A szakítást követően egy hétig a munka közelébe se mentem. Mindig azt hittem, hogy erősebb vagyok Adrinál, aztán mikor eljött életem első komoly szakítása, engem mégis jobban padlóra küldött, mint pár éve őt az esküvő előtt napokkal felbontott eljegyzés. Hiába volt az én döntésem, jobban szenvedtem, mint ha Bence állt volna elém ugyanezzel. Fájt a szakítás, fájt, hogy fájdalmat okoztam neki, és fájt, hogy már egyáltalán nem voltam biztos a döntésem helyességében. Hogy ha lett volna egy mentés az életemről a szakítás előtt, biztos visszatöltöm, de sajnos a valóság nem így működik. Persze Bence elé állhattam volna azzal, hogy tévedtem, de ahhoz az kellett volna, hogy biztos legyek benne, tényleg hibát követtem el. Kétségek közt őrlődve viszont csak az érzelmeivel való játék lett volna, és arról már megfogadtam, hogy soha többé nem teszem senkivel. Pláne nem olyannal, akit még mindig szeretek, ha nem is pont úgy, mint kellene.

Adri próbált támogató lenni, de nagyon nehezen palástolta, hogy szerinte óriásit hibáztam a szakítással. Nem tudtam ezért elítélni. Három komolyabb kapcsolatát néztem végig közvetlen közelről, ebből egyik sem tűnt közel olyan jónak sem, mint ami a sajátomban már a mélypontot jelentette. Szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy ha Bence helyettem Adrival jön össze, az életük tényleg meseszerűen alakul. Ők kiegészítették volna egymást, épp úgy, ahogy Adri kiegészített engem is a barátságunk során. Valahol talán még örültem is volna, ha ők ketten egymásra találnak, mert akkor láthattam volna, hogy én milyen lennék Adrival.

Ekkoriban egyébként Adri épp nem volt szingli, de az a kapcsolat annyira sem volt komoly, hogy megérje egyáltalán valami fantázianevet adnom a fickónak, akivel randizgatott. Volt egy kis beletörődés jellege a kapcsolatnak Adri részéről, amit az sem bizonyít jobban, hogy amint nekem lelki támaszra lett szükségem, ki is adta a pasi útját. Három nap leforgása alatt váltunk mindketten szinglivé, de kettőnk közül csak én voltam, akinek ez tényleges érzelmi törést jelentett.

Egy hét után jutottam el odáig, hogy újra zuhanyozzak, és újabb egy hét kellett hozzá, hogy időnként már mosolyogni is képes legyek. Épp csak biztosabbá nem tudtam válni a döntésemben. Ennek ellenére idejét láttam anyámékkal is közölni a szakítást, és mondanom sem kell, nem aratott osztatlan tetszést a hír. Apám csak szimplán sajnálta a dolgot, anyám viszont tajtékzott. Nem is feltétlen a szakítás miatt, hanem mert nem tetszett neki a válasz, amit arra a kérdésre adtam, hogy ugye mostantól végre normálisan a pasik között keresem majd a páromat.

Valamikor a harmadik héten álltam neki albérletet keresni és már az első nap találtam is egyet biciklitávolságon belül a laktanyánktól. Olcsó is volt, kicsi is volt, de nem kellett nekem ennél több. Adrin keresztül időpontot egyeztettem Bencével, és elmentem hozzá a holmimért, mikor nem volt odahaza. A cuccaim gondosan bedobozolva vártak a garázsában, így be sem kellett mennem a házba. Megbíztam Bence becsületességében, és úgy voltam vele, hogy ha meg is tartott valamit emléknek, az a legkevesebb, hogy hagyom neki.

Először több, mint egy hónappal a szakítás után találkoztunk a melóhelyen. Véletlen volt csupán, egy olyan helyen futottunk össze, ahol mindketten csak ritkán fordulunk meg, de most mégis így hozta a sors. Beszélgettünk pár szót, de inkább csak kínos volt a szituáció, mert egyértelműen egyikünk sem rázódott még helyre és igazán az érettségünk sem volt meg ahhoz, hogy tudjuk, hogyan kell viselkedni egy „szép" szakítás után. És hát mi abban sem voltunk jók soha, hogy hogyan kell egymással kulturáltan társalogni. Kierőlködtünk magunkból némi udvarias bájcsevejt, de igazából csak a sebeinket téptük fel a találkozással.

