Úgy két órával később kezdtem el ébredezni. Az álom elillanását követően az első gondolatom az volt, hogy remélem nem csak a fantáziám játszott velem. Annyiszor álmodtam már Adrival, olyan sokszor fordult elő, hogy az álmok birodalmában együtt voltunk, hogy egy pillanatra átsiklott az elmémen, talán most sincs ez másképp. Mindössze egy pillanatig tartott, de az is túl hosszúnak tűnt. Szerencsére egy derekamon nyugvó kéz, és egy hátamnak szoruló kerekded cici hamar megnyugtatott. Kinyitottam a szemem, és felnéztem. Adri szerelmes barna szemei pillantottak vissza rám. A hátam mögött könyökölt, és figyelte, ahogy alszom.

– Szia, álomszuszék! – mosolygott rám.

– Szia. – hunyorogtam. – Kérlek mondd, hogy nem csak egy álom volt!

Elkacagta magát.

– Nem, nem az volt. – Megcsókolt. Még szinte fel sem ébredtem, nyelveink máris pajkos táncot jártak egymással. Egész addigi felnőtt életem abban a tudatban éltem, hogy tudom milyen a szerelem, a szex, a szerelmes szex, és csak most fogtam fel, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Soha senkivel nem éltem át hasonlót. Még Bencével sem. Az ereimben vadul lüktetett a vér, és éreztem, ahogy testem minden porcikája Adriért remeg. Én voltam a tapasztaltabb, én voltam az, akinek irányítania, vezetnie kellett volna őt az első lépések során, most mégsem voltam képes uralni még a saját testemet sem.

– Te remegsz – állapította meg Adri, mikor tartottunk egy kis szünetet, hogy levegőhöz jussunk.

– Ez a te hatásod. Ilyen még soha nem fordult elő velem.

– Olyan hihetetlen, hogy én képes vagyok valakiből ezt kiváltani – mondta álmélkodó hangon, miközben hanyattfeküdt az ágyon.

– Cica, kishitű vagy. – Cirógattam a hasát. – Eddig még nem voltál olyannal, aki egész életében csak terád várt. Most igen.

– Tudom, hogy csak túlzol, de nagyon jól esik. – mosolygott rám.

– És még csak nem is túlzok. Amióta csak ismerlek, tudom, hogy te vagy a nekem való. Minden, amit valaha kerestem egy lányban, benned megvan. Épp csak abban a hitben éltem eddig, hogy számodra én nem vagyok ugyanaz.

Teljesen elpirult. Kissé zavarban megnyalta a szája szélét, amivel teljesen megbabonázott.

– Öt éve talán így is gondoltam volna.

– Most én kérdem tőled: talán? – húztam fel a szemöldököm.

– Na jó – nevetett fel – ha akkor valaki azt mondja nekem, hogy egy lány tesz majd boldoggá, kinevetem. Vagy inkább fölfordult volna a gyomrom, és elküldöm a fenébe.

– És milyen érzés ez neked?

– Mármint, hogy átálltam a másik oldalra?

– Igen.

– Nem tudom. Halálosan beléd vagyok esve, de semmi mást nem tudok. Mármint fogalmam sincs az olyasmiről, mint... tudod... hogy hogyan kell leszbikus kapcsolatban élni.

Nem bírtam megállni, hogy ezen el ne nevessem magam, amit ő magára vett.

– Most mi olyan vicces? – nézett rám durcásan.

– Sajnálom. Bocsi, nem rajtad nevetek cica, csak ezt a beszélgetést még soha senkivel nem kellett lefolytatnom.

– De mi benne a vicces? – erősködött.

– Semmi. Nincs olyan, hogy leszbikus kapcsolat kódex. Vagy ha van, a klubba lépve nem osztogatták.

– Na jó, de csak van valami amit tudnom kell előre, nem?

– Mint például hogy ki a fiú és ki a lány? – kuncogtam, de Adri láthatóan komolyan vette a kérdést.

– Igen, ilyesmi.

– Cica, itt nincs olyan, hogy fiú, meg lány. Talán szeretnél pasi lenni? – Ingatta a fejét. – És én pasinak tűnök? – mutattam végig a testemen.

