flörtölsz? Nézd, ez hova vitte."
Erdem: Biztos nagyon félreértette! Soha nem csaltam meg, csak azért tettem, hogy féltékenykedjek... nem tudtam, hogy ez szörnyű ötlet lenne... szakítottunk, nem is láttam 3 hónapig... otthagyta a munkát. .meg akartam látogatni, de hirtelen eltűnt! 5 évig

*Piril és Engin mindentudó pillantást váltanak, többet megtudva Leyla távollétéről és az Erdemmel való kapcsolata hirtelen véget ért okáról.*

Engin: "Tényleg tanácstalan vagy, ha Leyláról van szó, igaz? Azt mondod, hogy nem csaltad meg, de állandóan elmejátékokat játszol. Ellököd, majd meglepetten viselkedsz, amikor elhúzódik. nem érdemli meg őt."

Erdem: Tényleg nem, soha nem tettem, de szükségem van rá...
*Piril megrázza a fejét, fáradt a helyzettől és Erdem és Leyla kapcsolatának véget nem érő ciklusától.*

Piril: "Erdem, nem játszhatsz tovább Leyla érzelmeivel. Van fogalmad arról, hogy hányszor bántották miattad? És most azt mondod, hogy szükséged van rá, miután annyi fájdalmat okoztál neki?"

Erdem *sír* Még csak bocsánatot sem tudtam mondani, soha nem kellett elfogadnia a bocsánatkérésemet, de én csak elnézést akartam mondani, és tudassam vele, hogy nem tettem semmit, amit ő gondolt. Valamikor mindketten elrontottuk, hogy őszinte legyek

Erdem: Ha tudnám, mit csináljak most. Azt akarom, hogy ő boldog legyen, és mi együtt legyünk...

Engin: Nagyon jó ...van még egy remélhetőleg szerelmes Serkan Bolat 2.0........ha az egyik nem lenne túl sok ...itt van egy másik...

*

( ok: Valami természeti katasztrófa veszélye + elutazss miatt küldi majd a dada ide Leyla lányát
Leyla kevésbé torodo
A lány Leylanak hívja csak ritkán anyunak )
E:Ahh ,hagyd csak ,ez már a harmadik 5 év alatt ,leghosszabb is 3 hétig tartott...
L: Az előző miért hagyott el?
E: Beda?
L: Nem ,előtte
E: Véletlenül Leylanak hívtam....
L: Leyla?
E: ...Folyamatosan...Ayla ,Leyla nem mindegy?! Amúgy Nesluhannam hívják....asszem...
Leyla: *kineveti* Hát az szívás
..
Erdem: És te ?
L: Hogy én?! Nos ...én...-

____
Neslihan = Inci bébiszittere*

Néhány nappal később *

_____
Miután végre hazaértem ,gondoltam bemegyek az irodába .

- Sziasztok! ...Hallo? Hol van mindenki?

- Silében ,kisasszony!

- Hogy Silében?! Mit keresnének ott?!

- Nem tudjuk pontosan ,talán ők is nyaralni mentek ...

- Na de mindenki? Még Serkan Bolat is?!

- Úgy bizony ...és legtöbbünket hazaküldte...

- Te most szórakozol velem?!

- Nem ,Aysa kisasszony,  tényleg így volt .

- Piril ! Hol vagy most? Sile?! Komolyan...jól van ,odamegyek!

Piril: Aysa! Ne , ne gyere , valakinek ott is kell maradnia !  - És letette! Szuper...mégegy bajjal több!

* Aysa beült az autójába majd egyenesen a tengerparti kisváros felé vette az irány

Aysa eléri a várost, és elment a szállodába, hogy megkeresse Serkan Bolatot Elment az átriumba, de nem találta. Ehelyett a kertben és a teraszon kezd el mászkálni, de nem talál senkit *Miközben Aysa tovább vándorol, végre meglátja ,hogy Aydan és Seyfi együtt ülnek egy padon, és mély beszélgetésbe kezdenek.*

Aydan: Aysun Bolat! lányom! végre hazajössz!
Aysa: Ceyda valójában vagy is ....Aysa neked ... beszéltünk erről már ...Aydan
ÉS Elfeljtwttetek szólni ,hogy szünnap van az Art lifenál!
* kicsit frusztrált

Aydan: Ohh Aysun drága, már mondtam neked! Te is Bolat vagy!

