Natasa összerándult az undortól, és lehunyta a szemét. Önkéntelenül mozdult volna el a nyiladéktól, hogy ne lássa őket, de Miller a tenyerét rányomta a hátára, hogy a helyén tartsa.

– Ne mocorogjon – súgta közvetlenül Natasa fülébe, meleg leheletével megborzolva a kósza hajszálait. – A lehulló por is elárulhat minket.

Natasa némán bólintott. Bár a szökésük után éledezni kezdett benne a remény, hogy megmenekülhet, most ismét elöntötte a csüggedés.

Meddig kell itt lapulniuk ezen a koszos padláson? Ezek itt alattuk, mikor adják fel? Miért nem mennek dolgukra? Éjfél körül járt, még hat, hét óra, mire felkel a nap, és lóra kapnak. Addig mozdulnia se szabad, a gyalulatlan deszka nyomja a térdét és a csípőjét, ráadásul alatta ez a két szörnyeteg olyasmit művel, amiről tudni se akar, nem hogy a részese lenni.

Mert közben a szakállas csak nem tágított, dörmögött minden félét, a maga keresetlen módján udvarolt a nőnek, szépnek nevezte, farosnak, meg mellyesnek – Natasa először hallotta ezt a kifejezést –, és tapogatta csípőjét, közben a szeretkezés mozdulatait imitálta.

Natasa persze nézte. Valami önkínzó borzadállyal, ahogy az akasztásokat szokta a nép, képtelen volt elfordítani a tekintetét, pedig szégyellte, hogy érdekli, hogy tulajdonképpen lenyűgözi az a nyers párzani akarás, ami a két idegent kitölti.

Az asszony persze látszólag tiltakozott, egyszer rá is csapott a férfi kezére, amikor az előre nyúlt, hogy megmarkolja a mellét, de élvezte a helyzetet, ringatta a csípőjét, dörzsölődött a másikhoz.

Mikor unják ezt meg, szűkölt az elkeseredés Natasában, és mennek vissza a konyhába, hogy odébb csúszhasson, és kényelmesebb testhelyzetet vehessen fel. De alant csak nem akart véget érni a játék, az asszony befejezte az ágyon végzett hiábavaló munkát, kiegyenesedett, szembe fordul a szakállassal, a nyaka köré fonta a karját, és megcsókolta.

Natasa elkeseredetten felnyögött.

– Csiss – súgta Miller, és szabad bal kezével, mert a jobb a lány hátán pihent, befogta Natasa száját. – Bírja ki! Hamar végeznek, ha elalszanak, megpróbálunk elmenekülni.

Natasa némán bólogatott, jobb ötlete nem lévén, szorosan összezárta a szemét, mert nem akarta látni. Miller elhúzta a szája elől a kezét.

A csók sokáig tartott, ráadásul sok zajjal is járt. Mint a disznók, mikor esténként moslékot kaptak az árvaházban, úgy röfögött, cuppogott, szörtyögött a férfi az élvezettől. Natasának eszébe jutott saját szemérmes csókjai, Vlagyimir, ahogy megfogja az állát és ünnepélyesen a szájához nyomja az ajkát. Egyszer feledkezett csak meg a nagyhercegi illemről, és Natasa akkor szakított is vele. Natasa a csendre eszmélt az emlékeiből, de nem hallotta, hogy a szakállas kiment volna a szobából.

Mit tudnak még mindig csinálni, támadt fel benne a kíváncsiság, és lenézett a szobába. Nem akart hinni a szemének.

A csók és ölelkezés véget ért, a nő keresztben feküdt az ágyon, fejét a gerenda falnak vetette, szoknyáját felgyűrte a derekára, fekete harisnyába bújtatott két vaskos combját szemérmetlenül széttárta. Natasa döbbenten nézte feltáruló ölét, a dús, sötét szőrzetében nedvesen csillogó szemérmét.

– Na gyere, te mamlasz – mondta a nő szinte gyöngéden. Ám a férfi nem úgy jött, ahogy Natasa várta, nem rendesen, ahogy számított rá, hogy magévá teszi a nőt, és ennek a kínos jelentnek – amit egy férfivel az oldalán kénytelen végigszenvedni – mihamarabb vége lesz, hanem letérdelt az ágy szélénél, és akár egy nagy, borzos állat, belenyalt a nőbe.