Úgy két hónappal járhattam a szakítás után, mikor lassan idejét érzetem visszaszállni arra a bizonyos közmondásos lóra. Nem feltétlenül akartam párt találni, még csak nem is szexet kerestem (arra ott lett volna Timi, de a szakítástól a libidóm is történelmi mélypontra esett) csak ki akartam szórakozni magam. Elrángattam Adrit pár szórakozóhelyre ahol mindkettőnknek megvolt az esélye, hogy összefusson valakivel, de nem igazán történt semmi. Jól éreztük magunkat, Adri annak ellenére is, hogy ez a fajta bulizás nem volt az ő világa, de annál messzebb nem jutottunk. Hamar kiderült, hogy már egyikünknek sem igazán való a táncos-bulizós helyen való ismerkedés.

Talán épp ez is volt az oka, hogy nem kapálóztam kézzel-lábbal, mikor Adri egy szombat este felvetette, hogy maradjunk a lakásában, és beszélgessünk, meg nézzünk valami filmet. Hiába érkeztem hozzá bulikész állapotban, valójában sokkal jobban tetszett az ő ötlete, így gyorsan átvedlettem a nála tartott mackónadrágomba és elnyűtt pólómba, aztán bevágtuk magunkat a kanapéjára.

Az ablakon túl az elemek tombolva igyekeztek igazolni árpilis szeszélyes hírnevét, és ettől valahogy még kellemesebb volt bevackolni magunkat egy takaró alá a szoba melegében. Egymás után csúsztak le a forró csokik, amikbe a végén extra ízesítésként némi rövidet is vegyítettünk, hogy a pocsék csöpögős romantikus filmek is sokkal jobbnak tűnjenek. Nem mintha nagyon odafigyeltünk volna bármire ami a képernyőn futott, mert minden, amit beszédtémaként fel tudtunk vetni érdekesebbek bizonyult.

Talán már éjfél is lehetett, mire túlságosan kimerített minket a csacsogás, és így valóban le tudott minket kötni az éppen futó film. Egyébként nem is volt rossz. A Csúf igazság című Katherine Heigl, Gerard Butler mozi, ami kifejezetten szórakoztatónak bizonyult.

Igaz, végig már nem néztük. Van az a jelenet a filmben, mikor a főhősnőnek egy étteremben van orgazmusa egy vibrációs bugyitól. Mindketten jót nevettünk rajta, de amint az a rész véget ért, Adri leállította a filmet, és komoly tekintettel felém fordult.

– Az ilyen jelenetek téged felizgatnak?

– Tessék? – néztem rá csodálkozva. Igazából ilyesmiről még soha nem beszélgettünk.

– Mikor egy filmben női orgazmust mutatnak. Azt téged felizgat?

– Attól függ. Egy erotikus jelenetben persze, de ez csak szimplán vicces volt. Miért kérded?

– Csak gondolkodtam – rövid szünetet tartott. – Tudod miután bevallottad nekem, hogy leszbikus vagy, meg voltam győződve róla, hogy belém is szerettél, csak nem mered kimutatni.

– Talán így is volt – mosolyodtam el.

– Talán?

Lehet kertelhettem volna, de így, öt év távlatából nem éreztem szükségét tagadni.

– Jó. Totál beléd voltam zúgva. De elég egyértelműen fogalmaztál ezzel kapcsolatban és én ezt tiszteletben tartottam.

– Valahol mindig is tudtam – merengett.

– Miről jutott most ez eszedbe? Már évek óta ismerjük egymást, és soha nem volt ez téma köztünk.

– Nem is tudom. Emlékszel még arra az éjszakára, miután felbontottam az eljegyzésem Lacival?

– Melyik éjszakára?

– Mikor lefeküdtünk aludni, és a melleden sírtam ki magam.

– Igen.

– Akkor... – látszott rajta, hogy egyre idegesebb – akkor... mit tettél volna, ha megcsókollak?

