- Szeretnék mutatni valamit.

Miután Yuuri megmutatta Victornak Hasestsut, különös érdeklődést mutatott a jégpálya felé. Victor hajthatatlanul szerette volna visszahozni még aznap Yuurit, valamilyen ismeretlen oknál fogva.

A karjánál fogva vonszolta Yuurit és egyfolytában arról beszélt, hogy Yuuri imádni fogja azt, amit majd látni fog. Yuuri ebben nem igazán volt biztos.

- Victor-

- Gyere, gyere. Bízz bennem.- Victor megállt a jégpálya bejáratánál, kinyitotta az ajtót és belépett. - Nagyon szeretném, hogy lásd ezt.

Yuuri követte őt, figyelmen kívül hagyta a növekvő idegességet, amit érzett. Yuuko nem volt ott- valójában senki sem volt ott, de Victor nem látszott meglepettnek. Nyugodtan sétált az öltözők felé hogy felkészüljön. Yuuri aggódva próbálta megállítani.

- Nem hiszem, hogy engedély nélkül korcsolyázhatunk, mikor senki sincs itt Victor.- próbálkozott Yuuri, miközben figyelte Victor lépteit, immár korcsolyában.

- Én csak egy kis időt kérek, és már itt sem vagyunk, megígérem.- nyugtatta meg Victor, és egy szédítő mosolyt küldött Yuuri felé.

......

- Azt akarom, hogy állj itt és figyelmesen nézz oké?

Yuuri a pályán kívül állt miközben Victor rálépett a jégre és felé fordult. Yuuri a szemébe húzta a sapkáját majd biccentett. Érezte, ahogy az arca kipirul. Az hogy láthatja Victort gyakorlás közben közelről és személyesen, kétséget kizáróan egy volt Yuuri álmai közül.

Victor még egyszer vidáman és fényesen rámosolygott, aztán ellökte magát a külső kerítéstől, és a jégpálya közepe felé indult. Csinált egy pár fordulatot, mielőtt belemélyesztette volna a korcsolyája pengéit a jégbe, hogy kifaragjon és megformázzon valamit, amit Victor akart.

- Oh... ő-ő írni fog valamit?- hunyorított Yuuri és visszatolta a szemüvegét az orráról. Victor valóban úgy mozgott, hogy minden csavarral és fordulattal egy-egy szót hozzon létre.

- Eljönnél...- formálta Yuuri a szavakat, egyre növekvő zavarral. - Elmennék... mi?

Folytatta Victor figyelését, most már nyilvánvaló áhítattal az arcán, mert ő sose lesz ennyire tehetséges, de egy ilyet csinálni... teljesen elképesztő.

Victor hirtelen megállt és egy olyan drámai pózba állt be, amit csak előtudott adni. Yuuri végig futatta tekintetét a látványon és...

- Eljönnél velem randizni?

Oh. OH. Yuuri úgy érezte menten elájul.

- Ah, oh, istenem t-tényleg azt-

-Ta-da ! - mutatta be Victor a művét. Yuuri nem volt biztos abban, hogy sírni vagy nevetni fog-e, végül a szemeibe könnyek gyűltek és leereszkedett a kerítés mögé hogy elrejtse könnyeit.

Yuuri nem hallotta azt, ahogy Victor odacsúszott hozzá és kilépett a pályáról – túlságosan is elfoglalt volt azzal, hogy a sapkáját a fejére húzza annyira amennyire csak lehetséges, mert óistenVictorkedvelengemmittegyek? A bőre kipirult és csodálatosan érezte megát annak ellenére, hogy a reakciója nem erről árulkodott egy pillanattal ezelőtt.

- Yuuri. - szólította meg Victor és felnézett rá, hogy láthassa az arcát. Victor szemeiben táncolt a fény, de az arca kipirult volt annyira hogy Yuuri rájöjjön...

Victor is izgul.

Yuuri nem hitt a szemének. Gyorsan felemelte a fejét, de nem tudott szembenézni Victor tiszta szenvedélyével és érdeklődő tekintetével. Eltakarta az arcát és ezzel megnevettette Victort.

- Nos, mit mondasz? -A hangja lágy volt, de kíváncsi. - Akarsz?

Eltartott egy pillanatig amíg Yuuri rájött, hogy Victor kérdezett tőle valamit. Megnyalta az ajkait. El akart mondani mindent-igen, akart, igen, kifejezetten, kétségkívül. Kétségbeesetten akart elmondani mindent Victornak, hogy milyen lenyűgözőnek tartja őt, hogy mennyire váratlan és hogy imádja őt.

- Igen... akarok. - ennyit sikerült végül kinyögnie és meglepődött azon, hogy így is sikerült anélkül, hogy minden egyes csepp vére az arcába tolult volna.

Felpillantott, elhúzta a kezét az arcáról, hogy láthassa Victor mosolyát.

Victor a kerítésnek támaszkodott és közelebb hajolt. Gyengéden megérintette ajkaival Yuuri homlokát ott, ahol a sapka nem takarta el.

Csak egy pillanat volt az egész, mert amilyen gyorsan előre hajolt, olyan gyorsan vesztette el az egyensúlyát és esett hátra, Yuurival együtt.

Ez volt az első alkalom aznap, mikor mindketten felnevettek, de tudták, hogy biztosan nem az utolsó.