Natasa szeme elkerekedett döbbenetében. Most már úgy tenni is elfelejtett, mintha nem figyelne. Ilyesmiről még csak nem is hallott eddig, el se tudta képzelni, hogy ezt valaki akarhatja, sőt szeretheti, mert a férfi szerette. Szemmel láthatóan, és füllel jól halhatóan, élvezettel morogva nyalogatta a nőt ott lenn, azon az illetlen helyen. Gyászkeretes körmű kezével két oldalról a nő csípőjébe markolt, hogy helyben tartsa, mert az a kéjtől szinte dobálta magát. Vagyis pontosabban fel-le rángatta a csípőjét, körözött vele, megfeszítette a hátát, hogy minél jobban a férfi szájához préselje magát.

– Jó, mi? – hörögte a férfi. – Bírod, hogy kinyalom, mi? Te kis kurva.

A durvaság és a kéj járta a táncát alattuk, a nő is nyögdécselt, terjedelmes mellét markolászta, és biztatta a férfit.

– Nyaljál, csak nyaljál – ismételgette, és Natasa elborzadva ismerte be önmaga előtt, hogy kezd izgalomba jönni. Ahogy nagyon régen nem érzett, vagyis utoljára akkor, amikor Miller a rendelőben váratlanul megcsókolta. Kiélesedtek az érzékei, melle az érdes deszkának feszült, és sajgó vágy költözött a két combja találkozásába.

Nyelt egyet, és igyekezett Miller előtt elfedni gyorsuló lélegzetét, és egyre szaporább szívdobogását. Mert Miller nagyon közel volt hozzá, illetlenül közel, szorosan mellette feküdt, nem is hason, hanem félig Natasa felé fordulva, és az is egyértelmű volt, hogy ő is figyeli az üzekedőket. Vajon ő is azt érzi, amit én, azt az izgalmat, rebbent Natasa pillantása rá, aztán azonnal vissza. Nem mert hosszabban a férfi arcára nézni. Nem akart látni, és persze, látszani se.

Közben lenn a nőben egyre magasabbra csapott a kéj, egyik kezével a blúza alatt matatott, mintha a mellbimbóját dörzsölgetné, a másikkal a férfi hajába markolt. Rángatta a csípőjét, a férfi már nem is tudta egy helyben tartani, úgyhogy egy hangos cuppanás közepette elengedte. Kihúzta magát, a derekához nyúlt, kioldotta a nadrág korcát, és az alsógatyájával együtt egy mozdulattal letolta.

Natasa ilyet se látott még. Ehhez a szerszámhoz képest Vaszilijé halovány másolat volt, kisebb, lankadtabb, sápadtabb. Most értette meg, hogy a nagyhercegfi alig kívánta őt, amit ő akkor skandalumnak hitt, csak tapogatózás volt. Bezzeg ez itt színtiszta ösztön, elsöprő gerjedelem, legalábbis ha az erekció méretéből következtetni lehet az akarás nagyságára. Ez a hímtag nagyobb volt, sötétebb, eresebb. Borzalmasabb.

– Gyere mán! – nézett fel a nő, aki levetkőzte az úrinő látszatának utolsó foszlányait is.. – Basszál meg, oszt aluggyunk.

A férfi a nő két térde alá nyúlt, megemelte és előre lendült.

Nem talált be egyből, a pénisze tehetetlen kígyóként felsiklott a nő hasára.

– Segíts mán be, he – mordult.

A nő félig feltápászkodott az ágyról, hogy a könyökére támaszkodjon. Jobb kezével előre nyúlt, megmarkolta a férfit, és győzelemittasan felnevetett. Nem engedelmeskedett a parancsnak, összeszorított markát fel le kezdte húzogatni a férfin.

Natasa megbabonázva nézte, ahogy a kis női kézben eltűnik, majd újra megjelenik a duzzadt makk, és ahogy, mint egy madárfióka tátogó szája, a mozdulattól kinyílik, majd becsukódik a húgycső nyílása.

