(Lili szemszöge)

Sziasztok! Rentai Liliána vagyok. Az oka, hogy én is belekezdek a naplóírásba az, hogy anya is írt naplót a gimis évei alatt. Majd elkérem tőle, hogy elolvashassam. És azért köszöntem, mert biztos vagyok benne, hogy én is oda fogom adni a gyerekemnek/gyerekeimnek majd, hogy olvassák el.
A nyaram egész jól telt, anyával voltunk Párizsban, a Balatonnál és nagyiékkal elmentünk a Velencei-tóhoz. Azért sokat olvastam is.
Anyu ma ment szülőire. Ugyanoda fogok járni, ahova ő is járt, a Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumba. Már alig vártam, hogy hazaérjen.
Este olyan 6 körül ajtó csapódást hallottam, ezért lerohantam a szobámból.
-Szia anyu, milyen volt?-kérdeztem izgatottan egy ölelés kíséretében.
-Szia kincsem, remek. Haller tanár úr lesz az osztályfőnököd.
-Neked is ő volt nem?
-De igen. Holnap indultok a gólyatáborba. Szeretnél elmenni?
-Igen. Szeretném megismerni az osztálytársaim.
-Biztos klassz osztály lesztek. A régi osztálytársaim gyerekeivel fogsz egy osztályba járni.
-De szuper!
-Igen az, de most menj és moss kezet, aztán gyere vacsorázni.
Vacsora után felvittem a szobámba a sulis cuccokal teli dobozt, amit anya hozott. Volt benne egység ünneplő (lányoknak blézer és térdig érő rakott szoknya), egységes tornazsák, benne egység melegítővel, tankönyvek, tollak, pass-tartó, kitűzők, és egy SzJAG logóval ellátott sál.(Egyébként ez a logó mindenen rajta van.) Eltettem ezeket, aztán egy kisebb Adidas sport táskába beraktam pár ruhát, fürdőruhát, naptejet, meg ami még kellhet, aztán elkezdtem a naplómat írni. Tényleg. Ezt se hagyjam itthon!

Anyu mindig pontozta a napját, szóval én is kipróbálom.
Sulis cuccok: 5/5 - Nekem tetszenek
Holnap: 5/? - Nyolcra a suli előtt kell lenni. Vajon milyenek lesznek a többiek? Remélem olyan jófejek, mint anya osztálytársai voltak.
Napló írás: 5/5 - Tetszik. Tényleg el kell raknom!
Álmos vagyok: 5/5 - Megyek aludni.

(Cortez /Áron/ szemszöge)
 
Csá, jövőbeli én vagy esetleg más... De remélem, hogy a naplómat csak én fogom olvasni. Ha később nem emlékeznék rá apa tanácsára kezdtem naplót írni. Ő is írt a gimi alatt és ez a mai napig szép emlék neki. Bár még nem olvastam, majd elkérem tőle saját naplóját.
A nyaram király volt, voltunk Amerikába a nagyiéknál, a Balatonnál és még városokba kirándulni, például Velencében.
Anya ma szülőin volt, apa is elkísérte. 6 körül értek haza.
-Szia Cortez, megjöttünk!
-Megyek! - kiáltottam a szobámból és lerohantam.
-Képzeld neked is Haller lesz az ofőd! - mesélte apa izgatottan. - És az osztálytársaim gyerekeivel kerültél egy osztályba!
-Az én osztálytársaim gyerekei a párhuzamos osztályba járnak.
-Klassz, és az mi? - mutattam a dobozra amit apa a kezében tartogatott.
-Ezek a sulis cuccaid. Vidd fel őket a szobádba, aztán majd szólok ha kész a vacsora.-mondta anya. Kicsit idegesnek tűnt, ezért inkább gyors felmentem. Átnéztem a dolgokat, a könyveket gondosan eltettem a fiók mélyére, nehogy kísértsenek álmomban. Elég lesz velük a tanév. Ezután le akartam menni megkérdezni anyát, hogy holnap mikor indulunk a gólyatáborba, de vitatkozást hallottam.
-Cortez nem megy holnap a gólyatáborba! És átíratom az a-sokhoz! Vagy az lenne a legjobb, ha nem is ebbe az iskolába járna!
-Nyugi Dina! Ha az a-ba járna németül kéne tanulnia, amit nem szeretne. Ha másik suliba kerülne, az megint csak nem lenne jó neki. Legalább félévig várj, aztán döntünk. Oké?
-Jó, oké... Köszönöm, hogy velünk vagy... - ennyit hallottam, mert visszamentem a szobámba. Kb. negyed óra múlva szólt anya, hogy kész a vacsi.
-Amúgy, holnap mikor indulunk a gólyatáborba?-tettem fel a kérdést, mintha semmit sem hallottam volna. Erre összenéztek, majd apa bólintott, ezzel jelezve, hogy legyen ahogy anya akarja.
-Nézd kicsim... Nem szeretném, ha részt vennél a gólyatáborban. - mondta anyu. Értetlenül néztem rá.
-De miért?! Tegnap azt meséltétek, hogy milyen jó volt nektek, meg minden...-itt félbeszakítottak.
-Ha nagyon szeretnél elmehetsz...-mondta anya.
-Biztos?
-Igen. Megértem, hogy szeretnéd megismerni a többieket. - erre megöleltem és felrohantam a szobámba összepakolni holnapra. Olyan tíz óra körül bejött apa. Éppen filmet néztem.
-Ideje lenne aludni, nem gondolod? Holnap nyolcra a sulinál kell lenni.
-Ahjjjjjjjj....
-Na, jó éjt! - ment ki nevetve. Én még gyors naplót írtam, majd bedobom még a táskámba, aztán alszok.