Meglepetten néztem rá. Ő volt az utolsó lány, akitől egy ilyen kérdésre számítottam volna. Az évek során megbeszéltük a szerelmi ügyeinket, de mindig azt kérte, hogy lehetőleg ne lássa, ha egy másik lánnyal intimebb tájakra evezünk.

– Nem tudom. Valószínűleg leállítalak. Nem akartam volna kihasználni a sebezhető állapotodat. Mire akarsz kilyukadni?

– Annyira magam alatt voltam akkor és mégis... az az öt nap, amit te és én bezárkózva töltöttünk a lakásban... a legszebb időszak volt az életemben. Soha nem éreztem még olyan jól magam, és... mikor a melledre hajtottam a fejem... titkon abban reménykedtem, hogy megcsókolsz majd.

Ó, én hülye! Hogy lehettem ilyen vak!? Egy pillanat alatt végigpörögtek annak a pár napnak az eseményei. Adri csak úgy zúdította rám a jeleket és én észre sem vettem őket. Annyira vágytam rá, hogy együtt legyünk, hogy a mindig biztos érzékeim totál felmondták a szolgálatot, ezért teljesen figyelmen kívül hagytam őket. Bármi jelet láttam, arra gondoltam, Adri biztos nem akarna semmit, ha létezik száz százalékig hetero csaj a világon, az ő. Biztos csak félreértelmezem a jeleket. És nem!

– Komolyan? Én remélni sem mertem ilyesmit – remegett a hangom, mert már biztos voltam benne, hogy hova akar ezzel kilyukadni.

– Pedig úgy volt. Még álmodtam is kettőnkről. Minden éjjel akkoriban.

A szívem olyan vadul zakatolt már ekkor, hogy képtelen voltam egyenletesen lélegezni.

– És mostanában? – kérdeztem félszegen, bár tudtam jól a választ.

– Mostanában... mostanában megint – sütötte le a szemét. – Mióta újra ilyen sok időt töltünk együtt.

– Fogalmam sem volt.

– Te is szoktál... gondolni rám úgy?

– Cica, én annyiszor gondoltam már rád úgy, hogy be sem merem vallani.

– És akkor miért... nem léptél? Láttam már milyen rámenősen tudsz lányokkal beszélni. Velem miért nem próbálkoztál?

– Mert tiszteletben tartottam a véleményed. Ahogy beszéltél a leszbikusokról, meg sem fordult a fejemben, hogy téged is érdekelhetnek a lányok.

– Nem a lányok, csak... te. Megnéztem egy ilyen... leszbikus pornót és gusztustalannak találtam, de ha rád gondolok... az... az csodálatos.

Ránéztem és még soha nem láttam őt ilyen gyönyörűnek. Annyira helyes volt, ahogy esetlenül igyekezett szerelmet vallani. Öt éve vágytam arra, hogy ilyeneket halljak tőle és most nem tudtam mit kezdjek vele. Szívem szerint rávetettem volna magam és össze-vissza puszilgatom, amiért ilyen csodálatos, de nem akartam elrémíteni. Még soha életemben nem voltam ilyen helyzetben és nem is ismertem olyat aki volt. A hetero legjobb barátnőm kifejezte szerelmét, én pedig úgy álltam ott, mint a faszen. "Ha okosan cselekszem, teljesülhet egy régóta dédelgetett álmom, de ha rosszul, akkor ő csak gyarapszik egy negatív szexuális élménnyel és ezzel elveszítem az egyetlen igazi barátnőm. Mit tegyek?"

Rámosolyogtam.

– Annál gyönyörűbbet el sem tudok képzelni, hogy mi ketten egymásra találunk.

– Igazán? Abból, hogy soha nem kezdtél ki velem, azt hittem... azt hittem nem vagyok elég vonzó számodra.

– Adri. TE vagy a leggyönyörűbb a világon. Mióta csak ismerlek, azt a lányt keresem, aki képes lenne a szívemben a helyedbe lépni, mert azt hittem, te soha nem lehetsz az enyém.

Olyan édes szerelemmel nézett rám, amitől alig bírtam megállni, hogy rávessem magam és össze-vissza csókolgassam.

