Másnap reggel arra keltem fel, hogy a szemembe süt a nap. Aminek hatására morogva átfordultam volna a másik oldalamra de valami keménybe ütköztem.

– Mi a franc? – gondoltam nyűgösen és résnyire kinyitottam a szemem. A látvány azonban enyhén szólva megdöbbentett.

– Mi a f*** ?! – pattantam fel rémülten fekvő pozíciómból, és be kellett fognom a szám nehogy hangosan is kiejtsem, mikor láttam hogy mi, pontosabban ki mellett aludtam el. Eszembe villant a tegnap esti beszélgetésem Jamessel és ezzel az is, hogy utána nem mentem vissza a kabinomba, hanem ezekszerint beszélgetés közben aludtam el mellette. És ha ez nem lett volna elég, még ráadásul a vállán!

Szerencsémre a kapitány még aludt, így nem tűnt fel neki, hogy mennyire megijesztett ez a szituáció. A tetejébe meg már jócskán elkezdődőtt a reggeli műszak a legénységben, szóval mikor látták, hogy felébredtem csak mindent tudóan elmosolyodtak maguk között, na meg persze velem sem felejtették el sejtetni, hogy most aztán lesz miről pletykálniuk. Úgyhogy emellett a hab mellett már igazán semmiség volt mikor felbukkant a legtetejére a cseresznye is.

– Na milyen volt Folt kapitánnyal alukálni? – kérdezte Jack diadalittasan vigyorogva a kormánytól lejőve.

– Ha még egy szót szólsz, esküszöm levágom azt a csinos kis szakállat az álladról – sziszegtem bosszúsan felé fordulva, és éreztem, hogy az arcom paprika piros lesz.

– Ejnye Eli, hová tetted a humorod? – tudakolta Jack tőlem ártatlan szemekkel.

– Figyelj Jack, ma nincs kedvem játszadozni, úgyhogy hagyjál békén – emeltem fel a kezem fáradtan, és a kabinom felé indultam volna, mikor félúton megállított valami.

– Hát ha nem, hát nem – vont vállat Jack mire megfordultam, és még épp elkaptam azt amint int Pintelnek és Ragettinek akik egy vödör vízzel és hatalmas vigyorral az arcukon indultak meg James felé.

– Mit terveztek? – kézdeztem élesen vissza fordulva, mire a két jómadár megtorpant és kérdőn néztek a kapitányukra.

– Gondoltam, ha már nincs szügséged Folt kapitányra, felkeltjük – vont vállat szórakozott vigyorral Jack, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk.

– Eddig is csak azért hagyta aludni a kapitány, mert rajta feküdtél – jegyezte meg Pintel csúfolódva mire én csak dacosan rá néztem, majd Jackre.

– Köszönöm, hogy ennyire figyelmesek vagytok, de én is fel tudom ébreszteni – mondtam felhúzva az államat.

– Óóó milyen aranyos. Azután mi következik? – kérdezte gúnyosan nevetve Ragetti amin többen is kárörvendően felkacagtak körülöttünk. Viszont én erre gonoszul elmosolyodtam.

– Ó tudom én azt, hogy mennyire irígykedtek csak mert nem titeket ébresztelek így, nem kell még rájátszani. Nem igaz Jack? – kérdeztem a kapitány felé fordulva, minekután a nevetés hamar elhalt.

– Na huzzatok innen a vizes vödrötökkel, öntözzétek a szeretteiteket – szóltam oda Pintelnek és Ragettinek mire azok tanácstalanul vállat vonva, eleget tettek a parancsomnak. Mikor feloszlott a körénk gyűlt kissebb tömeg, vissza fordultam Jameshez és gyengéden rázogatni kezdtem.

– Hé James, keljen fel! Hasára süt a nap – mondtam vigyorogva. Először csak morgott valami olyasmit, hogy még korán van, aztán mikor másodszor szóltam rá azt hiszem már érzékelte, hogy valaki „határozottan" szeretné ha felkelne.

