- Tudod miért vagyok itt?- kérdeztem komolyan.

- Okkal. Elena Grey-re vár nagy feladat. Te lenni a megmentője ember. S mert szeretni tengert....És történetet világodból.- mutatott a társaimra.- ...az hozni téged ezekre tájakra.- mondta Tia Dalma. Gondolatban erősen elleneztem az állítást. De a szívem mélyén tudtam, hogy Dalmának valahol igaza van. Hosszú évek óta ez volt a legnagyobb vágyam, hogy itt lehessek. Mert ez az a hely, a térség, az idő ahol önmagam vagyok. De erről eddig senkinek sem meséltem.

- És tudod, hogy hogyan juthatok haza?- kérdeztem végül csöndesen.

- Egyszer jönni idő mikor választ te haza térni vagy maradni ezen világ.- könyökölt az asztalra az Istennő.- Tia többet mondani nem.

- Várj azért azt még elmondanád, hogy mi történik addig otthon?- kérdeztem még gyorsan. Lehet, hogy nem jöttem ki valami jól a szüleimmel, de akkor is a családom volt és agggódtam értük.

- Ezt csak akkor tud meg ha vissza térsz.- biccentett jelentőség teljesen.

- De ez mikor következik be?- kérdeztem kétségbeesetten.

- Te fogod tudni.- felelte Dalma nyugodtan. Kínos csend következett.

- Azt hiszem... ideje találkozni Jonessal.- törte meg Will a csendet. Ezután én hátrébb húzódtam és ott maradtam amíg el nem jött az indulás ideje. Ezúttal a másik csónakban utaztam Jackkel aki átkarolt és így szólt.

- Tehát ha jól értettem te most azért vagy itt, hogy segíts bennünket jövő beli tudásoddal és cserébe olyanná válhatsz mint mi, jól mondom?- kérdezte könnyedén és szerintem bele sem gondolva, hogy ez nekem nem lehet ilyen könnyű.

- Nem tudom.- mondtam csendesen.- Igen szerettem volna olyan lenni mint ti, de ezek után... már nem tudom.

- Szerintem ne rontsd el a dolgot azzal, hogy elbizonytalanodsz. Nézz előre és ha majd eljön a választás pillanata tudni fogod, hogy merre szeld tovább a vizet.- mondta már megint abban a tipikus én-tudom-mi-jár-a-fejedben szöveggel. És meg kell, hogy mondjam egyre jobban kezdtem furcsálni Jackket mert kicsit szokatlan volt tőle ez a látszólag komoly és megértő beszéd és őszíntén érdekelt volna, hogy most csak nálam alkalmazta ezt a beszédstílust vagy ez a keveseknek megmutatott éne. Mindenesetre jól esett tőle, hogy próbált segíteni olyankor amikor gyakorlatilag padlón éreztem magam. De igaza volt.

- Remélem ezt nem csak azért csinálja mert meg akar fűzni.- gondoltam kicsit gyanakodva de ezzel kapcsolatban kicsit furcsa érzés fogott el. Nem akartam bekerülni Jack csabdájába mert nem akartam egy lenni neki a sok közül a listáján. Egyébiránt meg nem is érdekelt engem ő a baráti körnél bővebben és ezután sem.

- Köszi Jack.- mondtam végül kicsit elmosolyodva.

- Szívesen. Ha kell valaki akivel beszélni szeretnél én itt leszek.- és ezt már a jól ismert Jack Sparrow stílusában mondta.

- Hát azt hiszem ezt inkább kihagynám a jövőben. De baráti tanácsokat szívesen elfogadok.- mondtam játékosan meglökve. A későbbiekben viszonylag vissza zökkentem a normál állapotomba és a munka is ugyanolyan ütemben folyt tovább.
Bár ezután a kis kitérő után rajta kaptam párszor Willt, hogy a rajzolt kulcsot bámulja. Ilyenkor mindíg oda mentem hozzá és megnyugtattam, hogy Elizabethnek nincs semmi baja és, hogy ne aggódjon annyit. Nem véletleül lettünk barátok. Erről pedig megemlíteném, hogy Jackkel is beszélgettem néha napján (csak barátilag) és kiderült hogyha Jack nem azt a lányszédítő szövegét addja akor egész normális is tud lenni...vagyis...nem inkább vissza vonom, sosem lesz normális, de azért szót lehetett érteni vele. Emellett a palacsinta láz továbbra sem hagyott aláb a kalózok között, bár a Dalmánál tett látogatásunkat követően a legénység kicsit furán viselkedtek velem és néha hallottam, hogy sugdolódznak a hátam mögött, de amikor ott termek rögvest elhalgatnak. Végül egy idő után nem bírtam már elviselni, hogy a hátam mögött mindeféle szóbeszéd kapott szárnyra rólam így egy alkalommal az ebédnél felálltam az asztalra.

