A szingapúri hajó mellénk ért, fedélzetén pedig győzedelmesen üvöltő kalózok tűntek fel. Willre pillantottam de az arca nem tükrözött semmit azon kívül, hogy látszólag zavarta, hogy vasmarokkal lefogják.

Ellentétben Elizabethtel aki dacosan nézte a körülötte zajló dolgokat. Na és én? Én a körülményekhez képest egész nyugodt képet vágtam ami szerintem idegesíthette is a foglyulejtőimet mert percenként bökött valaki az oldalamba. De bármennyire is dühítettek fegyelmeznem kellett magamat, mert nem keveredhettem bajba milvel tudtam, hogy ennél van egy sokkal fontosabb feladatom. Az ellenséges hajóról egy csónakot szalajtottak így már ha akartunk volna se tudtunk volna küzdeni a túlerőben lévő Szingapúriakkal. Elhúztam a számat amikor a kötél létrán megpillantottam a filmből már olyan jól ismert Sao Feng fényes kobakját. Mikor felért a legénység üdvözlésképpen kiáltottak valamit az ő nyelvükön, de az is lehet, hogy csak valami tradicionális kalóz üdvözlés volt, azóta sem tudtam meg. Sao Feng kedélyesen végig járatta a tekintetét a hajón majd mikor meglátta Elizabethet rémisztő mosolya csak mégjobban kiszélesedett. Majd oda lépett hozzá.

- Miss Swann, szóval ismét találkozunk.- hajolt közelebb hozzá, hátul karba téve a kezét.

- Már van barátja és szuper komoly a kapcsolatuk.- szóltam be hirtelen Sao Fengnek, ezzel idézve a Legó kalandból. A kalóz úr pillantása tüntetően felém irányult.

- És kit tisztelhetek eme szemtelen hölgyben?- kérdezte végigmérve engem.

- Elena Grey.- feleltem büszkén felemelve az államat. Az engem lefogó kalózok csak szimplán felröhögtek a merészségemen, Sao Feng viszont ennél sokkal jobb módot talált arra, hogy lealázzon. Közlelebb sétált hozzám és csakúgy mint Elizabethnél hátra tett kézzel közelebb hajolt, majd megkérdezte.

- Mondja csak maga volna az Angol királynő? Vagy tán Port Royal Kormányzó asszonya? Netán a Kelet Indiai társaság feje? Vagy valami még magasrangúbb személyiség, kérem mondja. Ön bárónő, hercegnő, nemes?- kérdezte ártatlannak szánt hangon. Tudtam mire megy ki a játék így csak szélesen elmosolyodtam.

- Egy egyszerű lány aki kalandvágyó, tudja magáról kicsoda és megbecsüli magát.- mondtam szemrebbenés nélkül. Nem törődtem a körülöttem gúnyolódó kalózokkal. Sem azzal, hogy bökdösésből ütéssé erősödött a zaklatásom. Csakis egyenesen Sao Feng szemébe néztem, aki a hallottakon csak mosolygott.

- Van vér a pucádban amiért így kiállsz magad és a kis barátnődért.- mondta elismerőnek szánt hangon. Nem feleltem, hisz nem leltem volna semmilyen alá támasztást Elizától a történtek után. Rövidesen Jackkék is rá jöhtettek a turpisságra, mert nem telt el fél óra és egy vissza felé pedálózó csónakot pillanthattuk meg. Barbossa bosszankodó arccal nézett körbe a hajóján amint felért, látva az általános vendég sereget, mögötte pedig Jack kukucskált ki a létráról, szintén nem éppen vidám fejjel.

- Sao Feng! Milyen kicsi a világ. Felettébb különös véletlen.- kiáltott rá Barbossa a kalóz úrra amint meglátta. Jack eközben idegesen a körmét rágva próbált elrejtőzni a kapitány háta mögött, ami végülis nem igazán jött össze mert Sao Feng amint meglátta rögvest hozzá fordult.