– Hát nem.

– Na ugye. Mindketten lányok vagyunk, senki nem várja el, hogy szerepet játszunk, elég ha azt tesszük, ami mindkettőnknek jól esik. Ne bonyolítsd túl a dolgot. Legalábbis azt a részét, ami csak kettőnket illet.

– Ezt hogy érted?

– Együtt vagyunk, szeretjük egymást, a többi meg majd kialakul.

– Úgy érted másokkal? De... de hogyan? Mi lesz... mi lesz majd ha megtudják? Mármint a családom, a kollégák... El kell mondanunk nekik.

És ekkor értettem meg. Nem is tudom, hogy nem jöttem rá korábban. A szerelmes nézés, ahogy figyelt alvás közben, és ez a beszélgetés mind azért volt, mert az első nagy hév után most szakadt rá, hogy ez mekkora változást hozhat az életében.

– Nem, egyelőre nem kell – nyugtatgattam. – Egyelőre még senkinek sem kell szólnunk.

– De... de...

– Nincsen semmi de. Szeretsz?

– Igen.

– Velem akarsz lenni?

– Igen.

– Akkor most csak erre gondolj. Minden más ráér később. Nem kell szólnunk senkinek, amíg készen nem állsz rá.

– De mi van, ha soha nem állok majd készen rá?

– Akkor te leszel majd a bolond macskás öregasszony, én meg a "legjobb barátnőd" aki negyven éven keresztül minden nap meglátogat – mosolyogtam rá bátorításul.

– Most csak viccelsz, de tudod, hogy ezzel foglalkoznunk kell majd.

Átkaroltam a derekát, és szorosan magamhoz húztam.

– Igen. MAJD foglalkoznunk kell, de addig elég, ha örülünk annak, amink van. Új neked ez az egész. Nem is engedném, hogy felvállalj minket, amíg nem vagy egészen biztos abban, hogy velem is akarsz maradni.

– Én biztos vagyok benne. Soha életemben nem voltam még ennyire biztos semmiben.

Rámosolyogtam. Persze, hogy biztosnak érezte magát. Fülig szerelmes volt, csakúgy mint én. De a racionális felem azzal is tisztában volt, hogy az ilyen kapcsolatok szinte a sohánál is ritkábban tartanak sokáig. Remegve vágytam rá, fel tudtam volna falni, de annyira nem ment el az eszem, hogy megfeledkezzek arról, amit oly sok nálam sokkal többet megélt leszbikus ismerősömtől hallottam már: "ne kezdj se bi, se hetero csajjal, mert nem lesz jó vége". Ismertem a szabályt, de nem törődtem vele. Nem, mert egy dologban biztos voltam: mindegy mennyire fáj majd, ha egyszer elhagy, megéri azért az időért cserébe, amit vele lehetek.

– Milyen rég gondolkodtál azon a tegnap esti vallomáson? – tereltem másfelé a szót.

– Egy ideje – pillantott félre zavartan.

– Na, ne csináld már. Megöl a kíváncsiság.

– Nem – incselkedett velem.

– Gonosz vagy – csikiztem meg a hasát, amitől csilingelő hangon kacagni kezdett.

– Hagyd abba, hagyd abba! – hadakozott, de egy pillanatra sem fejezte be a nevetést. – Nyertél.

– Akkor elmondod? – torpantam meg, de az ujjaim továbbra is csikizésre készen álltak.

– Nem, de kérdezhetsz valami mást.

Mélyen a szemébe néztem. Igaz, hogy a kapcsolatunk természete immár végérvenyesen megváltozott, de ez nem jelentette azt, hogy az eddig megismert jelzései semmissé váltak volna. És ezekből azt olvastam ki, hogy nem fog válaszolni.

– Na jó – adtam fel végül. – Mondtad, hogy már korábban is voltak álmaid kettőnkről.

– Igen.

– Mikor volt az első? Hívő katolikusként biztos emlékszel az első ilyen bűnödre.

– Inkább mégis az előző kérdést válaszolnám meg – rántotta fejére a párnáját.

– Már késő. Válasz, vagy csikiroham?

