- Juhú!- kiabáltam boldogan ahogy egy kötélen repkedtem a hajó körül miközben a szél belekapott a hajamba. Az elmúlt napokban Jack és a fiúk megmutatták a hajót illetve a rajta való munkákat. Aznap épp azt tanították meg nekem, hogy hogyan kell vitorlát bontani. És ugyebár hivatalosan csak annyi lett volna akkor a dolgom, hogy leereszkedett a kötélen a fedélzetre de annyira tetszett, hogy a levegőben lehetek, hogy úgy döntöttem csinálok egy kis ráadást is.

- Végre ismét valami veszéjes.- gondoltam magamban jó kedvűen de hangosan csak ennyit mondtam.

- Ha anyáék ezt látnák.- jutott eszembe és megcsóváltama fejemet miközben elengedtem a kötelet és egy métert repülve biztos lábbal a fedélzetre érkeztem. Többen is elismerően tapsikoltak a mutatványom láttán mire én színpadiasan meghajoltam.

- Úgy veszem észre valakinek nagyon jól érzi itt magát.- szólított meg Will a hátam mögül mosolyogva.

- Hát...- sóhajtottam fel vágyakozva vissza gondolva a pár másodpercel ezelőt történtekre. Will megértően vállon veregetett majd tovább állt. Ha már itt tartunk azt még nem is említettem, hogy Williammel milyen jól össze barátkoztam ezalatt az utóbbi pár nap alatt. De sajnos nem örömködhettem annyit mert tudtam, hogy hamarosan úgyis megérkezünk Tiához ahol megtudja, hogy mit kell tennie, a Bolygó Hollandira kerül és ha minden igaz utánna egy jó darabig nem fogom őt látni. Legnagyobb sajnálatomra. De nem ugrok ennyire előre. Még csak ott tartottunk, hogy eltöltünk pár kellemesre sikeredett napot. Az utóbbi időben a legénység is befogadóbb lett velem szemben és még nemis olyan régen az egyik este amikor a telefonomon keresztül zenét hallgattam a fedélzeten (nem mintha akkora zene rajongó lennék de néha kikapcsolja az embert) a fiúk egy kicsit többet ittak a kelleténél és kértek, hogy énekeljek nekik valamit. Eleinte vonakodtam eleget tenni a kérésüknek mert sosem szerettem nyilvánosan énekelni de akkor arra gondoltam ha most ennyire leitták magukat akkor nagy valószínűséggel holnap már nem is fognak emlékezni semmire és mindent összevetve nekem is jól esett volna ha egy kicsit szórakozhatnék ezen a kalandon, így hát végül be adtam a derekamat. Először úgy gondoltam valami pörgős vidám, ritmusos dalt kezdek el énekelni mert annak mindíg nagy sikere szokott lenni így elkezdtem Tom Gregorytól a Fingertips című dalát.

 De a fiúknak annyira bejött az első, hogy utána többször is el énekeltem miközben ők ütötték hozzá a ritmust és mikor már harmadszor kezdtem újra már mindenki velem kiabálta. Idő közben rummal is megkínáltak viszont egy pillanatig viszakoztam. Mert lehet, hogy nem voltam kalóz (olyan tényleg igazi), de ismertem magamat és tudtam, hogy angyalka sem, ezért hát engedve egy kicsit a kísértésnek egy egynegyednyi üveget elfogadtam. Mindent összevetve jót mulattunk azon az éjszakán. De gondolom sokakat érdekelne, hogy amíg én buliztam mit csinált Will és a jó Sparrow kapitány. Az utóbbi ott ült köztünk és a móka hevében még meg is táncoltatott (amit különben csak utólag tudtam meg Willtől mert az a kicsike rum is annyira levett a lábamról, hogy később alig emlékeztem valamire és amiért még külön lecsesztem volna Jackket mert képes volt kihasználni a helyzetemet, azonban erre soha nem került sor), a már említett William barátunk pedig távolról figyelte az eseményeket mert elmondása szerint olyan hangosak voltunk, hogy nem jött szemére álom tőlünk. Dehát így járt. Ezt a kijelentésemet azonban hamar megbántam mert másnap reggel szörnyen hasogatott és zúgott a fejem, emellett alig tudtam mozdulni így az aznapi napot jóformán a kabinomdan töltöttem. Eleinte tartottam tőle, hogy haragudni fog rám a tegnapi miatt viszont amikor Will meglátogatott a szobámba ugyan nem szólt semmit érte de később nem felejtett el egy irónikus megjegyzést tenni, amivel jobban felhúzott mintha elkezdett volna szidni a tegnapiért.

- Ha ettől jobban érzed magad, a többiek rosszabbul néznek ki.- mondta épp míg én holt fáradtan felülten az ágyban.

- Hát köszi de ha ez ennyire kiüt engem- kezdtem az egyetlen árulkodó dologra mutatva ami a tegnaptól megmaradt, azaz a szekrényemen pihenő kiürült rumos üvegre,- akkor úgy éljek, hogy soha többet nem iszok alkoholt...na jó akkor csak amíg be nem töltöm a tizennyolcat.- tettem hozzá szemforgatva amikor megláttam Will „ezt-most-teljesen-komolyan-gondoltad?" pillantását. Ennek köszönhetően mikor elfordult még láttam egy mosolyt megbújni a szája sarkában amitől még viccesebbnek tűnik korábbi eszmecserénk így vissza gondolva. 