– Soha nem mondtak még nekem ilyen szépet.

– Azért Cica, mert senki nem szeretett még téged annyira, mint én. – Lágyan megsimogattam a karját és gyengéden megcsókoltam. Izgatottan bizseregtem minden tagomban és a szívem olyan vadul kalapált, akár egy elszabadult gőzmozdony. Fel akartam falni Adrit, érezni minden porcikáját, de nem siethettem el. Ő más volt, mint bárki akivel eddig összehozott az élet. Ahogy ajkaink összeértek, áramütés szerű szikrázás futott végig az egész testemen. Mindketten egészen elvesztünk ebben a csókban és minden más megszűnt létezni. Tiszta fejjel akartam volna gondolkodni, de az elmém kikapcsolt, csak Adri érzéki, puha ajkaira és az enyémmel pajkosan kergetőző nyelvére tudtam koncentrálni. Egyre vadabbul és vadabbul faltuk egymás száját, míg végül már levegőt is alig kaptunk, de akkor sem bírtuk abbahagyni. Lassítanom kellett. Imádom a spontán dolgokat, de Adrival nem lehetett ilyen az első alkalom. Meg akartam adni a módját. Percekig kényeztettük egymás ajkait, mikor már fizikailag nem bírtuk folytatni és meg kellett állnunk egy kicsit.

– Most hogyan tovább? – kérdezte szégyenlősen Adri. – Levetkőzünk, és...?

Elmosolyodtam. Annyira aranyos volt az esetlensége.

– Nem cica. Ez lesz az első alkalom, tökéletesnek kell lennie. Romantikus vacsorával, szerelmes esti andalgással, nem lehet ilyen hirtelen ötlet az első éjszakánk.

– Komolyan? – elkeseredettnek látszott. Egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy okos az amit teszek. Úgy bizsergett a csiklóm, hogy majd beleőrültem, de időre volt szükségem, hogy rájöjjek, hogyan vezessem be Adrit a női szerelem világába. Muszáj volt apró lépésekkel haladnom, bármennyire akartam volna letépni róla a ruhákat és addig csókolgatni, nyalogatni, amíg remegve jut el a csúcsra. Csábítottam már el heteró lányt, de annak nem volt ilyen belénevelt ellenszenve a leszbikusokkal szemben, és cseppet sem érdekelt, hogy az együtt töltött éjszakát követően mi lesz a véleményre rólam.

– Komolyan.

– Nem akarsz engem?

– Jobban akarlak, mint bárkit eddigi életemben. Ezért nem szeretném, hogy az első alkalmunk egy hirtelen jött szeszély legyen.

Még mindig szomorúan nézett rám. Láttam rajta, ő is úgy vágyik rám, mint én őrá. Ismét megcsókoltam, de ezúttal sikerült rövidebbre fogni.

– Cica. Menjünk aludni és holnap olyan szerelemmel teli napban részesítelek, amilyet még senkitől sem kaptál.

Egy kicsit felderült az arca, de tisztán látszott, hogy ő most akarna túlesni az első alkalmunkon. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy én nem. Hosszasan tépelődtem, mert pár másodperc alatt az összes lehetséges végkifejlett átfutott az agyamon. Lefekszünk egymással most, és másnapra megbánja, mert csak pillanatnyi gyengeség volt. Nem fekszünk le egymással most és ezzel megbántom, vagy csak túl nagyra növelem az elvárásait. Én, akiről mindenki azt tartja, hogy hajlamos vagyok mindent szenvedélyből tenni és elkapkodni, most megfontoltan akartam cselekedni, abban pedig nem vagyok jó.

Az éjszaka nem sok alvással telt, az álom mindkettőnket messze elkerülte. Ennek ellenére reggel olyan energiával telve ugortam ki az ágyból, mintha életem legjobb alvásán lennék túl. Elő kellett készítenem az első szerelmes napunkat, amit az éjszaka alatt bőven volt időm eltervezni. Megkértem Adrit, hogy vegyen fel valami szépet és hazarohantam, hogy én is így tegyek.