– Az első álmom... – sóhajtott egyet kidugva arcát a párna alól – az első álmom aznap éjjel volt, mikor elárultad nekem, hogy leszbikus vagy.

– Tessék? – tágultak nagyra a szemeim. Erre azért nem számítottam.

– Aznap éjjel volt. Ezért is viselkedtem veled úgy másnap. Úgy éreztem, hogy megrontottál, és ezért nagyon haragudtam rád.

– Jó tudni, hogy ez itt – mutattam végig ismét a testemen – még a hetero csajokat is bűnre csábítja.

– Nagyon rossz vagy! – pofozgatta meg a vállaim. – Na várj csak, te sem maradhatsz ki a vallomásokból.

– Sejtettem.

– Szóval... aznap mikor bevallottad nekem, azt mondtad, hogy soha nem bámultál meg a zuhany...

– Hazugság volt. Szemenszedett. Pofátlan. Hazugság. Mikor senki nem figyelt, mást sem csináltam, csak téged néztelek.

– Komolyan? Na és milyennek találtál a többiekhez képest?

– Nem tudom.

– Hogyhogy nem?

– Őket sohasem néztem meg komolyabban.

Felhúzta a szemöldökét.

– Fanni!

– Eskü! Az, hogy nem vagyok kukkoló, csak nálad volt hazugság. Tényleg soha nem éltem vissza a helyzettel.

– Csak nálam?

– Bizony.

– Most nem tudom, hogy ez a legcukibb, vagy a legperverzebb dolog, amit valaha hallottam – nevetett.

– Maradjunk a cukinál. Akkor most én következek újra, igaz?

– Olyan gyerekesek vagyunk így, nem?

– Miért?

– Öt éve ismerjük egymást, és mégis úgy faggatjuk a másikat, mint akik most ismerkedtek meg.

– Hát, bizonyos szempontból csak most ismerkedtünk meg – lopakodott a kezem a puncija felé. Erősen összezárta a combjait, és kihívón rám nézett.

– Még nem. Kérdezni akartál, akkor kérdezz! – nyomatékosításként még a nyelvét is kidugta.

– Most ki kínoz kit?

Még jobban kidugta a nyelvét és még valami búgó hangot is adott hozzá.

– Na jó. Őszintén kell válaszolnod.

– Nem is terveztem másképp.

– Milyen érzés volt, mikor először érintettél meg? Mármint... semmi idegenkedést nem láttam rajtad, amiért egy másik lányhoz kell nyúlnod. Sokkal nyitottabb voltál, mint vártam. Szóval milyen érzés volt?

A hátára fordult és hatalmas örömteli sóhaj hagyta el az ajkait.

– Csodálatos. – Mikor látta, hogy nem felelek semmit, folytatta. – Te nekem nem egy másik lány vagy.

– Akkor mi? Pasi vagyok puncival és mellekkel?

– Nem, te buta! Csak... tudod én még mindig nem érzem azt, hogy vonzódnék a nőkhöz. Lehet, hogy csak a neveltetés miatt van, és titokban legbelül leszbikus vagyok, ki tudja? De te vagy az egyetlen nő, akire vágytam életemben, rád viszont jobban mint bárkire valaha.

Elmosolyodtam.

– Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy számomra pedig ez volt a legszebb dolog, amit valaha mondtak nekem?

– Ugyan már! Biztos sok bókot hallottál már.

– Igen sokat. De... egyiket sem tőled.

Beleharapott az ajkába, aztán röviden megcsókolt.

– És ezért nem idegenkedtem egy percig sem – folytatta, miután szétváltak ajkaink. – Téged megérinteni olyan volt... olyan finom. – megpuszilta a nyakam. – Érezni a bőröd puhaságát... – cirógatni kezdte a hasam, és közben a szemembe nézett. – Jó, akkor most megint rajtad a sor.

– Szereted húzni a másikat mi? – mosolyogtam ahogy az ujjai csikizték a hasam érzékeny bőrét.

– Bizony – csillant pajkosan a szeme. – És nem úszod meg a tereléssel a kérdést. Én vagyok neked az első?

– Nem, voltam már másokkal is korábban.

