- Valamikor régen e Szent helyen történt, hogy az első Tanács a tenger Istennőjét emberi alakba zárta.- kezdte Barbossa az okfejtését, elsétálva a helyétől, miközben közönsége figyelemmel kísérte szavait. Sokan erre egyetértően bólogatni kezdtek, azonban a kapitány megrázta a fejét.

- Ez nagy hiba volt.- jelentette ki őszintén.- Megszereztük így a tengert, igen. De jöttek olyanok mint Beckett és társai!

- Jobb volt az a kor mikor a tengert még nem bűvös alkúk árán igáztuk le! De verejtékünk és merészségünk gyümölcseként jobb volt az a kor!- bizonygatta Barbossa határozottan, mire nem kevés egyetértő morgást kapott.

- Uraim...!- folytatta, vissza lépdelve  eredeti helyére, mire enyhén megköszörültem a torkomat. Barbossa rám nézett, így még gyorsan hozzá tette:

-...Hölgyeim...!

Ezután drámai hatás szünetet tartva, körbenézett a helyiségen.

- Engedjük el Calipsot!- mondta ki ünnepélyesen keresztbe fonva a karját.

A kalóz urak egy pillanatra némák maradtak, és sokat sejtően pislantgattak a másikra. Azt hiszem túl hosszú ideig is, mert Barbossa - oldalról nézve - már majdnem azt hihette, hogy nem sikerült az urak érzelmeire hatni, ahogy az általában beválni szokott, azonban aggodalma alaptalan volt, ugyanis nem telt bele egy másodperc sem, és mindenki helyeslő kiáltozásban tört ki.

- Lelőni!- kiáltotta az egyik kalóz felálva székéből.

- Kivágni a nyelvét!- tette hozzá egy sötét bőrű.

- Lelőni és kivágni a nyelvét, és azt is lelőni és levágni a szakállát is!- kontrázott Jack, amin csak a fejemet fogtam.

- Még mindíg jó ötletnek tartod, hogy ide jötünk?- kérdezte James kétkedve.

- A remény hal meg utoljára, mondják.- sóhajtottam fel hátra pillantva.

- Sao Feng azt mondaná amit Barbossa!- biztosított mindenkit Huang.

- Igen!- helyeselt Barbossa.

- Calipso az ellenségünk volt, most is az lesz!- kiáltott fel ismét a sötétbőrű kalóz, aki inkább hasonlított egy törzsfőnökre mint kalózra.

- Szeszéjes volt és az is mahrad!- tette hozzá egy parókás, fehérítővel bekent kalóz, francia akcentussal.

- Én mégis egyet értek Sao Fenggel, engedjük el Calipsot!- lépett elé egy első látásra spanyolnak kinéző, túlsúlyos úr, közel sem az eddig elhangzottakhoz bekapcsolódva.

- Fenyeget? Ne mehrjen!- lépett hozzá közelebb a francia, én pedig innentől már nem tudtam követni a sajátos logikájukat.

- Kihívom önt!- kiáltott föl a spanyol, mire a francia orrbavágta, az előbbi pedig a plafonra lőtt. Nos mondanom sem kell mi kezdődött.

- Ugye te nem szállsz be?- kérdeztem teljes mértékben Jameshez fordulva.

- Eszem ágában sincs. - mondta kicsit hátrébb húzva, nehogy engem is eltaláljon valami. Ezután azok akiknek volt egy csepp eszük és nem száltak be a bunyózásba, némán figyelték ahogy valakin eltörnek egy rumos üveget és végig lökik az asztalon.

- Kész őrület...- rázta meg a fejét Elizabeth hitetlenül.

- Csak politika.- szólt vissza Jack.

- Közben az ellenségeink egyre közelednek.- nézett barátnőm Barbossára.

- Vagy már régen itt vannak...- mondtam kórusban az említett kapitánnyal. James rám pillantott én viszont csak vetettem rá egy kaján mosolyt.