- Jack Sparrow.- szólalt meg eltűnődve közelebb lépve hozzá. Jack mintha csak most vette volna észre a jelenlétét dugta ki társa mögül a fejét elvigyorodva.

- Csúnyán megaláztál egykor.- tette hozzá a kalóz úr szikrázó szemekkel.

- Biztos, hogy én voltam?- kérdezte Jack igyekezve menteni a menthetőt, de nem jött be. Sao Feng ökle keményen csattant a mi jó  kapitányunk orrán. Elizabeth láthatóan egy pillanatra megrezzent, de nagyobb jelét nem adta, hogy érdekelné a dolog. Én viszont a jelenetet látva akarva-akaratlanul is felszisszentem mert nézni is fájt. Jack fájdalmasan felnyögve tapogatta meg az orrát, majd néhány ropogtatás után sikerült vissza tennie a helyére.

- És mostmár kvittek vagyunk?- kérdezte orrhangon. Ekkor azonban Will is megmozdult mögöttem, majd lerázva magáról a kezeket, elő lépett.

- Engedjék el! Ő nincs benne az alkuban.- mondta Elizabethre nézve.

- És mi volna az alkú?- kérdezte Barbossa emelt fővel. Sao Feng hunyorintott, majd félszegen az embereihez szólt.

- Turner kapitány parancsa. Elengedni!- mondta mire a Szingapúriak felnevettek, Jack pedig akkora szemeket meresztett a cím hallatán, hogy egy pillanatra még az egójáról is elfeledkezett.

- Turner kapitány?- kérdezte.

- Arr, a hit szegő bitang fellázadt ellenünk!- szólalt meg Gibbs gyűlölködően Willre nézve.

- Kell a Gyöngy, hogy kiszabadítsam az apámat! Kizárólag ezért jöttem erre az útra.- mondta Turner ,,kapitány" nyugodtan, viszont mindenki pillantását kerülve. Valószínüleg mégsem érezte magát olyan magabiztosnak, épp ezért nem akarta, hogy a tekintete elárulja.

- Miért nem mondtad el mit tervezel?- lépett hozzá Elizabeth elképedve.

- Ez az én keresztem volt.- felelte vissza Will kimérten. Szavainak súlya volt. Pár másodpercre eluralkodott a csönd.

- Kell neki a Gyöngy! Turner kapitánynak kell a Gyöngy!- mutatott rá Jack már-már hisztérikusan.- Össze illetek.- tette hozzá a Will-Elizabeth párosra nézve, igen csak lenézően.- Te és a kalózok tanácsa.- folytatta Barbossához fordulva.

- Ki mentett meg azért mert hiányoztam neki?- kérdezte Sparrow ezúttal mindenkihez intézve a kérdést. Lopva összenéztem Gibbs és Dalmával, majd pár pillanat után végülis a magasba lendült Marty keze. Őt követte Pitnel, Ragetti és a kis Jack (a majom) keze. Jack (az ember) fellelkesülve mutatott a jelentkezőkre majd a pillantása rám tévedt.

- Eli?

- Mi? Most nekem is fel kéne tennem a kezem?- kérdeztem hitetlenül.

- Ugyan, tagadni sem tudod hogy hiányoztam neked.- húzta ki magát a kapitány bölcselkedve.

- És még ha így is van, miért mutatnám ennek bármi jelét is?- kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Mert ha nem mutatsz, az is egy jel.- mondta elvigyorodva.

- Na szépen nézünk ki.- mondtam felsóhajtva. Bár ezt a világ minden kincséért sem mondtam volna ki, de tényleg nagyon hiányzott már ez az idegesítő kalóz. Egy napon vesztettem el Jamessel, és hogy most ott volt...úgyéreztem, hogy vissza kaptam valamit abból a kevésből amit aznap vettek el.

- Na jól van hölgyeim és uraim, én megyek a híveimhez.- mondta ünnepéjesen Jack, majd tüntetően elindult, hogy beleolvadhasson a többiek közé, ám Sao Feng sajna megiúsította eme tervét.