Aysa*suttog* Már ha épp azt akarod, hogy az legyek...

Aydan: AJJJJ! Seyfiii! Megőrít!

Seyfi*sóhajt* Higyje el,hogy engem is !

Aysa*szúrós szemmel néz rá

Seyfi: *suttogva, viccből* Mivan ? Mi rosszat mondtam,hm?

Aysa*suttogva* Megőrítelek ,mi?

Seyfi *De teljesen...*sóhajt*

Aysa* megforgatja a szemét Aydan válaszára

Seyfi* közbeszól * Uhm, talán én is kaphatnék egy egyszerű köszönést amúgy ?

Aysa* mosolyog, és Seyfihez megy, kinyújtja a karját Seyfi *mosolyogva áll fel , kinyújtja a kezétfelé
Aysa a nyakába ugrik ,Seyfi pedig szeretetteljesen átöleli a lányt és megszagolta a haját

Aysa *suttog* Nagyon hiányoztál!
Seyfi: Az érzések kölcsönösek, kedvesem! Aysa: Fogd be* játékosan, fejét a férfi vállára hajtja

Aydan: Oké, oké fiatalok, ennyi elég! Hagyd abba!

Seyfi: Ohh uhmmm ...tényleg ...én most őő ...*elvörösödik
Aysa: Hát .. hol van Serkan amúgy?!

*Seyfi elengedi Aysát és hátralép, kissé zavarba jön a reakciója miatt.
Aydan: Serkan? Ó, valahol a közelben van. Bízz bennem, az utóbbi időben lehetetlen volt kihozni innen.

Aysa: Semmi gond, akkor egyedül fogok dolgozni! Találok egy helyet az étteremben, és elkészítem...Hívjon, ha látja Pirilt vagy Engint ! *frusztráltan távozik- És megint rám hagyta a munkát! Nem hiszem el! Serkan Bolat!

Seyfi: Asszonyom ! Vihetek neki teát?
Aydan: Megvan nélküled is , ennél most fontosabb dolgunk van !
Seyfi: Gondolja ? Hallgatom asszonyom,most milyen terven gondolkodik már megint !
Aydan: Ajjj hol is kezdjem...

*
Aysa leül az asztalhoz, de rövid időn belül megzavarja valaki .

- Helló!

- Igen?!*néz fel a munkából Aysa

- Ó ...elvesztettem a nyakláncomat! - mondta félénken egy talpig feketébe öltözött kislány. Rövid göndör haja szintén fekete volt ,alig 5 éves lehetett.

- És én ezzel mit csináljak?!

- Talán segíthetnél megkeresni!

- Miért én? Figyelj kislány, látod? Én ...itt egy elfoglalt építész vagyok! Nem érek rá ilyen hülyeségekre! - mondta Aysa

- Ez nem volt kedves!-tette csipőre a kezét a kislány

- Menj vissza anyukádhoz !

- De az anyukám nincs itt !

- Akkor apukádhoz ...

- Ő nem létezik!

- Tessék? Mindegy is ...nagymamád,tesód valaki csak vigyáz rád ...bár ahogy látom nem

- Nekem csak Neslihan van

- Akkor menj vissza ehez a Neslihanhoz !

- De ő nem kedves !

- Az őrületbe kergetsz!

- Csak egy nyaklánc kell! Könyörgöm!-mondta a kislány idegesen

- Anyud tudja ,hogy kéregetsz és másokat zavarsz?!

- Mi?

- Mindegy felejtsd el...Nézd ,nem tudom hol van a cuccod ,vidd ezt inkább- vette le Aysa a saját arany nyakláncát és a lány kezébe tette .

- Ez mi? Nem ,nekem a sajátom kell ,anyától loptam el és nagyon mérges lenne ...

- Egy lopni nem szabad ...és kettő ,tünj már innen ,miattad csődbe megyek !

- Mi az a csőd?

- Kérdezd meg anyukádat .

- Dada vigyáz rám ...

- Akkor őt ..na hess menj innen ! - mondta Aysa mire a kislány mosolyogva elszaladt.