- Különben... Jackkel mióta vagytok ilyen jóban?- kérdezte igyekezve úgy tenni mintha nem arra gondolna amire gondoltam, hogy gondolt.

- Tessék? Hogy érte...ó nem. Nem, nem és megint csak nem.- mondtam határozottan mikor leesett miért is kérdezi.- Meg se próbálj engem és Jackket össze kombinálni mert esküszöm olyat kapsz, hogy utána Elizabeth sem fog megismerni.- ráztam meg fenyegetően a kezemet felé mire ő felnevetett.

- Nem állt szándékomban. Csak tudod elég különösnek tetszett első látásra a tegnapi műsorotok.- jegyezte meg ironikusan.

- Ne aggódj nem áll szándékomban Jack újjabb áldozatává lenni.- tettem fel a kezem erélyesen.- Egyébként meg részegek voltunk, szóval ilyenkor ezt el lehet nézni.- vontam vállat.- Meg amúgy is túl okos lennék én őhozzá.- tettem hozzá kuncogva. 

- A jövendő mondóságod miatt?- kérdezte Will.

- Nem csak arról. Én ezt általánosságban értem.- válaszoltam ravaszkásan azonban még komolyan hozzá tettem.- Tudom milyen Jack és sohasem lennék képes bedőlni a trükkjeinek azok után, hogy láttam, hogyan játszott már más lányok érzelmeivel.

- Ezek szerint régebbről ismered Jacket?

- Dehogy! Most lesz egy hete kábé, hogy találkoztunk! De nekem nem kell tatálkoznom Jackkel, hogy ismerjem őt. A jövő miatt. De ez ugyanúgy igaz rád is, Gibbsre is és a többiekre. Beleértve Elizabethet.- mosolyodtam el. Erre rám pillantott és aggódva megkérdezte.

- Ugye minden rendben van vele?

- Ne féltsd őt. Megvannak neki is a módszerei, hogy kiszabadulhasson. Dehát ez van ha az ember nőnek születik. Mindeggyiküknek kitünő módszereik vannak legyen a cél a dutyiból való kiszabadulás avagy egy férfi, hm... hogy is mondjam... behálózása ugye itt így szokás fogalmazni?- kérdeztem felvonva a szemöldökömet "valamire" erősen célozva mire Will egy kissé elpirult amin jót nevettem.

- Ne izgulj véleményem szerint remekül kiegészítitek egymást.- legyintettem.- De ha elfogadsz egy tanácsot: nem minden az aminek látszik. Erre nem árt ha emlékezel majd vele kapcsolatban.- tettem hozzá figyelmeztetően. Will ezt nem tudta mire vélni de azért bólintott. A következő reggel meglepően frissen ébredtem a tegnapi másnaposságom után és aznap teljes gőzzel végeztem a feladataimat. Bár valótlant állítanék ha azt mondanám, hogy minden tökéletes volt napközben. Ugyanis amikor le mentem reggelizni Jackket is az asztalnál találtam és ő nem is ő lett volna ha nem valami olyasmivel kezdte volna a napomat amitől utánna köpni-nyelni nem tudok.

- Elena, ma te főzöd az ebédet!- kiáltott oda nekem miközben már épp kilépett az ebédlőből.

- Tessék?!- álltam meg a mozdulatomban.- Rosszul hallottam ugye?- álltam fel hirtelen a helyemről és öles léptekkel egyenest Jack elébe vágtam ezzel megtorpanásra késztetve.

- A legkevésbé sem. Kipróbáljuk vajon főzésben is olyan jó vagy-e mint a kötél rögzítésben.- mondta afektálva amivel kihívta a legénység elismerését és eggyúttal az én haragos pillantásomat. De hirtelen gonoszan elmosolyodtam mert ez ha jobban belegondoltam eggyátalán nem jelentett nekem gondot. Sőt... inkább aféle... szórakozást. Ez persze a többieket jobban meglepte mint amikor a csont gömbünkben filozofálni kezdtem Will helyzetén. Ám ezzel nemtörődve tettem karba a kezem és lassú léptekkel közelebb léptem Jackhez még mindíg ördögi mosollyal az arcomon.

- Renben van Jack. De figyelmeztetlek hogy egy eléggé... gyomor forgató kalandban lesz részed ezek után.- Jack arcára ráfagyott a mosoly miközben ezeket a szavakat kimondtam.

- De nem kell tartanod tőle, nem foglak megmérgezni. Pedig ha jól hallottam elég sok régi haragosod van akik égnének a vágytól, hogy lássanak eldőlve... - tettem hozzá vissza váltva a rendes hangnemembe és ezzel a végszóval ott hagytam Jackket a ledöbbent matrózokkal miközben én titokban már forralni kezdtem a bosszú ebédjét.