A szekrényemből egyenként hajigáltam kifelé a ruhákat, miközben az ideális után kutakodtam. Az egyik túl csajos volt és soha nem szerettem, a másikról messzire sütött, hogy csak egy leszbikus viselné, és ezért nem volt most megfelelő. Egyszerűen nem akart a kezem ügyébe kerülni olyasmi, amit megfelelőnek éreztem a randihoz Adrival. Végül hosszas vívódás után sikerült megállapodnom egy ízlésesen rojtos kék blúz és egy hosszú sötét szoknya mellett. Nem igazán tetszett ez az összeállítás soha, de Adrinak igen, és az már bőven elég volt, hogy ez legyen a befutó. Magamhoz vettem egy kistáskát és beletettem az egyik felcsatolhatós kis játékomat. Az első néhány alkalomra nem szoktam elővenni ezeket, de biztos voltam benne, hogy vele szükség lesz rá.

Még dél előtt értem vissza hozzá és úgy csöngettem be, mintha amúgy nem lenne kulcsom a lakásához. Egy észveszejtően gyönyörű ruhában nyitott ajtót. Bár elégedettlen volt az adottságaival, az én kérésemre most olyan világoskék nyári ruhát vett föl, ami lágyan végigsimogatta kerekded alakját, kiemelte formás fenekét és sejtetni engedte gyönyörű melleit.

– Szia – mosolygott rám azokkal az édes, gesztenyebarna szemekkel.

– Szívem hölgye, a randid előállt – mosolyogtam vissza rá. Körbepillantottam, hogy nem lát-e valaki minket a folyosón és mikor megbizonyosodtam, hogy csak ketten vagyunk, átkaroltam derekát, közelhúztam magamhoz és szenvedélyesen megcsókoltam. Ez volt az utolsó pillanat, amikor még ura voltam cselekedeteimnek. Ahogy éreztem, hogy a testünk egymásnak simul és Adri kíváncsi nyelve szikrázva csatázik az enyémmel, elvesztettem minden önkontrollt. Betántorogtunk a lakásba, becsuktuk magunk mögött az ajtót és onnantól kezdve már cseppet sem érdekeltek a napra szőtt terveim.

A kezeim felfedezőútra indultak Adri csodálatos domborulatain. Lágyan végigsimítottam a derekát és meg sem állapodtam, amíg a kezem a fenekére nem siklott.

– Azt hittem egy romantikus napot terveztél nekünk – nézett rám pajkosan.

– Annak is eljön majd az ideje – kacsintottam rá.

Megfogtam a ruhája alját és áthúztam a fején. Türelmetlenül vágytam rá, hogy megpillanthassam meztelen testét. A dressz alól előbuggyantak istennőhöz illő mellei, amikre évek óta nem vethettem pillantást. Ő is nekilátott volna vetkőztetni engem, de nem hagytam neki. Előbb éreznie kellett azt, amivel azóta meg akartam ajándékozni, hogy először találkoztunk. Miután félredobtam a ruháját, gyengéd, de határozott mozdulatokkal a hálószoba felé irányítottam, miközben az ajkaim az övéire forrtak. Önként az ágyra feküdt és teljesen átadta magát az akaratomnak. Négykézláb fölé emelkedtem és úgy halmoztam el kényeztetéssel. Ekkor értettem meg igazán, hogy minden eddigi szerelmem, minden eddigi szexuális élményem szürke árnyék volt csupán. Ott feküdt előttem ez a földöntúli lány és olyan szeretet, olyan vágyat éreztem iránta, amilyet még soha életemben. Lágy csókokat leheltem a nyakára, miközben az ujjaim végigcirógatták a testét. Remegő hanggal sóhajtozva élvezte, ahogy egyre mohóbban falom az édes puha bőrét. Egy-egy nagyobb szippantás után még a lélegzetét is visszafojtotta. Hosszú percekig élveztem ki minden apró falatot, amit csak kaptam belőle.