*

Eközben Aydan és Seyfi terveket szőnek

Aydan és Seyfi terveket szőnek*
– Szóval te majd eljátszod, hogy viszonyod van azzal az Edaval - mondja Aydan

Seyfi: Ki ?! Hogy én?! Ekkora marhaság ,hogy jutott az eszébe?!

Aydan: Nem tudom valahogy ez jutott az eszembe, neked nem mindegy? Ha ennyire okos vagy akkor mondj te jobbat!

Seyfi: Hogy nem mindegy?! Hát nagyon nem ! Én nem csináljátok ilyesmit! Nem lenne egyszerűbb csak simán meggátolni ,hogy Serkan  meglássa Edát?

Aydan: Hogy gátoljuk meg? Kövessük a fiamat mint valami óvodást?

Seyfi: Nem tudom , de az én kapcsolatba ne szóljon bele ! Úgy értem ...Serkan úr és Eda kapcsolatba... Ha látjuk Edát Sekan közelébe , terelje el a fia figyelmet míg Eda el nem megy

Aydan: Milyen te kapcsolatodban?

Seyfi:Mi? Semmi ... miért mit mondtam?

Aydan: Hogy a te kapcsolatba ne szóljak bele. Amúgyis neked nem mindegy hogy én mibe szólok bele?

Seyfi: Hát nagyon nem! Nem akarom elveszíteni , nagyon szer- Ohhh....Aydan asszony...jah...nekem izé nincs is kapcsolatom...csak álmodtam...*próbál terelni

Aydan: Kit nem akarsz te elveszíteni? Seyfi te lázas vagy miket dumálsz?..... ÚRISTEN SEYFI TE A LÁNYOMRÓL BESZÈLSZ?

Seyfi: Ahh...most hogy mondja szerintem halalomon vagyok... Miii? Magának van lánya...Ki? Én...dehogy!!! Nem...én

* elrohan
* odafut Aysahoz
Aysa aggódva: Drágám! Mi történt?

Seyfi: Aysi én meghalok!

Aysa: Mit csináltál?

Seyfi: Az anyád ki fog nyírni!!!

Aysa: Ki?! Aydan? Ő nem is az anyám !

Seyfi: Nem mindegy az most? Ég veled!*megpuszilja Aysa fejét majd elrohan

Aysa: Na de...várj már most ez-

Aydan*kergeti Seyfit

Aysa: Nem ...mert én bolondulok meg mindjárt...

Aydan: SEYFI AZONNAL ÁLLJ MEG!!!

Seyfi*megáll muszájból * Aydan Bolat ?

Aysa*távolról nézi ,hogy mi történik

Aydan: JÈ TUDOD A NEVEMET! GRATULÁLOK!

Aysa: Jujj ez nem hangzik jól...De mit műveltél édesem?
Soha nem láttam még Aydant ilyennek ...

Sevda hirtelen megjelenik: Jè itt milyen dráma van?

Aydan Sevda felè fogja a papucsot: Te meg mit keresel itt?

Sevda; Hát engem át hívott Seyfi, tudja tartani kell a rokoni kapcsolatot

Aydan: Most beszélek Seyfivel aztán meg azt csináltok amit akartok! Seyfi érzesz valamit iránta?

Seyfi: Nem én hívtam! Azt se tudtam ,hogy él még! ( hetekkel korábban már találkoztak de nem mondhatta meg Aydannak )

Sevda: Na-na ne vágja hozzám a papucsot! Ó...ki iránt érez ?

Seyfi: SEVDA!

Sevda: TE SEYFI CSAK HALGASS! HA MÁR AZT SE TUDTAD, HOGY ÈLEK AKKOR IGENIS VAN NEKEM JOGOM KIVÁNCSISKODNI!

Seyfi: Ne velem kiabálj! Már így is 2en ki akarnák nyírni ! Nem mondhattam neki semmit és ezt pontosan tudod ,megallapodtunk ,hogy te nem jössz ide! Azt mondtam ,hogy hívj fel később nem azt hogy gyere át

Aydan: TE TUTTAD ,HOGY ITT VAN SEVDA?!

Sevda: Itt élek már mióta asszonyom, hagyjon, már el van veszve mint a borravaló!   Seyfi te meg aztán azt mondtad Yavuznak, hogy majd majd jöjjünk ekkor, csak neki közbe jött valami szóval engem ne hibáztasd, hogy elfelejtetted mit beszélsz a másikkal!