Gyengéden paskolt egyet az oldalamon.

– Nem az, te buta! Én vagyok az első hetero lány az életedben?

Fütyürészni próbálva a plafont kezdtem keresni a szememmel.

– Ne már! – kiáltott fel Adri. – Második?

Félre néztem.

– Harmadik? – kérdezte félszegen.

Rámosolyogtam.

– A körülmények áldozata vagyok. Egy leszbikusnak a hetero lányok olyanok, mint a hetero lányoknak a rosszfiúk.

– Áhá – bólogatott jelentőségteljesen. – És másokat hogyan csábítottál el?

– Ez mér nem egy másik kérdés?

– Tekintsük az előző alkérdésének.

– Na és mit kapok az alkérdés megválaszolásáért?

– Mondjuk... – tűnődött el egy pillanatra, aztán csikitámadásba lendült és közben kacagva folytatta. – Abbahagyom ezt.

A nevetésünk egybefonódott miközben igyekeztem megvédeni magam – kevés sikerrel – a vitustáncot járó ujjaitól.

– Hé! – kiáltottam fel két kontrollálatlan nevetés közt. – Akasztani a hóhért nem ér!

– Na? – emelte el diadalittasan a kezeit Adri. – Válaszolsz?

– Rendben – sóhajtottam.

A kezeit továbbra is támadásra készen tartva várt a mesémre.

– Szóval... emlékszel még arra, mikor azt mondtam neked a vallomásom napján, hogy ha el akarnálak csábítani, nem szóltam volna, hogy leszbikus vagyok?

– Halványan rémlik valami.

– Az nem teljesen volt hazugság. Mármint nyilván akartam tőled valamit, de... nem azt, amit az előző két lánytól. Nem csak azt.

– Szóval azt mondod, hogy őket csak disznómód szexre használtad.

– Hát... én ezt nyilván nem ilyen csúnya szavakkal mondanám, de nagyjából igen. Ismertem őket a munkahelyről, elmentünk bulizni, ahol persze a legbunkóbb pasik találtak ránk, mire én meg előadtam a megkeseredett ártatlan hetero lányt, akinek csak úgy kósza gondolatként most fordul meg először a fejében, hogy lehet az ilyen alakok helyett inkább lányokkal kéne próbálkoznom.

– És ez bejött?

Felmutattam neki két ujjamat.

– Kettőből kétszer.

– Egy disznó vagy! – kiáltott fel és gyengéden a vállamba öklözött.

– Hé! – védekeztem. – Egy leszbikus lánynak nem úgy megy ám az egyéjszakás, hogy lemegy a legközelebbi bárba és kiteszi a kiadó táblát.

Elnevette magát.

– Na és ez sem árult el? – táncoltatta le az ujjait a szeméremdombom bal oldalán díszelgő tetoválásomra. Két egymásba fonódó „nő" szimbólum, ami sok kétséget nem hagy a jelentése felől.

– Nem tudom. Ha le is esett nekik az ágyban, szóvá nem tették. Vagy lehet azt hitték, hogy csak valami tini hóbortból rakattam oda. Nem tudom. Te mit gondoltál róla, mikor először láttad?

Végigsiklott a testemen, hogy életében először közelebbről is szemügyre vegye.

– Nem igazán figyeltem meg akkor. – Adott rá egy puszit. – Azt hittem, hogy csak rosszul láttam, és biztos egy férfi-nő szimbólum. Megkérdezni, vagy jobban megvizsgálni pedig nem mertem, mert... szóval tudod.

– Nem akartad, hogy „annak" nézzelek, igaz?

Nevetett.

– Valahogy úgy.

Adott még egy puszit a tetkómra és az ölembe hajtotta a fejét.

– Fanni?

– Igen, Adri.

– Szerinted képes leszek majd valaha, hogy... tudod... – kidugta a nyelvét és lefetyelő mozdulatokat tett vele.

– Szerintem igen. De ne aggódj még ezen. Nem akármilyen gátlásokat kellett leküzdened, hogy idáig jussunk. Szerintem ez is olyan mint azok, csak még nem vagy túl rajta.

