- Ródd le a tartozást. A Gyöngy kapitánya voltál 13 évig ez volt az egyesség! - kezdte Jones minden kertelés nélkül közelebb lépkedve Jack felé míg ő inkább csak egyre hátrált és hátrált.

- Igazából nem volt az enyém csak két évig aztán fellázadtak ellenem.- mentegetőzött Jack parázva.

- Hát rossz kapitány voltál, de csak kapitány voltál!- felelt rá indulatosan a későbbiekben " filézett cetnek" nevezett halhatatlan kapitány.- Nem úgy mutatkoztál be? Mindvégig Sparrow a nagy kapitány!- harsogta kárörvendőn mire többen is a legénységéből bugyborékolva felnevettek. Jack pedig úgy nézett ki mint aki most rögtön el akarna süllyedni a föld alá. Helyesbítve a víz alá de legalábbis igyekezett lenyelni a szégyent.

- Állom a szavam egy lélek szolgálatodra már ott van a hajón.- mutatott a Bolygó Hollandi irányába és félelmét laza stílussal próbálta palástolni.

- Nem mindeggy milyen lelket kapok!- rázta meg a fejét mérgesen Jones.

- Áhá! Szóval egyetértesz, hogy az ajánlatom tisztességes, a vita tárgya az ár.- felelt rá Sparrow trükkösen. Davy Jonest ahogy láttam egy pillanatra gondolkodóba ejtette amit Jack össze halandzsázott.

- Az ár?- kérdezett vissza végül cuppantva egyet.

- Hány lelket ér neked az én csúf kis lelkem?- hajolt közelebb a kapitány Joneshoz halkabbra fogva a mondandóját és felvéve az üzleties hangnemet. Polip fejü egy másodpercre oldalra hajtotta a fejét.

- Kapsz három napott. Száz lélek.- csattintott egyet megadva az árat.

- Arany szived van, küld vissza a fiút én hozom az árat.- vigyorodott volna el a mi kapitányunk megkönnyebbülten ha nem álja útját Davy Jones egyik cápa kinézetű lénye aminek következtében inkább elborzadva hátrált egy lépést.

- A fiú marad. Legyen ő az előleg. Így már csak kilencven kilencet hozol.- gúnyolódott Jones.

- Ennyit érne Will Turner? Makulátlan, hősies, kiváló szobrán. Számítsd négynek... vagy három és félnek.- próbált Jack alkudozni.- És még nem is mondtam...- kezdte aminél én csak a szememet forgattam. Mert ha akkor épp nem fogtak volna le engem akkor mindenbizonnyal megsúgtam volna Jacknek, hogy egy szív nélkülinél inkább felejtse el a szívet lágyítani ha egyszer nincs mit lágyítson. De mivel nem így volt kénytelen voltam az egészet csendben és "nyugodtan" végighallgatni.

- ... Épp szerelmes... egy lányba... elakarja venni.., jegyesek.- folytatta Jack lassan körbe sétálva a Hollandi kapitányát.- Elszakítani e két szívet korántsem olyan kegyetlen hagyni mint, hogy a házasság szentségében eggysüljenek...igaz?- suttogta a fülébe sejtelmesen. Jonest úgy néztem egy pillanatra elöntik a szomorú emlékek és az ember azt hihette volna, hogy Jacknek nyertügye van. De ahelyet, hogy hirtelen felocsúdott volna és magabiztos hangon ismételte volna korábbi válaszát, a pillantása hirtelen rám esett. Amin én őszintén meglepődtem.

- Szuper, hála Jacknek most biztos azt hiszi én vagyok Will jegyese.- gondoltam pesszimistán amit csak tetézett hogy Jones közelebb jött hozzám.

- Ó nem. Ha azt hiszi, hogy én lennék Will jegyese akkor óriási tévedésben él apuskám.- kezdtem el tiltakozni nem törődve azzal, hogy miközben én itt szájhősködök bármikor képesek és egy mozdulattal végetvetnek az életemnek. De ha még nem említettem volna, szeretek kockáztatni. És szerencsémre ő sem törődött a korábban elhangzott szavaimon bár erre a fogva tartóm erősebben kezdett szorítani.

- Hogy hívnak leány?- kérdezte összeráncolt szemöldökkel.

- Elena Grey. A jövendő mondó.- adtam meg a választ bátram amivel sajnos csak azt értem el, hogy a Hollandi legénységéből mindenki hüjének talált nézni aminek hangos röhögéssel adtak hangot. Ám én szilárd maradtam.

- Bátor...- mondta Jones elgondolkozva.

- Ha arra célzol, hogy engem is a fizetségbe akar számítani akkor határozottan közlöm: nem.- mondtam mintha ez teljesen normális lenne ami, hogy őszinte legyek nem állt messze az igazságtól.

- Hát ha így van csak Sparrow dolgát nehezíted meg.- nevetett kárörvendőn és így folytatta:

- Marad a fiú. Már csak kilencvenkilenc.- horkantotta.- De mond csak Sparrow... képes lennél rá? Képesvolnál egy ártatlan lelket, a barátodat szolgasorba küldeni míg te magad boldogan élsz?- vetette be polipfej ugyanazt a módszert amit pár másodpercel ezelőtt Jack is használni próbált rajta. Jack egy pillanatig undorodva nézte a padlót.