- Nem először van ez így.- tettem hozzá, mire Jamesnek is elnéző mosoly kúszott az arcára.

- Ráadásul elméletileg mindenki egyet ért! Ezért miért kell verekedni?- fordultam vissza a feldúlt tárgyaló terem közepéhez tottál hülyén.

- Kalóz...- szólt hátra vigyorogva Jack, mire kapott Jamestől és tőlem egy nemtetsző pillantást.

Pár perc múlva Barbossa megelégelte a csetepatét, és felállva az asztalra, elővette a pisztolyát majd a csillárra lőtt, ezzel magára vonva a verekedők figyelmét.

- Ha jól tudom az első Tanács fogta el Calipsot. Most nekünk kell elengedni őt. És ő hálából nem tagadja meg tőlünk kegyét.- terelt vissza mindenkit az eredeti témához.

- Vagyis tőled...- kárkogtam tüntetően a padlóra nézve, kicsit sem sértően, noha senki sem hallotta. Ellenben Jack következő szövege bőven helyettesített. 

- Kitől nem, tőled?- kérdezte fintorogva felnézve Barbossára.- Fondor és zagyva mellébeszélés csupán!- legyintett.

Barbossa lassan leszállt az asztalról és rögtön Sparrowhoz fordult.

- Ha netán volna jobb ötleted, kérlek mond.- mutatott körbe előzékenyen.

- Tintahal.- felelte Jack azzal a jellegzetes vigyorával, mikor mond valamit ami abszurnak hangzik mégis relytőzik benne egy kicsi értelem. Barbossa megrökönyödve pillantott rá. Ezután Jack hanyagul intett a balján álló kalóznak miszerint menjen arrébb és ő is akárcsak Barbossa, körútra indult az asztal másik felébe, közben nem felejtve el magyarázni.

- Tudjuk jól...barátaim, hogy milyen barátunk a tintahal. Ennivaló puha húsocska...- kezdte.- De zárjuk össze őket és jóízűen felfalják egymást! Ilyen az ember, vagy a tintahal.- mondta, szavait az épp mellé kerülő kalózokhoz intézve.

- Így igaz, várhatunk itt ellátva élelemmel és néhány hét alatt a fele ember halott.- folytatta Jack a kínai nő mögé lépve, aki korábban ezen javaslatot tette fel.-...Ami nem túl vonzó jövő bárhogy is nézzük. Vagy!- tette volna hozzá, ám egy óriás az útját állta, így némi viszakozás után a  kerülőt választotta, közben folytatva monológját.

- Ahogy... egy... csiszolt elme naívan javasolja, - itt Barbossa irányába intett - elengedjük Calipsot. És reméljük, hogy kegyeibe fogad! Erősen kétlem.

Mindezt úgy mondta, hogy szándékosan hülyeségnek hasson Barbossa felvetése, ami saját véleményem szerint is sandított. De Jack-é is! Meg igazából mindenkié aki kalóz módjára, csak a maga malmára akarta hajtani a vizet.

- Remélhetjük-e, hogy nem egy sértett nő lesz, dühösebben mint a pokol száz ördöge? Aligha.- szólt ismét, ezúttal már jóval ésszerűbb hangsúllyal, ezután pedig mondott még valamit egy másik nyelven, talán latinul, vagy spanyolul, de a lényeg az, hogy nem értettem.

- Nem maradt más, csak egyetlen út.- folytatta Sparrow drámai komolysággal.

- Egyetértek, pedig el se hiszem, hogy képes vagyok ezt mondani...a jövendő mondóval!   Harcoljunk! - mondta Jack egyenesen rám mutatva. Akkor épp azzal voltam elfoglalva, hogy megigatítsam a  fejkendőmet, de a hirtelen rivaldafény elfeledtette velem ezt, és nem utolsó sorban hirtelen a kalózok figyelme is rám irányult

- Miféle jövendő mondóról beszélsz?- állt fel az egyik kalóz úr számonkérően, Jack azonban megint helyettem is beszélt.