– Elena? – kérdezte félálomban.

– Nem, a Mikulás – forgattam a szemem. – Csak hogy tudja, amíg maga itt húzta a lóbőrt, én addig megmentettem a csinos pofikáját egy kiadós hideg vizes fürdetéstől – tettem hozzá karba font kézzel.

– Csakugyan? – kérdezte halványan elmosolyodva. – Mivel köszönhetem meg e nemes cselekedetét?

– Modjuk azzal, hogy fel kel? Nem fogok magára várni egésznap, még ellenőriznem kell Janet is.- mondtam sürgetve.

– Mmm... – nyögött fel fájdalmasan. – Hetek óta szinte nem aludtam semmit. Most van először, hogy végre többé-kevésbé sikerült kipihennem magam, és most ön szólít ki az egyetlen helyről ahol nem a valósággal kell szembe néznem – mondta panaszosan. A kijelentésen egy pillanatra megdöbbentem de aztán magamhoz térve válaszoltam.

– Bocsánatáért esedezem Mr. Norrington, hogy őméltóságát volt merszem felkelteni.- jegyeztem meg kicsit hidegen amivel végre sikerült talpra állítanom az uraságot.

– Valami rosszat mondtam? –kérdezte elkomolyodva.

– Hát mit ne mondjak ez nem volt szép magától – mondtam felvont szemöldökkel, majd sarkon fordulva mostmár ténylegesen a kabinom felé kezdtem el rohanni. Ám mikor berontottam a szobába, legyangyobb meglepetésemre Elizabeth már ott volt és Janet etette. Érkezésemre viszont azonnal felém fordult.

– Na milyen volt? – kérdezte huncutul elmosolyodva.

– Mi milyen volt? –kérdeztem zavartan elpirulva.

– Ugyan Elena, láttam milyen aranyosan alszotok – mondta felnevetve. Erre lehajtottam a fejemet.

– De válaszolj egy kérdésemre. Tetszik neket James? – kérdezte elkomolyodva. Egy pillanatig hallgattam.

– ...Ennyire látszik rajtam? – motyogtam magam elé, de a mosolyt nem tudtam elrejteni az arcomról.

– Tudtam! – kiáltott fel Eliza diadalittasan. – Azóta mióta bejelentetted, hogy vívást fog neked tanítani, tudtam, hogy ebből lesz valami! És meggyőződésem, hogy James sem olyan közömbös irántad mint ahogy mutatni igyekszik magát – folytatta lelkesen, de nekem máris kezdett  De ha már itt tartunk, mikor leszek hivatalosan keresztanya?

– Elég Elizabeth, hagyd abba. Nem lesz itt ilyesmi – szóltam rá elkomorodva az ablakhoz sétálva. – Sajnos ezt nem tehetem – mondtam szomorúan.

–  Miért nem? – kérdezett vissza Eliza furcsálóva.

– A jövő miatt – válaszoltam keserűen. – Ha nem lenne annyira bonyolult, akkor talán még lenne esély rá, de nem – mondtam a párkányra támaszkodva és elgondolkodva fürkészni kezdtem a tengert.

– Elena csak nem gondolod komolyan, hogy hagyod magadat szenvedni csak azért mert a jövő nincs úgy megírva, ahogy neked jó lenne? Harcolnod kell azért akit szeretsz még akkor is ha mindenki ellened van! Ha tudnád én mennyi mindenen mentem keresztül mire Willel egymásra találtunk...