Miller keze megrezdült Natasa hátán, és elindult lefelé. Hiánya didergő ösvényt hagyott maga után. A derekánál megállapodott, s mivel Natasa nem mozdult, még levegőt se vett talán a döbbenettől és a várakozástól, tovább haladt, Le a csípőjén, a combja oldalán, a térdhajlatán. Mivel Natasa továbbra se tiltakozott, meredt maga elé némán, Miller elkezdte felszedni a szoknyáját, hogy Natasa csupasz bőréhez érhessen.

Lenn a nő masszírozta a férfi farkát, fenn Miller lassú, óvatos mozdulatokkal Natasa csípőjére igazította a szoknyáját. A lány érezte a padlás hidegét, de nem érdekelte, forróság öntötte el, és elnehezült az öle megkönnyebbülésre vágyott.

Natasa régi típusú alsóneműt hordott, a közepén vágattal. Tudta, hogy Miller be fog oda nyúlni, és remegve várta az érintését. Közben szégyenkezett a minden bizonnyal csurom nedves alsóneműje miatt, de nem volt ereje megálljt parancsolni a férfinak. Akarta a kezét, akarta Millert, hogy simogassa, úgy ahogy azok ott lenn egymást, hogy kívánja őt, és ne tudjon ellenállni a teste keltette kísértésnek.

A szobában a nő megelégelte a férfi ingerlését, lehajlította a péniszt, a makkot a hüvelye bejáratához illesztette.

– Gyere te marha – mondta, és a férfi előre lendült.

Natasa meg bámulta, ahogy a nagy dorong pumpálni kezdi a nőt, eltűnik benne, majd csillogón a nő izgalmától, kihúzódik belőle. És ekkor Miller keze becsusszant hátulról a szeméremnyílásába, és könnyű kézzel végigsimított rajta.

Natasa összerándult a kéjtől.

– Ne mozduljon! – súgta Miller vágytól fátyolos hangon a fülébe, és a nyelvét végighúzta Natasa fülcimpáján, és úgy zihált, mintha futott volna.

Ritmusosan simogatni kezdte Natasa szemérmét. Először csak finoman, fel–le csusszant a keze a nedves kisajkakon, majd Natasa megérezte az egyik ujját magában. A hüvelyével önkéntelenül rászorított Miller ujjára. A férfi felnyögött, és most a saját hangját tompította Natasa testével, a lány arcára szorított szájával.

– Szűz vagy? – lehelte Miller a fülébe.

Natasa nem felelt, csak lehajtotta a fejét.

– Nem teszek benned kárt – súgta Müller, és ahogy lenn a férfi a nőt, ugyanabban az ütemben az ujjával dugni kezdte Natasa punciját. A szakállas önfeledten kefélte a nőt, Miller pedig az az ujját járatta Natasában. Közben valahogy a szemérme legérzékenyebb pontját is izgatta, az arcát csókolta és a fülébe szuszogott. Natasa már semmi másra nem tudott figyelni, csak hogy ne nyikkanjon, és ne mozduljon az élvezettől. Két kezével megtámaszkodott a pallón, feljebb tolta a fenekét, és amennyire tudta, széttárta a combját, hogy Miller keze hozzáférjen.

Elméjét kitöltötte a kéj, a férfi szájának illata, ami oldalról, ahol hozzáférhetett, az arcán barangolt, halk nyögéseik összekeveredtek. Érezte, hogy közeledik a megkönnyebbülés, teljes erejéből rászorított a férfi ujjaira. Hogy zajt ne csapjon, Miller megint a szájára tapasztotta szabad kezét, és Natasa szégyentelenül belenyalt a tenyerébe. Miller egyik kezét csókolva, szemérmét a másik kezének feszítve végre, lüktetve elélvezett.

Életében először.

Lenn is végeztek, a ruháikat rendezgették, Miller is visszaigazgatta Natasára a szoknyáját.

Natasa a szégyentől és a kéj utóborzongásának hatásától mozdulni se bírt, amikor csörömpölve betört a szoba ablaka, és dühös kiáltások harsantak.

A serif megtalálta őket.