Ahogy az utóbbi napokban minden reggel, Charles Esme hangjára ébredt. A kislány bejött hozzá a szobába, és keresztben végigvetődött rajta, és közben azt rikoltotta, hogy jóreggelt. A vetődés most is maradt, a kis, hegyes könyök a gyomrában szintén, de a szavak megváltoztak.

– Anya! – kiáltott boldogan Esme, és Charles elvigyorodott. Épp azt latolgatta félálomban, vajon álmodta a hajnalt, vagy valóban megtörtént? Megtörtént minden, az egymásra találás a feleségével, sőt több, erről biztosította Esme következő kérdése.

– Mi a manóért vagy pucér? – Azzal a kislány elvackolódott a takaró közepén a két felnőtt közt képződött völgyben.

Charles kinyitotta a szemét. és az első, amit megpillantott Isabell nevető tekintete, borzas haja, és meztelen válla volt.

– Jó reggelt – mondta Charles, és egy boldog idiótának érezte magát.

– Jó reggel – sugárzott Isabell.

– Kufircoltatok? – kérdezte Esme flegmán, és beleharapott az almába, amit magával hozott.

A felnőttek egyszerre kiáltották a nevét, majd Isabell folytatta a dorgálást.

– Tudod, hogy nem eszünk az ágyban. Se te, se én.

– Ez csak alma, nem morzsás.

– Semmit.

– Charles megengedte.

– Tényleg? – döbbent meg Isabell.

Charles a feje alá dugta a tenyerét, és nem felelt. Persze, hogy megengedte. Ebben a néhány napban olyan elárvultak voltak ők ketten, hogy mindent elnézett a gyereknek.

Isabell nem tágított a témától

– Ehetett az ágyadban? Komolyan?

Charles vetett rá egy mentegetőző pillantást.

– Csak átmenetileg.

Isabell elfordult, és keresgélni kezdte az ágy mellett, a földön a ruháit, amit Charles tegnap este lehámozott róla. A férfi nézte a takaró alól kiszabaduló meztelen hátát, a derekát, a selymes bőrön tekergőző rengeteg haját, és arra gondolt, hogy most már mindig így lesz. Isabell átköltözik hozzá, és esténként nem a mennyezet gerendáit nézegeti a félhomályban, míg el nem alszik, hanem a feleségével szerelmeskedik, mint minden rendes, házas ember. Hacsak az asszonynak nem mások az elképzelései, költözött belé a bizonytalanság.

Eddigre Isabell magára öltötte a felsőjét, kiszállt az ágyból, és az ágy végénél, lehajtott fejjel a szoknyája derekát igazgatta.

– Isabell!

– Igen? – nézett fel a nő, és Charles alig látta az arcát a sok hajától.

– Remélem, minden éjjel megoszthatom... – itt megakadt, majd folytatta – megoszthatom veled az ágyam.

Isabell nyitotta válaszra a száját, de Esme megelőzte.

– Királyság – visított. – Charles-szal fogsz lakni, enyém a szoba.

Kipattant az ágyból, kirohant a szobából, végig a folyosón, közben a felnőttek hallották, hogy messziről újságolja a híreket a házvezető nőnek

– Mrs. Fox – kiabálta a lépcsőn lefelé dübörögve. – Képzelje, anya összeköltözik..

Kiért az udvarra, mert elhalkult a hangja.

Isabell hátra igazította a haját, és elmosolyodott

– Elkapatta – mondta.

Charles megkönnyebbül.

– Tegezz, kélek!

A nő szemében vidám láng lobbant.

– Elkapattad.

– Csak átmenetileg – ismételte Charles, aztán elvigyorodott. – Ha már így kettesben maradtunk, vissza is jöhetnél az ágyba.

Isabell vetett egy pillantást a takarót árulón csúcsosító szerszám felé, és fontolóra is vette az ajánlatot, legalábbis erre utalt, hogy rágcsálni kezdte a szája szélét, aztán sóhajtott.

– Nem lehet. Viszem Esmét iskolába.

Charles felült, kibontakozott a takaróból, és úgy tett, mintha nem zavarná, hogy meztelen. A komódhoz lépett, kihúzta a felső fiókot, hogy tiszta alsót és trikót keressen benne. Közben magán érezte a felesége tekintetét. A válla fölött hátra pillantott, hogy megbizonyosodjon róla, Isabell valóban nézi. Az asszony nézte, sőt, bámulta. Arca kipirult, kishíján a száját is megnyalta gyönyörűségében. Ez a kendőzetlen rajongás úgy lefegyverezte és egyben fel is izgatta Charlest, hogy nem törődve a kezében szorongatott ruhákkal és ágaskodó farkával, közelebb lépett a nőhöz.

– Biztos, hogy nem érsz rá még egy kicsit velem maradni? – kérdezte elfulladva.

Isabell levette bódult tekintetét a szerszámáról, hogy a szemébe nézhessen.

– Majd este – mondta, és úgy mosolygott, hogy ezzel Charles minden kétsége tovaszállt. Ez a nő tényleg szereti, nyíltan és egyenesen, nem akarja kijátszani, zsarolni, fölébe kerekedni.

– Este – mondta kissé bambán ő is.

Isabell gyöngyözően felkacagott.

– Öltözz már, mert bejön Mrs Fox, és verekedhetek vele érted.

A férfi is nevetett, leült az ágy szélére, és belebújt az alsógatyába. Mire a csizmával is végzett, az udvarról hallotta Isabell hangját, hogy kiabálva hívja Esmét.