(Reni szemszöge)

Ma szülőin voltam a Szent Johannába. Lili is ide fog járni. Ahogy Virág és Ricsi, Kinga és Dave, Zsolti, Gábor, Jacques, Andris, Robi és Arnold gyereke is. Nem tudtam, hogy ki lehet a 12. gyerek vagy hogy kik a szülei, de arra ami fogadott végképp nem számítottam.
Az iskolába lépve, ahogy megláttam Mádayt egy nosztalgikus érzés fogott el.
-Jó napot!
-Jaj, ne mégegy balhés B-s!- ezen kicsit felnevettem, majd siettem fel a lépcsőn a 21-es terembe. A régi szép idők :).
A terembe lépve, mintha egy év se telt volna el a ballagásunk óta, ugyanolyan káosz fogadott. Virág visítva a nyakamba ugrott.
-Ííííí! Szia Reni! Ez oan naon klassz! - mondta miközben egymást öleltük. Ricsi röhögve köszönt.
-Szevasz Ren! - aztán a többiekkel és köszöntöttük egymást és beszélgettünk. Annyira, hogy észre sem vettük, hogy megérkeztek a 12. gyerek szülei.
-Khm. Egy kis figyelmet kérnék...CSENDET!- szólt Haller.
-Semmit sem változtatok...-nézett végig rajtunk.
-Most, hogy mindenki megérkezett... - ekkor lépett be az ajtón Cortez (író: mármint az idősebbik) és... Edina. A teremben néma csend lett, mindenki szemrehányóan méregette őket. Én inkább elfordítottam a fejem.
Haller mindent elmondott, majd elköszönt és kiment a teremből. Mi is szedelőzködni kezdtünk. Amikor Arnold megszólalt.
-Gratulálok Cortez!-mondta gúnyosan.
-Mégis mihez? - kérdezte Cortez elég flegmán.
-Tudod te azt... - vigyorgott Arnold.
-Inkább fogd be a pofád Neményi! Én elvesztettem amit te meg se szereztél! - mondta Cortez és már neki akart volna menni Arnoldnak, de Ricsi és Zsolti lefogták.
-Soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondom de Neményinek kicsit igaza van. Ehhez csak gratulálni tudok. - mondta Ricsi is.
-Tudunk. - javította ki Dave. Nem bírtam tovább.
-Hagyjátok srácok. Ami történt megtörtént. Nem tudunk változtatni rajta. Ráadásul azóta eltelt 14 év. Szerintem vegyük úgy mintha nem történt volna semmi. - az utolsó mondatot nem tudom, hogy miért mondtam, hiszen ez lehetetlen, mert ott van Lili és egyszer el kell neki mondanom, hogy ki az apja.
Otthon Lili előtt próbáltam leplezni, hogy mennyire fáj, hogy Cortez és Edina még most is együtt vannak, és ráadásul gyerekük is van, akit közösen nevelnek, szerintem sikerült.