- Igen de mennyire. Szentesítsük vérrel, vagyis...tintával.- válaszolt könnyedén Sparrow mire Jones megfogta ragacsos csápos kezeivel Jack  feketefoltal megáldott kezét miközben azt mondta.

- Három nap, pá...- és már épp leakarta volna róla venni a kezét de az úgy oda ragadt, hogy csak egy rántással tudta elengedni Jack kezét.- háárom nap.- és ezzel a végszóval elfordult és minket elengedve a legénységével távozott. Jack rápillantott a most már ragacsos nyálkás kezére amiről eltünt a fekete folt.

- Öhm Mr. Gibbs...- kezdte balsejtéssel a hangjában.

- Igen?

- Egy enyves kezű rongy alak vagyok.- mondta ki Jack a megmásíthatatlna tényt miközben tekintetével egyenesen előre meredt.

- És hogyan szedi majd össze a kilencvenkilenc lelket három nap alatt?- érdeklődött Gibbs feszülten. 

- Nagy szerencse, hogy nem kötötte ki honnét szedjem össze őket.- mondta utalva egy bizonyos helyre amit Gibb tökéletesen megértett.

- Tortuga.

- Tortuga.- közölte Jack komiszan elmosolyodva, ezzel kiadva az utasítást, hogy a következő állomás nem más mint Tortuga. Legnagyobb örömömre.

- Ott végre tudok beszerezni valami nőiesebb kalóz ruhát és végre nem kell férfi ruhákat hordanom.- mondtam fennhangon megkönnyebbülve.

- Ó ne aggódj így is jól nézel ki.- lépett hozzám Jack elvigyorodva mire csípőre tett kézzel válaszoltam.

- Ha nem akarod, hogy olyat kapj tőlem amit állításod szerint nem érdemelsz meg azt ajánlom ne tégy több ilyen megjegyzést a külsőmre.- figyelmeztettem Jackket élesen. És bár hideg volt és fújt a szél a dolgomra indultam. Ám mielőtt elkezdtem volna az éjszakai menetet vissza pillantottam a lasscskán már eltünő Bolygó Hollandira. Azt reméltem még utoljára megpillanthatom William barátomat de sajnos odáig nem láttam el anélkül a tárgyam nélkül amit már az elején sem voltam hajlandó bemutatni sem megmutatni senkinek és semminek. Így hát inkább vissza fordultam és a vitorlát igyekeztem a szél irányába fordítani.
Egy teljes napon és éjszakán keresztül hajóztunk mikor a következő reggelre megérkeztünk Tortugára. Azalatt az egy nap alatt gyakorlatilag éjt nappallá téve dolgoztunk és alig pár órát tudtam pihenni. Azonban egy alkalommal amikor adódott egy öt perces szünetem kikönyörögtem Jacktől pár ezüst érmét amiből vehettem magamnak rendes ruhát és talán valami apró pisztolyt is fegyver céljából. Reggelre kötöttünk ki a szigeten és mivel mi most Tortugáról beszélünk így érthetően mindenki másnaposan hevert össze vissza és csak néhány üzlet volt nyitva. Reggel akartam elintézni a gyors beszerző körutat tudván, hogy estére már mindenki kipiheni a másnaposságot és minden kezdődik elölről. Így a Fekete Gyöngyön aznap én voltam az egyetlen aki reggel ébren volt mivel a legyénység mind ki volt ütve a sok meló után és akkor hiába álltak volna neki a kilencvenkilenc lelket össze szedni senki sem ment volna mert mindenki még jócskán húzta a lóbőrt. Az igazat megvalva nem szerettem boltozni meg soppingolni amiért a barátnőim kicsit mindíg furán is néztek rám de most kénytelen voltam. Ahhoz képest meglepően hamar végeztem. Vettem egy új térdig érő csizmát egy- két fehér inget, egy fűzőt (aminek nem kifejezetten örültem), egy farmer gatyát plussz egy szíjjat amin volt egy kissebb táska és egy tartó rész is amibe rögvest bele is csúsztattam a tőrömet és egy kis piszolyt. Az árussal még külön le kellett állnom alkudozni, hogy azt is odaadja ami az utolsó érmémbe került, de hát így jártam. Eddig még senkinek sem mondtam de akkor bevallom kicsit féltem, hogy egy igazi fegyvert veszek és valószínüleg használni is fogok. Nem voltam az a típus aki úgy mindentől berezel és kerüli a veszélyt (sőt ellenkezőleg) de egy kicsit elbizonytalanodtam.

- Mégis mit csinálsz?! De hisz te vagy Elena Grey a rettenthetetlen jövendő mondó aki  kalóznak állt ahogyan mindíg is akarta és most képes lennél betojni egy pisztoly láttán?- szólalt meg a belső hangom mire azonnal kihúztam magam és határozott léptekkel indultam tovább. Mikor a Gyöngyhöz vissza értem fogtam magam és elviharoztam a kabinom felé ahol végre eltöltöttem a jól megérdemelt pár órás pihenésemet. Mert volt egy olyan érzésem, hogy az éjszaka különösen hosszú lesz.

- Sosem leszek teljesen kalóz. Egy részemben mindíg marad bennem annyi kedvesség amennyit elvárnak tőlem.- motyogtam még félálomban mielőtt végleg elaludtam.