– Te hogy csináltad? Úgy értem Bencével. Emlékszem, hogy mesélted, hogy csináltad neki... szájjal.

– Olyan cuki vagy, mikor ilyen gátlásosan fogalmazol – mosolyogtam rá, de ő valamiért ezt bántónak érezte.

– Ne vicceld el! Komolyan kérdem!

Vettem egy nagy levegőt és megpróbáltam visszaemlékezni. Nem igazán rémlett, hogy mikor jutottunk el arra pontra.

– Nem tudom. Csak úgy jött, ha jól emlékszem. Megborotválta magát lent, alaposan lemosta azt a fajta kanszagot, amit gyűlölök, és utána már kevésbé viszolyogtam. Szerelmes voltam belé és az átsegített az elején, aztán pár együttlétet követően már tulajdonképp élveztem is a magam módján.

– Jó, de ez az eleje meddig tartott?

– Nem emlékszem. Az első néhány alkalom. Nem az első éjszakánkon szoptam le, ha ez az, amit tudni akarsz.

Felemelte a fejét, és újabb puszit nyomott a tetkómra, aztán felnézett rám.

– Jó, most megint te jössz – mondta csillogó szemekkel.

– Mit is kérdezzek, mit is kérdezzek...? – kezdtem teátrális tűnődésbe. – Voltál valaha féltékeny a párjaimra?

– Igen – sóhajtotta. – Utáltam beismerni, de Timinél és Bencénél is előfordult időnként. Igyekeztem elhessegetni magamban, hogy ez egy őrültség, de néha bizony rám jött. Különösen Timinél.

– Különösen Timinél? Miért?

– Ez már egy új kérdés.

– Szerintem meg csak az előző alkérdése – nyújtottam ki a nyelvem.

– Most marha okosnak hiszed magad, mi?

– Nem csak hiszem.

– Gyerekes vagy.

– Meg egy disznó és te mégis imádsz. Na, miért voltál különösen féltékeny Timire?

– Mert... mert tudtam róla.

– Miről?

– Amit csináltál vele.

– Sosem titkoltuk, hogy csak a szex miatt vagyunk együtt.

– Nem erre gondolok. Tudtam, hogy nem csak azokon a napokon mentél el hozzá, amikor mi nem találkoztunk, hanem azokon is, amiken igen. Hogy néha mikor hazamentél tőlem, akkor igazából nem is hazamentél, hanem hozzá szeretkezni.

– Honnan tudtad?

– A másnapi viselkedésedből. Mindig felismertem, hogy épp melyik fajta örömöt látom az arcodon. És nem mondtam ugyan, de ez nagyon rosszul esett. Úgy értem tudni, hogy más megadhat neked valamit, amit én nem.

– Neked sem volt egyszerű ez a pár év, igaz?

– Hát nem – tűnődött el. – Én jövök – kiáltotta aztán pár másodperc néma csönd után. mintha nem egy érzelmileg erőt próbáló dologról vallott volna pillanatokkal korábban.

– Hajaj.

– Hajaj bizony – bólogatott nagy vehemenciával, amiből azonnal tudtam, hogy kínos kérdés következik. – Mi volt a legfurább, legperverzebb kis fantáziád?

Most én rántottam a fejemre a párnát.

– Nem.

– El kell mondanod.

– Nem való még az a te ártatlan füleidnek – mondtam, bár a párnán keresztül még én sem voltam képes kivenni a saját szavaimat.

– Gyerünk – erősködött Adri.

– Biztos tudni akarod? – kukucskáltam ki a párna alól.

– Igen.

– De benne vagy.

– Nem leptél meg vele.

– Jó – nagy levegő – Nem tudom miért... basszus, ez annyira ciki...

– Egyre jobban tetszik.

– Csend! Szóval egyszer... ne kelljen már elmondanom, légyszi!

Csak nézett rám azokkal a hatalmas gyönyörű barna, és jelen pillanatban ellenállást nem tűrő szemeivel, amíg végül kénytelen voltam folytatni a mesélést.