– Te ezt nem érted – vágytam a szavába. – Pontosan tudom mennyit szerencsétlenkedtetek mire végre rájöttetek arra amire már mindenki fényévekkel ezelőtt rájött. De ez nem olyan mint a ti történetetek. Én tudom, hogy mi fog történni, minden egyes cselekedeteteket ismerem amit tenni fogtok vagy már tettetek. És szerinted nem fordult már meg a fejemben az, hogy változtatok azon amit már úgyis ismerek? A ti történetetek talán a legbonyolultabb kalandok és történésekkel teli élet amit valaha láttam! Ha valamit megmozdítok utánna borulnak a további események, mígnem kicsúszik a dolog a kezemből és nem mi nyerjük meg a csatát a finisben, hanem más! És mind ezt meg kéne tennem, csakhogy az én kicsi szivem boldog lehessen mikor ezekkel a változtatásokkal akár embereket is ítélhetek halálra? – kérdeztem észre sem véve, hogy már kiabálva beszélek. Végül kicsit igyekeztem lecsillapítani magam, majd halkabban hozzá tettem.

– Nem érek én ennyit – feszült csönd állt be köztem és a meglepett Elizabeth között.

– Sajnálom Elena, én...

– Semmi baj, nem tudhattad – szóltam közbe csendesen. – De most kérlek hagyj magamra egy időre. – mondtam és egy pár perc néma csönd után halk ajtó csukódást hallottam ami Eliza távozását jelezte. Egy kicsit bűntudatom volt amiért így beszéltem a barátnőmmel de sajnos már nem tehettem semmit. Némán vissza sétáltam az ágyamhoz és Janet a karomba véve az ágyra dőltem. S mire észbe kaptam hang nélkül potyogni kezdtek a könnyeim.

Az elkövetkező hétben egyszer sem mozdultam ki a szobámból. Még enni sem így mindíg csak az ajtóm alatt csúsztattak be pár szelet kenyeret némi szalonnával. Senkit sem engedtem be a szobámba. Kulcsra zártam az ajtót és a telefonomon hallgattam egész nap zenét amit gyakran megengedtem Jane-nek is. A kislány mintha tudta volna, hogy nem vagyok jól mindíg próbált engem valamivel felvidítani. Kevés sikerrel de igyekeztem úgy tenni mintha örülnék neki. Kezdetben szüntelenül dörömböltek az ajtómon és hol Elizabeth, hol James hangját hallottam. De volt, hogy egyszer még Jack is lejött és igyekezett mindenféle hülyeségével rávenni, hogy ki nyissam az ajtót még azt is kockára téve, hogyha meg is nyílik egy hatalmas nyaklevesben lesz része. De egyszer sem használt. Túlságosan is magamba zuhantam ahhoz, hogy képes legyek még Sparrow baromságán is nevetni. Ugyanakkor gyakrabban kezdtem el elővenni azt a valamit amit már feljegyzéseim elején sem akartam bemutatni. De most eljött az idő, hogy felfedjem a legnagyobb titokmat amit valaha a Karib tengeren titokban tartottam és amiről máig sem tud seki csak egy valaki. Szemüveges vagyok. Ezt azért nem mondtam el soha senkinek mert attól tartottam, hogy a matrózok elkezdenek majd kigúnyolni emiatt és csúnyának tartani. Nem akartam hogy ez megismétlődjön miután az iskolában mindígis harcias voltam és volt olyan hét mikor háromszor is betört szemüveggel tértem haza és amiért a szüleim meg tiltották, hogy bármilyen csetepatéban is részt vegyek. Ezért hazudtam annak idején a legénységnek és Jacknek, hogy a ceruzámat és a radíromat tartom benne. Tulajdonképpen nem is volt szügségem nagyon rá de például mikor engem küldtek ki az árbóc kosárba, mindíg attól féltem, hogy nem látom meg ha valami közeledik felénk. De ez már nem számított akkor hisz egyedül voltam, Jane pedig ha akart se tudott volna elárulni, így nem tartottam attól hogy felfedeznek. Ám egy este mégis megtörtént. Ráadásul ez az illető olyan bejáratot használva rémisztett meg hirtelen felbukkanásával amin keresztül soha nem hittem volna, hogy bárkinek is eszébejut bejönni a szobámba.