Lágyan simogattam gömbölyded melleit és finom csókokkal halmoztam el keményre merevedett bimbóit. Teljesen átadta magát az érzésnek, és érzékien vonaglott, ahogy élvezte a kényeztetést. Közben az ujjaim a puha pociján végigtáncoltak a combjáig, ahol egy időre tétován megállapodtak. Készültem megérinteni a mennyország kapuját és ezt nem lehetett elkapkodni. A kezem a lábai közé csúszott és cirógatni kezdte a combtövét, de nem bírtam sokáig megállni, hogy a nedvességtől síkos puncijára csúsztassam. Amint megérintettem, önkéntelenül a kezem fölé szorította az ölét. Ha voltak is valaha ellenérzései attól, hogy egy másik lány kényeztesse a testét, azok már mind elszálltak. Lassan akartam végigcsókolni minden porcikáját, de hirtelen magával ragadott a hév és vadul a puncijára vetettem magam. Azt akartam neki megmutatni, hogy mennyivel érzékibb egy lánnyal a szeretkezés, most mégis úgy lakmároztam belőle, mint egy mohó férfi. Nem sokáig táncolt a nyelvem a csiklóján, mikor megéreztem azt a kontrollálhatatlan remegést ami arra utalt, hogy mindjárt a csúcsra ér. Alig pár másodperccel később földöntúli örömsikoly szakadt ki belőle, miközben teste vad rángásokkal vonaglott az ágyon. Én szerettem volna még folytatni, de az orgazmustól annyira érzékeny volt még, hogy egy idő után eltartotta magától a fejemet.

– Uram Isten! – pihegte, ahogy melléhúzódva cirógattam a testét. Az arca teljesen ki volt pirulva és alig jutott levegőhöz. – Még soha nem volt ilyen intenzív orgazmusom. Veled minden alkalom ilyen?

– Azon vagyok – kuncogtam. – De az is segített, hogy egy ideje nem voltál senkivel.

– Voltam már ennél hosszabb ideig is egyedül és mégsem éreztem még ezt – érintette meg gyengéden az arcomat.

– Akkor csak arra tudok gondolni, hogy te is annyira szerelmes vagy, mint én – mosolyogtam rá.

– Lehetséges – vonta közel magához az arcomat és megcsókolt. – Ilyen íze van a puncimnak? – kérdezte, miután abbahagytuk.

– Még soha nem kóstoltad?

– Nem.

– Olyan sem volt, hogy egy pasi megcsókoljon miután kielégített?

– Nem, mert mindig nekem kellett őket először és úgy már nem akartak megcsókolni.

Ekkor értettem meg igazán, hogy mennyire kihasználták őt eddig. Azt eddig is láttam, hogy a férfiak nem úgy bántak vele, ahogy kijárt neki, de ilyen belsőséges dolgokat eddig nem árult el.

– És hogy ízlett? – kérdeztem. – Úgy értem a puncid.

– Hát... – kezdte.

– Nem igazán?

– Nem nagyon. Az baj?

– Majd megoldjuk cica. Ez az első alkalmad, nem kell mindent elsietni.

– De... de szeretnék én is örömet nyújtani neked – mondta félszegen.

– Annak is megvan a módja. De előbb még, készültem neked egy kis meglepetéssel – mondtam neki titokzatosan.

– Mi az? – csillantak fel érdeklődve a szemei.

– Várj egy kicsit! – pattantam ki az ágyból. Az előszobába siettem, hogy összeszedjem a kistáskámból a felcsatolhatósomat. Istenem úgy bizseregtem és kicsit azért fájt, hogy ma nem kapja majd meg a puncim a kívánt csókadagot, de türelmet erőltettem magamra. Ha kértem volna, biztos megteszi nekem, de akkor talán nem lett volna következő alkalom. Nem is reméltem, hogy a közel harminc évig tartó bigott katolikus ráhatást egyetlen orgazmussal el tudom tüntetni, de valahol azért bíztam benne, hogy ha egy gátlását legyőzte, akkor ezt a másikat is.

Az előszobában sétálva végig simogattam magam, hogy csökkentsek egy kicsit a feszültségemen. Nem igazán segített. Kivettem a táskámból a felcsatolhatósomat és magamra húztam. Elég viccesen nézhettem ki, ahogy a szoknyám az ölem magasságában sátorhoz hasonlatos formát öltött, de nem érdekelt.