Seyfi: Szerinted tudok egyszerre 100 helyen hazudni?!*suttogja Sevdának

Sevda: Mi?!

Seyfi : Inkább felejtsd el,jobb is ...engem meg lehet mindjárt kinyír ez a nő...

Sevda: Ne aggódj sogikám szerintem engem is lassan
Aydan: SÓGOR?!  Mi folyik itt?!

Sevda: Jah csak annyi röviden, hogy már vagy nem is tudom hány éve vagyunk rokonok már, mindegy össze házasodtam az öcsikèjèvel, látszik nagyon le van maradva a dolgokkal. Így bele gondolva olyan ijesztő mint az anyósom. Legjobb barátnők lennènek * látszik Aydanon, hogy egyre dühösebb* Jó van Seyfi most már fussunk innen, mert meghalunk!

Seyfi: Maga? Az előbb még engem akart megpofozni!

Sevda: Fhu komolyan mondom, hogy nem lehetnek kedves anyósok! Nekem kellene mindegyik anyósnak  megtanítani hogy kellene támogatni a saját gyerekét és a párját? * Sevda felháborodva mèrgelődik, mert az ő anyósa sem támogatta őket és kb tudja, hogy itt is mi a szitu

Seyfi: Most mire célzol Sevda?
Sevda: Arra, hogy anyád egy hárpia, de ezt te is tudod.
Sevda rá néz Seyfire: Ja hogy másra értetted a kérdést? Ja hát hogy egész kapcsolatjukba nem tudta támogatni Edáèkat, hát egy szülőnek támogatnia kellene
Seyfi: Nekem mondod? Nem téged dobtak ki otthonról

Sevda: Engem is ki dobtak onnan ne aggódj, csak én vissza másztam az ablakon kb🤣

Seyfi: Én meg a Bolat házban kötöttem ki ...

Aydan: Nem zavar ,hogy itt vagyok?! Veled még számolok Seyfi

Seyfi Sevdanak:Mentem meghalni...

Sevda: Dehogy zavar Aydan asszony, de ha akarja nyugodtan menjen el. Nah szóval Seyfi neked mondom, hogy  Tőlem nem szabadulnak az emberek és ezt akkoriban anyád nem tudta, fhu hányszor össze vesztem vele is. Azóta szinte megőszült mióta  bekerültem az életébe

Aydan Sevdanak: Olyan tiszteletlen vagy mint a nővéred!

Seyfi suttogva Aydannak: Szásszor rosszabb!

Sevda suttogja Seyfinek; Tagadj minden kérdését vagy fogj rám bármit * majd ránéz az Aydanra és hangosan mondja* Tudja asszonyom magával mindig egy élmény beszélni, olyan felejthetetlen emlèkeink vannak, hogyha egyszer lesznek unokáim mesélem majd szásszor nekik! Majd jövök máskor is, ne aggódjon!

Seyfi: Ez nem olyan dolog ,hogy rád fogjam van amit te sem tudsz de nekem addig jó...

Sevda*elmegy

Aydan : Na szóval... hogy is volt ez ?
Seyfi: Ugyan , ez csak egy félreértés . Igen...maga félreertette amit mondtam...

Aydan: Magyarázd meg nekem, hogy mit is értettem félre

Seyfi: Őőő...izé csak hülyeséget beszélek , néha megesik ...

Aydan: Igen, abban nem kételkedek, hogy van hogy hülyeséget hordasz össze, de ez olyan igaznak tűnt....

Seyfi: Nem ertem én mire céloz

Aydan: Ne játszd a hülyét Seyfi!

Seyfi: Most miért? Nem csináltam semmit!

Aydan: Főzz egy kávét nekem és aztán folytassuk a beszélgetést, komolyan mondom kell nekem már egy kis koffein, mert elszivjátok az energiámat!

* pár perccel később
Seyfi: Tessék Aydan asszony csak ne bantson senkit...

Aydan: Ezek a mai fiatalok milyen tiszteletlenek! * Itèlkezően rázza a fejét és bele kóstol a kávèba

Seyfi: Ezt most miért mondja? Mi rosszat tettem én ?

Aydan: Hogy mi rosszat tettèl? Dumálsz nem is egy dolgot aztán nem vagy képes be vallani amit mondtál!