- Sajnálom Jack.- kezdte a grabancánál megfogva Sparrowt.- De van egy régi barát aki szeretne látni.- mondta bizalmasan, de úgy, hogy mások is hallják.

- Nem biztos, hogy túlélek még egy baráti látogatást.- jegyezte meg Jack kínosan vigyorogva, mire a kalóz úr vasmarokkal arrébb rángatta.

- Próbáljuk ki és kiderül.- mondta vészjóslóan miközben a hajó oldalához vezette a mi kapitányunkat. Oda pillantottam, és a tengeren megláttam egy hadigaleont, gyorsan közeledve felénk, feltételeztem, a Kelet Indiai társaság címerével a lobogóján. Jack ezt követően rám nézett.

- Mégis miért vettelek fel, ha nem is vesszük semmi hasznodat?- kérdezte hisztérikusan gesztrikulálva.

- Őőőő...bocsi?- kérdeztem kínosan mosolyogva.

- Nem, erre nincs bocsi!- rázta meg a fejét Sparrow ellentmondást nem tűrően.

- Ha nem kérdezel akkor, mégis milyen alapon várod el, hogy választ adjak?- kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Elég legyen!- kiáltott fel Sao Feng bosszúsan, mire én tütetően elnémultam. A Kelet Indiai Tárasaság hajója lefékezett mellettünk, Jackket pedig át telepítették rá. Mi ellenben újjabb vendégekkel gazdagodtunk a Társaság katonáinak személyében. A szívem egy kicsit nagyobbat dobbant a kelleténél mikor megláttam a már oly ismerős tengerészeti öltözeteket és, bár tudtam, hogy ez nem lehetséges, már titokban vártam mikor pillantom meg a sok egyenruhás tiszt között Jamest. Viszont némelyik katonának feltűnhetett, hogy őket nézem, mert azok szintén rám pillantottak. Így végül is lehajtottam a fejemet.

- Hajót alakzatba, hajót alakzatba!- hallottam ilyen, és ehhez hasonló parancsokat oldalról, miközben további fegyveres-parókás tisztek léptek a fedélzetre.

- Most komolyan, ki volt az az idióta aki kitalálta ezt a parókát?- kérdeztem a többieket hitetlenül, ők azonban nem feleltek. Ehelyett a Szingapúriak egy hosszú rabszolgaláncra verte kis csapatunkat. Ekkor majdnem félre nyeltem mikor megpillantottam a hajóra fellépni Mr. Mercert.

- Magunk is elboldogulunk.- szólt Sao Feng szárazon.

- A Fekete Gyöngy a Társaságé.- jelentette ki Mercer rezzenéstelen arccal, mire Will ezt meghallva rögvest hozzájuk lépett, követve Elizabethtől és pár szingaprúitól.

- Azt ígérted, a Fekete Gyöngy az enyém lesz.- sziszegte vészjóslóan.

- És az is volt.- felelt Sao Feng röviden, majd fejével intett az embereinek, akik szegény fiút hasba rugták, majd Elizabeth-tel együtt hozzánk vezettek.

- A kalózok közt tényleg nincs hős.- jegyeztem meg magamban csípősen. Kattant a zár és mostmár Will és Eliza is köztünk raboskodott vastag láncokkal, harcképtelenné válva. Azonban ahelyett, hogy a Társaság tisztjei elindultak volna vissza a saját hajójukra Mercer vezetésével, azok továbbra is ott álltak mozdulatlanul, bajonetteiket feltartva. A kalóz úr valamit megsejthetett ebből a reakcióból, mert Mercer után ment és a vállára téve a kezét megszólalt.

- Beckett azt mondta, a Fekete Gyöngy az enyém lesz!- mondta elfojtott haraggal a hangjában.

- Odaadná az egyetlen hajót mely gyorsabb a Bolygó Hollandinál?- kérdezte a férfi kétkedve, mire Sao Feng magában fortyongva levette róla a kezét.