Jack halkan nyitott be az ajtón, mintha csak be akarna osonni. Erre a közeli asztal mellett ülő nő felnézett majd elvigyorodott, ezzel kivillantva ápolatlan fogait.

- Jack Sparrow.- mondta a szavakat elnyújtva.

- Tia Dalma.- köszöntötte Jack szintén vigyorogva a hölgyet.

- Tia mindig tudta, hogy ide fújni téged a szél.- mondta felállva, majd Jack felé sétált, azonban idő közben követtem a kedves kapitányt és róla a pillantása rögtön rám esett.

- Ő...- mutatott rám vészjóslóan.- Látni rajtad a végzet árnyékát Elena Grey.- szólt végig nézve rajtam tört angolsággal.

- Hisz tudta, hogy én is eljövök. Vagy nem?- kérdeztem szelíden, oldalra billentve a fejem.

- Tudni jól.- bólintott. Egy pillanatra feszült csönd telepedett ránk.

- Erről később beszéljünk.- törtem meg a hallgatást.- Egy fontosabb dolgon van most a hangsúly, nem rajtam.- mosolyodtam el, tudva az ezután következő dolgokat. Dalma utánam Willhez ment oda, akinek szintén megadta azt a kiváltságot hogy a végzet árnyéka látszatát mutathatja ki. Ezalatt leültem egy kis sámlira és onnan néztem ahogyan Jack elvezeti Tiát Will közeléből mondván  „csak semmi ismerkedés", és végig néztem, ahogy mind az asztal köré gyűltek. Ami azt illeti én sem szerettem volna kimaradni a mókából ezért rövidesen én is közelebb mentem hozzájuk.

- Dalma mit tehet érted?- kérdezte Tia Willt gyengéden megsimogatva az állát.- Tudod, hogy nem lesz ingyen!- tette hozzá élesen Jackre pillantva.

- Hoztam valamit.- tette fel az említett a mutató ujját. Füttyentett egyet, mire Pintel oda nyújtott neki egy letakart kalickát.

- Nézd, élő-holt majom.- és csak, hogy bebizonyítsa Jack lehúzta róla a rongyot és elő véve a pisztoját, meghúzta a ravaszt a golyó pedig keresztül repült Jacken (a majmon).- Elég lesz?-Tia beleeggyezően bólintott majd átvéve a kalickát kiengedte a kis állatot aki a szomszédos szobába menekült. A tekintetemmel követtem őt és akkor két csizma talpat pillantotam meg kilógni a szomszédos szobából amihez a majom oda mászott és hatalmas szemeket meresztett a csizma tulajdonosára. Tudtam, hogy kié a bakancs hisz amikor már vagy harmadszorra néztem meg a filmet már feltűnt ez a kis mozzanat amiből már sejt valamit az ember ha már ismeri a történet végét.

- Vajon már ekkor is élt Barbossa?- töprengtem magamban.

- Ne!- kiáltott fel Gibbs reménytelenül Jack (a majom) után nézve, ezzel felriasztva a gondolataimból.- Fogalma sincs mennyi idő volt elkapni.- mondta zsörtölődve mire én tüntetően felkuncogtam. Mosolyogva emlékeztem vissza az múltkori incidensre. Ugyanis mikor az elmúlt napok eseményeit ecseteltem arról elfelejtettem beszámolni, hogy az első kalandom utáni négy-öt napban mi is történt.

Az egész úgy kezdődött, hogy Gibbs és a többiek Jack parancsára elkezdték üldözni szegény majmot a hajón keresztül-kasul mikor vég elkeseredésükben hozzám fordultak.

- Mégis, hogy az ördögbe lehet elkapni ezt a majmot?!- zuttyant le egy közeli hordóra mérgesen az első tiszt.

- Hát ha utánna szaladgáltok egy hálóval a kezetekben pulssz fölöslegesen lövöldöztök rá akkor biztos nem arra fogjátok vele ösztökélni, hogy a közeletekbe merészkedjen vagy legalábbis egy méter távolságban legyen tőletek.- szólaltam meg. Tudni illik épp kötelet feszítettem ami elég megeröltető munka de sok gyakorlás után már nem olyan vészes.

- Ó talán virágcsokorral és egy jeggyűrűvel kéne kérnünk, hogy legyen oly megtiszelő és ereszkedjen le közénk?- kérdezte durcásan Gibbs. Ezen én elnevettem magam mert magam elé képzeltem ahogy mindenki virágcsokrokkal és félig kinyitott gyűrűs dobozkákkal szaladgál a majom után.

- Maga mit tenne az ő helyében ha az emberek mind el akarnák kapni csakhogy fizethessenek vele. Különben meg elég bizar látványt nyújtana az előbb lefestett képe.- jegyeztem meg vigyorogva.-... de ha valaki megpróbálná elnyerni a bizalmát és valamelyest kedvesebben bánni vele akkor biztosan könnyebben menne a dolog. 