Seyfi: Annyi dolgot mondok ,hogy azt is lefelejtettem mit mondtam...
Sajnálom, hogy nem mondtam el de találkoztam Sevdaval úgy 1 hete , nem akartam maguk közt balhét ezért mondtam neki hogy ne jöjjön ide ...de látja mégis eljött! Ha ezt elmondom maga megy el hozzá és sokkal rosszabbul járunk . Szóval köszönjük meg nekem ,hogy most nem a rendőrségen ülnek!

Aydan : Oké értem màr ...De én nem erre gondoltam...

Seyfi: *tudván ,hogy mit is akar tudni Aydan,félve megkérdezi* Mi rosszat mondtam ?

Aydan: Inkább felteszem most már a kérdést! Mi van közted és Aysa között?

Seyfi: Tessék?! Köztünk?! Levegő ....ugyanmár!*mindent tagad

Aydan: Drága fiam, téged nem tanítottak meg mondatot elemezni?

Seyfi: Ne-nem?

Aydan: Jó van akkor próbálom máshogy megkérdezni. Mit érzel iránta?

Seyfi *elvörösödik * U-ugyanmár asszonyom! De ezt ,hogy gondolja ?! Én meg ő ?! * suttogva: Nem szeretne viszont

Aydan: Te mondasz olyanokat amikből lehet következtetni! De kérdezem mit érzesz iránta? Szerelmes vagy belé?

Seyfi: Hát tudja ,hogy Aysa mindenkinek fontos ,nem ? Így én se utalhatom nyílván...
* 3 perc néma csend*
Seyfi: És lehet ...,hogy egy kicsit ,tényleg csak kicsit ...szerelmes vagyok...*kerüli Aydan tekintetét
Seyfi: Na jó , lehet hogy kicsikét beleszerettem Aysun Bolatba! De ne nézzen így rám ,nem az en hibám, hogy annyira gyönyörű meg tökéletes !* várja ,hogy Aydan agyonverje

Aydan: HOGY MI VAN? Elment a józan eszed?

Seyfi: Én is ezt hiszem! De ha esetleg eddig nem is,ezután majd biztosan

Aydan: Ha kell akkor szívesen fejbe váglak a papucsommal és majd vissza tér az eszed! Hogyha volt!

Seyfi: Most nem értem miért haragszik rám ! Mi rosszat tettem ?

Aydan: Azt a rosszat tetted, hogy nem álltál sorba több èszèrt!
Seyfi*csak nez rá hülyén, nem érti mi a baj

Aydan: Fiacskám tudod, hogy nagyon szeretlek. De nem engedhetem meg, hogy a lányomba szerelmes legyèl. Egyszerűen megtiltom! Nem vagy elég hozzá! Te csak egy cselèd vagy!

Seyfi: De nem én döntöttem erről . Maga nélkülem meg kávét sem tudna főzni,méghogy cseléd...

Aydan: Szóval felhányod? Te hányod fel? Nem hogy örülnèl neki, hogy itt élsz velünk! Mi befogadtunk téged és van munkád is! Micsoda hálátlan vagy!

Seyfi: Én nem ezt mondtam . Hanem ,hogy ne hibáztasson mindig engem

Seyfi*Elszalad
Aysa: Mi történt itt?!
Seyfi: Ahh semmi...
Aysa: Mondtam ,hogy ne mondd meg neki hogy nem áll jól rajta az a lila ruha !
Seyfi: Nem is mondtam.  Veled minden rendben?
Aysa: Próbáltam dolgozni de még egy random kislány is megzavart . Valami nyakláncot keresett.
Seyfi: Jut eszembe , hol az arany láncod?!
Aysa: Odaadtam neki ,hogy békén hagyjon ...igaz hogy ajándékba kaptam a barataimtól..., de nekem több ezer van otthon ,a gyerek meg nagyon kersete.
Seyfi: Ki volt az a kislány?
Aysa: Fogalmam sincs...ohhh emlegetett szamár!

*Hírtelen feltűnés ugyanaz a gyerek

Seyfi: Szia!
Kislány: Szia !
Seyfi: Mi a neved kölyök?
- Violeta,de mindenki inkább Minca-nak hív .
Aysa: Minca?? De fura neved van neked .
Violeta: Tudom ,anyum hív így...