– Szóval egyszer álmodtam egy olyat, hogy rajtad ilyen feszülős csillogó bőrszerkó volt és... – a fejemre nyomtam a párnát – és én bőr fűzőben meg bőr nyakörvben voltam előtted négykézláb és... és elfenekeltél, után pedig... hátrakötötted a kezeim, feldobtál az ágyra és... basszus, undorodni fogsz tőlem, ha elmondom a többit.

Kinéztem a párna alól végtelen megrökönyödésre számítva az arcán, de csak somolygott és láthatóan alig bírta visszatartani a nevetését.

– Mi olyan vicces? – méltatlankodtam.

– Semmi – válaszolta, de kétség sem fért hozzá, hogy másodperckre van a kirobbanó röhögéstől.

– Na köszi – bújtam vissza a párna alá, mire éreztem, hogy Adri lassan felcsúszik a testemen, végigsimogatva minden apró porcikámat azzal a finom puha bőrével. Átkarolt a lábával, a fejét bedugta a pajzsnak használt párnám alá és az arcomhoz dörgölte az övét.

– Nem rajtad nevetek, te buta – búgta. – Vagyis de, valahol igen, de mégsem – megcsókolt. – Nem a fantáziádon csodálkozom, igazából az egész menő, hanem a szerep leosztáson.

– Tessék? – néztem fel rá.

– Biztos voltam benne, hogy szereted a durva játékokat, de azt sosem hittem volna, hogy... hát hogy ha elképzelsz minket ilyen helyzetben, ott te vagy megkötözve és nem én.

Ettől már én is mosolyogni kezdtem.

– Nem olyan típusnak ismersz, mint aki szereti, ha parancsolgatnak neki, igaz?

– Hát nem – csókolt meg újra.

Istenem, milyen édes volt ez! Belefeledkeztünk egymás ajkaiba és talán percek is elteltek úgy, hogy a testünk tökéletes összhangban babusgatta a másikét. Csupán csak csók volt ez, de olyan elementáris erővel hatott rám, mint életem addigi egyetlen orgazmusa sem.

Miután az ajkaink szétváltak, Adri felemelte a fejét, és a szemembe nézett. Talán csak beleképzeltem, talán igaz volt, de olyan szerelmes tekintetet még senki iránt sem láttam tőle. Nem szóltunk semmit, csak igézve néztük egymást, amíg aztán a mellemre nem hajtotta a fejét.

– Olyan jó ez így – nyugtázta egy elégedett sóhaj kíséretében.

– Szeretlek – suttogtam olyan halkan, hogy szinte nem is hagyta el levegő a szám.

– Én is téged – súgta vissza Adri.

Percekig feküdhettünk úgy ott, csendben, egymásra hangolódott légzéssel. Az a fajta megnyugtató csönd volt ez, aminél az ember nem érzi, hogy meg kellene törni, csak élvezi a másik közelségét.

Végül nem valamelyikünk vetett véget az idillnek, hanem a csengő megszólalása. Adri egy pillanat alatt pattant fel rólam.

– Basszus, a pizza!

– Tessék? – néztem rá értetlenül.

– Miközben néztem, ahogy alszol – magyarázta amíg köntös után kutatott a szekrényében – megéheztem, és leesett, hogy nem fogsz te ma semmiféle stílusos ebédre elvinni, úgyhogy rendeltem kaját.

– Hé! – kiáltottam fel. – Miből gondolod, hogy nem viszlek... – nem bírtam végigmondani fapofával, különösen mikor Adri hitetlenkedő arckifejezését megláttam. Persze, hogy a napra tervezett randi elmaradt. Egyikünknek sem jutott volna eszébe az évekig felhalmozódott szexuális feszültségeket levezető szeretkezéssel töltött délutánt becserélni valami drága ebédre egy étteremben, ahol úgy is csak azon járna folyamatosan az agyunk, hogy mikor érünk már haza.

– Egy perc és jövök – állapította meg Adri, miután rátalálva a köntösre, gyorsan elfedte magát.

Néztem ahogy kilibeg a szobából és egy hanyag mozdulattal még fellebbenti a ruhadarab hátulját, hogy megcsodálhassam az édes kis popsiját.

Szétterültem az ágyon és kellemes sóhaj hagyta el a szám. Ha ez álom, hát soha nem akarok belőle felébredni.