- Aha. Sok sikert hozzá.- kommentáltak a többiek és feladva az üldözést mindenki más munka után nézett. Sparrow persze ki volt akadva. Hogy szó szerint idézzem:

"- Hogy lehet hogy ennyi felnőtt férfi akik messze nagyobbak mint egy ilyen kis... állat nem képesek egy majmot elfogni puszta kézzel. Ez szégyenletes!" 

Ezután eltelt két nap. Amikor ismét a kötél csomózásra került sor volt egy pillanat amikor teljesen össze gabajodtam a kötelekbe. Majd egy hangot hallottam fentről majd a következő pillanatban megpillantottam amint Jack (a majom) rámutat arra a kötélre amit éppen kerestem.

- Wow, köszi Jack!- intettem a majomnak felfelé hálásan mire ő vissza intett. Egy másik alkalommal amikor az árbóc kosárban nézelődtem egyedül, hirtelen a semmiből a vállamra huppant a kisállat, amin nagyon meglepődtem.

- Hát téged meg mi lelt?- néztem rá meghökkenve mire ő (mintha csak a kislánya lennék) megsimogatta a hajamat.

- Ezzel most azt akarod mondani, hogy bírod a búrámat? - kérdeztem mosolyogva felvonva a szemöldökömet. Válaszul csak egy majom hangot kaptam amit igennek vettem.

- Öregem benned több értelem van mint az hajó összes kalózában.- csóváltam meg a fejemet. Na attól a naptól mindíg együtt ültünk az árbóc kosárban amikor jobb dolgom nem volt. Persze annak ellenére, hogy velem jóban lett attól még ugyanúgy bosszantotta a legénységet. De ha jobban belegondoltam, tulajdonképpen nem is olyan rossz amit csinál hanem inkább vicces. Aztán konkrétan volt olyan is amikor én is részt vettem a kis csínnyjeiben. De aztán mindennek vége lett amikor egy nap Pintel és Ragetti tudtomon kívül elrejtőzttek az árbóc kosárban direkt, hogyha jövök Jackkel elkaphassák. Ezt eleinte igazságtalannak találtam de aztán eszembe jutott, hogy végül is Dalma úgy is szabadon fogja engedni, ráadásul ott lesz Barbossa akihez igazából tartozik. Úgyhogy nem kell ezért annyit ellenkeznem.

- Bocs Jack. De ne aggódj még találkozni fogunk.- fordultam a majom felé és mintha csak tisztelegnék a fejem fölé emeltem a kezemet majd végignéztem ahogy a két jómadár odaviszik Jackhez a kalickát. A kapitány örült mint majom a farkának (nem, ez tényleg csak egy véletlen szó fordulat) és megparancsolta nekik, hogy vigyék a kabinjába, hogyha esetleg túl sok lesz a feszültség majd levezethesse rajta.

***

- A fizetség rendben.- mondta Dalma és erre a végszóra Will elő halászta a ruhát amit Jackktől kapott.

- Hol lehet ez. És minek a kulcsa.- nézett Tiára várakozón. Ő egy pillanatra lefagyott amint meglátta a kulcsot majd Jack felé fordult aki épp egy tollal díszített kalapot tanulmányozott.

- A tájoló amit kértél tőlem nem mutatni utat?

- Lehet.- vont vállat közömbösen.- Miért?- Tia erre elvigyorodott.

- Jack Sparrow nem tudni mit akarsz. Vagy, tudni jól de inkább nem akarni tudni. A kulcs egy ládáé...- kezdett bele a mesélésbe amit most nem akarnék ki részletezni mert valószínüleg ti már úgy is ismertek és amit mi akkor mind figyelemmel hallgattunk. Igen még én is pedig már ezerszer hallottam Davy Jones történetét. Illetve a szépítettebb verzióját. Mert arról például nem mesélt Dalma, hogy Jones életben hagy embereket ha cserébe szolálják őt ezzel megmentve őket a haláltól de egyúttal elválasztva az élőktől. Ezután Jack ismertette Willel a feladatot majd Sparrownak kénytelen kellett megmutatnia a kezét Tia kérésére (jobban mondva feszólítására) amiről ahogy lekerült a közés láthatóvá vált a fekete folt. Erre Gibbs, Pintel és Ragetti megfordultak a tengejük körül és a padlóra köptek. Mivel én nem voltam babonás ezért bátorkodtam ezt kihagyni a repertoáromból. Ezt követően Tia elment kutakodni egy kicsit majd egy üveg földdel tért vissza. Átnyújtotta Jacknek ezután a pillantása ismét csak rám esett. Ahogy mindenki másé. 

- Most viszont te következni kedves.- mondta Dalma elkomolyodva.- Tedd fel a kérdéseidet.- én egy picit haboztam majd elő kotortam a zsebemből azt a pár érmét amit a kabinomba találtam.

- Nem sok...- jegyeztem meg bátortalanul.

- Elég.- mondta a tengerek istennője jelezve, hogy ne aggódjak. Így hát felsóhajtottam és feltettem az első kérdésemet.