(Cortez /Ádám/ szemszöge)

Ma szülőin voltunk a Szent Johannába. Cortez is ide fog járni. Fogalmam sem volt, hogy kik lesznek az osztálytársai vagy a szüleik. De erre nem számítottam.
Az aulába lépve Máday a szokott helyén állt. Az óráját kopogtatta, így mutatta, hogy késésben vagyunk.
-Jó napot! - köszöntünk Dinával.
-Remek, most már mind itt van...-ezt nem értettem először, de a terembe lépve azonnal rájöttem. A balhés 12/b a teremben ült, bár érkezésünkre elhallgattak és szemrehányóan méregettek minket. Nagy volt a feszültség. A szülői végén pont indulni akartunk, amikor Neményi megszólalt. Nem bírta volna ki....
-Gratulálok Cortez! - mondta gúnyosan.
-Mégis mihez? - kérdeztem mintha nem tudtam volna, hogy Renire céloz.
-Tudod te azt...-vigyorodott el méggúnyosabban az a patkány.
-Inkább fogd be a pofád Neményi! Én elvesztettem amit te meg se szereztél! - mondtam  és már neki akartam volna menni, de Ricsi és Zsolti lefogtak.
-Soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondom de Neményinek kicsit igaza van. Ehhez csak gratulálni tudok. - mondta Ricsi is. Csalódottan néztem a volt legjobb barátomra.
-Tudunk. - javította ki Dave. Ha ez nem fájt volna eléggé, jött Reni.
-Hagyjátok srácok. Ami történt megtörtént. Nem tudunk változtatni rajta. Ráadásul azóta eltelt 14 év. Szerintem vegyük úgy mintha nem történt volna semmi.-mondta nyugodtan, majd elment. Ez nagyon fájt. Ezek szerint ő már túltette magát rajtunk. Rajtam. Mindenen. Lehet, hogy Dinával együtt neveljük Áront, és együtt is élünk, de soha sem szerettem úgy mint Renit. Inkább olyan, mintha egy baráttal élnék.14 éve hibáztam és azóta hiányzik Reni. De ezek szerint ő nem így érez és van saját gyereke valakitől. Ezek szerint hamar túltette magát rajtam, mert a gyereke is 14 éves...
Ezeken és hasonlókon agyaltam amíg Dina ki nem zökkentett.
-Hahó, jól vagy?- kérdezte kedvesen és megsimította a karom.
-Mi? Ő... Ja, igen... - mondtam zavartan.
-Aha, látom. - mosolyodott el.
-Csak agyaltam.
-Renin?
-Meg a többieken. - bólintottam.
-Figyelj, ez részben az én hibám...
-Ezt már megbeszéltük.-simítottam meg most én a karját -Csak Corteznek ne legyen ebből gondja.
-Igazad van... És ha mégis? -ezen kicsit kiakadt, kár volt mondanom... Közben hazaértünk. Corteznek elmondtam amit tudnia kell, majd Dina felküldte a szobájába.
-Cortez nem megy holnap a gólyatáborba! És átíratom az a-sokhoz! Vagy az lenne a legjobb, ha nem is ebbe az iskolába járna!
-Nyugi Dina! Ha az a-ba járna németül kéne tanulnia, amit nem szeretne. Ha másik suliba kerülne, az megint csak nem lenne jó neki. Legalább félévig várj, aztán döntünk. Oké?-átöleltem, ettől megnyugodott.
-Jó, oké... Köszönöm, hogy velünk vagy...-mondta miközben a vállamba fúrta a fejét. Így ölelkeztünk, majd szóltunk Corteznek, hogy kész a vacsora.
Tíz óra körül bementem a szobájába, megnézni, hogy mit csinál. Éppen filmet nézett a laptopján.
-Ideje lenne aludni, nem gondolod? Holnap nyolcra a sulinál kell lenni.
-Ahjjjjjjjj....
-Na, jó éjt! - mentem ki nevetve. Még elmentem zuhanyozni, majd befeküdtem Dina mellé és elaludtunk.