- Emberek! Ne higyjétek azt, hogy nem vettem észre, hogy sugdolództok a hátam mögött. Ne higyjétek azt, hogy nekem nincs fülem és nem hallom milyen szóbeszédek kaptak szárnyra a hajón. És az lesz a legjobb ha ezt most tisztázzuk. Először is: most már mindenki tudja és hihet nekem abban, hogy én egy nem ez idei származású vagyok. Ezen nincs mit csodálkozni hisz én már mikor közétek kerültem is állítottam, hogy én nem idevalósi vagyok. Másodszor: Ezek a szóbeszébek nem szeretném ha eggyesek fejében megváltoztatnák a rólam alkotott képet. Attól még, hogy én kicsit máshonnan jöttem az nem jelenti azt, hogy más lennék mint ti. Én is csak ember vagyok! Épp ezért mindenkit megkérek arra, hogy nem nézzetek többé másnak mint ami vagyok és ne pletykáljatok rólam. Igaz majd' két évszázaddal későbbről származok és tudom a jövőtöket ez tény. Na és?

Az akkori ékes szólásom bizonyítja, hogy az idők során amit velük töltöttem erősen megváltoztatta a nyelvezetemet és kicsit régiesebben kezdtem kifejezni magam (aznap legalábbis, hangulatom alapján). De aggodalomra semmi ok mert a már ismert iróniám és kommentárom semmi szín alatt nem veszett el. A szavaim erős hatást gyakoroltak rájuk és rövidesen mindenki olyan volt velem szemben amilyen mindíg is volt.Őszintén szólva minden rendbe jött. De megint csak egy kis időre. Ugyanis egy este éktelen vihar kerekedett. Akkor már tudtam, hogy elérkeztünk a célponthoz. Pontosabban a Kraken által zátonyrafutott hajóhoz. Bár tudtam, hogy ez mind Jack jól kiötlött terve és, hogy az a hajó igazából nem a Holladi csak Jack hitetni el ezt az egészet Willel. De nem avatkozhattam bele. Így akkor ott álltam a már említett személy mellett miközben patakokban folyt rólam az esővíz (nem mintha a többiekről nem folyt volna).
- Ez a Bolygó Hollandi?- kérdezte Will, Jack és felém fordulva mire én csak bólintottam Jack pedig eggyátalán semmit sem reagált.
- Elég csúf látvány.- tette hozzá Will sötéten.
- Ahogy te is. Vigyázz a látszat csal!- mondtam Jackkel kórusban. Már senki sem lepődött meg rajta, ha esetleg egyszerre mondom ki másokkal a szöveget. Ekkor Jack oldalba bökte a mellette álló Gibbset támogatásért.
- Mitha megfeneklett volna.- vette a lapot az első tisz.
- Szóval mi a terved?- vette át a szót ismét Jack.
- Odamegyek, felmászok és megkeresem a kulcsot.- mondta Will eltökélten.
- Na és az emberek?- kérdezett vissza Jack.
- Levágom aki az utamba áll.- felelte William és a korláttól elhúzódva indult a csónakja felé.
- Ez jó terv, egyszerű mégis ötletes!- mondta Jack elismerően.
- Valami jó tanács?- kérdeztett felém fordulva mielőtt lefelé vette volna az irányt.
- Csak vigyázz magadra.- mondtam elmosolyodva.
- A hintója előállt!- kiáltotta Ragetti kárörvendően vihorászva így később amikor felért az első dolgom volt lekeverni neki egy nagy pofont.
- Héj! Ha mégis elkapnának, mond azt, hogy Jack Sparrow küldött maga helyett. Ez jól jöhet!- kiáltott le Jack Will után.
- Bon voyage!- búcsúzott Ragetti majd Will végleg elindult az állítólagos Bolygó Hollandira.
- A kapitányt lehagytad a nevednél.- jegyeztem meg Jacknek kuncogva.
- Milyen igaz.- fordult felém majd kiadta a parancsot: ne égjen lámpás. Ezután sötétben várakoztunk tovább. Valamikor fényt láttam a szomszédos hajón és tudtam, hogy Will próbálkozik megszabadulni az újjonnan jött társaságától, esélytelenül. Én speciel totál ideges voltam és kirázott a hideg ha arra gondoltam, hogy hamarosan miféle undorító alakok fognak minket lefogni és valószínüleg köztük engem is. Egyéb iránt érdekelt Davy Jones kinézete a valós világban de egyúttal irtóztam is tőle. Hosszú óráknak tűnő idő után Jack belenézett a távcsövébe én pedig behunyt szemmel készültem fel a legrosszabbra. És ahogy számítottam rá pár másodperc múlva már egy erős és ragacsos kar ragadott meg és szegezett kardot a nyakamnak. Ahogy hirtelen körbe vettek és le fegyvereztek bennünket Jones undorító kinézetű emberei Jack mindössze csak egy szót (sőt még szónak sem modhatót) tudott kinyögni részéről.
- Ó.
- Na igen zsenikém, ó.- jegyeztem meg gondolatban gúnyosan.