- Ó, hát még nem említettem? - kérdezett körbe sokat sejtő vigyorral.- Elena, kétszáz évvel a jövőből érkezett hozzánk, úgy egy éve. És mint személyes jósnőm és matrózom, egyet értek a javaslatával. Elvégre a jövő a tét. Márpedig ki tudhatná jobban, hogy hogyan kell tennünk ha nem valaki aki ismeri a jövőt, nem debár?- pillantott rám Sparrow tüntetően, én viszont erre a váratlan fordulatra egy pillanatig meg sem tudtam mukkanni.

A fejemen átvillant a felismerés, hogy hibát követtem el. Mivel a harc eredetileg Elizabeth ötlete lett volna és e kijelentésének kiváltságát ugyebár én átvettem tőle és mert nekem hivatalosan nem lett volna jogom beleszólni a tanácskozásba...ennek következtében Jack nem barátnőmmel értett egyet hanem velem. VELEM!  Ráadásul a mi kapitányunk önmagához híven úgy próbálta elérni, hogy az én "ötletem" valósuljon meg, méghozzá úgy hogy bedobja ezt a kártyát. Egy félpercig alig bírtam felfogni az újjabb baklövésemet, azonban gyorsan végig gondoltam a lehetőségeimet, majd elgondolkodva bólintottam. 

- Ha már ilyen fordulatot vett a dolog, hát akkor csináljuk is végig.- jegyeztem meg magamban, majd megszólaltam.

- Nos...ha úgy vesszük, igen.- biccentettem Jack felé hosszan rá pillantva, mire a mosolya méginkább kiszélesedett. Ezt azonban már a tanács sem tűrhette szó nélkül és kérdésekkel és kiáltások kezdtek záporozni.

- Mégis mi a bizonyíték rá, hogy nem csak egy csaló?!

- Miért segítene nekünk?

- Hazugság az egész!

Szóval kábé ilyen és ehhez hasonló vádak és óbégatások hangoztak fel. Már épp azon voltam, hogy megpróbáljam csendre inteni az egybegyülteket, azonban valaki megelőzött.

- Csendet!- ordított fel James magából kikelve és előre lépett. A terem egy szempillantás alatt elnémult.

-  Nem tűröm, hogy becsméreljék a jegyesemet!...

- Jegyesem?!- szólt közbe Jack teljesen kiakadva, mire én csak mosolyogva vállat vontam.

- Elena nem szélhámos!- folytatta James.- Számtalanszor segítette már meg a kalózokat tudásával, holott ahogy elnézem jónéhányan meg sem érdemelték! Bátor és nemeslelkű. Mitöbb, ha ő nincs, mostanra már halott lennék! Az életemet köszönhetem Elenának a tudásáért. Ha tényleg azt akarják, hogy ez a háború győzelemmel záruljon, akkor elfogadják Elena tanácsait vagy legalábbis egyenlő joggal engedik felszólalni a tanácsban!- tette hozzá James ellentmondást nem tűrően. 

Néma csend telepedett a tárgyaló teremre. Még én is, csak ott álltam és egyszerűen szóhoz sem tudtam jutni. Részben a meghatottságtól, részben meg a megrendültségtől. James kiállt értem. És nem is akárhogyan. Megint...

- Nos... ha emlékezetem nem csal, a törvény úgy szól hogy háborút nem üzenhet más csak a Kalózkirály.- jegyezte meg Barbossa mikor ismét megtalálta a hangját Jameshez fordulva.

- Hé, ilyet nem mond!- tiltakozott Jack is feleszmélve.

- Valóban?- kérdezett vissza Barbossa kihívóan a rá pillantva.- Erről inkább döntsön a törvény őre: Teague kapitány!- mondta ki a végzetes szavakat, mire Jacknek azonnal lefagyott a vigyor az arcáról, James pedig kővé vált mellettem.