Mikor beléptem a szobába, Adri szemből elsőre semmit sem vett észre, csak amikor felhúztam a szoknyám alját.

– Te jó ég! Ilyesmit tényleg szoktatok használni? – nézett rám csodálkozva.

– Bizony. Gondoltam talán hiányérzeted lesz, ha ezt nem kapod meg.

– Nem lett volna – kuncogott -, de ha elhoztad, akkor használjuk!

Letekertem magamról a szoknyámat és Adri fölé másztam. Simogattam egy kicsit a punciját és az így benedvesített kezemmel síkosítottam a műtagot.

– Told belém! – könyörögte vágyakozó szemekkel Adri.

Gyengéden a puncijába nyomtam az elejét és óvatosan próbáltam egy apró mozdulattal mélyebben beléhatolni, de annyira nedves volt, hogy tövig becsúsztam. Adriból azon nyomban egy hatalmas sikoly szaladt ki, amit először fájdalomnak hittem, de egy pillanat alatt rájöttem, hogy határozottan nem az volt. Szép lassú mozdulatokkal ki-be csúszkáltam, és közben gyönyörködtem az Adri arcára kiülő élvezetben. Többször is elképzeltem már, hogy hogyan néz ki, miközben átadja magát a kéjnek, de még a legszebb álmaimban sem festett ilyen csodálatosan. Egyszer csak felpillantott rám, és érzékien az alsó ajkába harapott.

– Kipróbálhatok valamit?

– Nyugodtan, cica.

Átkarolt a lábaival és a hátamra fordított. Olyan ügyesen csinálta, hogy közben egy pillanatra sem csusszantam ki belőle. Az ölével lassú köröket leírva lovagolni kezdett rajtam és közben megszabadított előbb a blúzomtól, aztán a melltartómtól is. A cicim iránt nem tanúsított olyan ellenérzést, mint a punci ízével szemben, mert rámhajolt és élvezettel csókolgatni kezdte a mellbimbóimat. Nem tudom pasikkal hogyan tanulhatta meg ezt ilyen ügyesen, de fantasztikusan csinálta. Ha kellett gyengéd volt, ha kellett durva és így szinte már én is orgazmusközeli állapotba kerültem csak attól, ahogy a puha ajkaival a melleimen játszott. Ő viszont nem csak a közelében járt. Hirtelen abbahagyta a csókolgatásomat és egyre vadabb tempóval kezdett rajtam vágtázni, miközben simogatta magát, míg végül visszafojtott nyögések kíséretében a csúcsra nem jutott. Mozgott még egy ideig, de láttam rajta, hogy szent kötelességének érzi, hogy engem is a csúcsra juttasson. Lepattant a műtagomról és miután megszabadított tőle, végignyalta.

– Még mindig nem tetszik az íz - állapította meg, miközben félredobta.

– Ne foglalkozz ezzel cica. Egy életünk lesz rá, hogy megkedveld. És ha nem megy, akkor sincs baj.

– Biztos? – nézett rám kérdőn. Óh, Istenem! Annyira cuki ilyenkor!

– Biztos hát. Na gyere és csókolj meg!

De ő nem engedelmeskedett. Lecsatolta a műtagot, és az ujjaival kényeztetni kezdte a puncimat. Katolikus neveltetés ide, vagy oda, a szüleinek azt az utasítását, hogy ne nyúljon magához, biztos nem tartotta be soha, mert állati ügyes volt.

– Ezt így élvezed? – kérdezte.

– Nagyon. Csináld! – lihegtem. Azt hittem tanítgatni kell majd mit csináljon, odafigyelni rá és irányítani a mozdulatait, de nem volt rá szükség. Elvesztem az ujjainak játékában, és egy idő után már nem is tudtam mit csinál velem, csak azt akartam, hogy sose hagyja abba. Mellém feküdt és a testét szorosan hozzámdörgölte, de a puncimon játszadozó ujjait nem vette el. Édes puha mellei az enyémeknek nyomultak, forró kipirult bőre pedig mintha lágyan simogatta volna az egész testemet. Kontrollálatlanul ziháltam, egyre hangosabban és hangosabban, amit Adri azzal is tetézett, hogy gyengéden harapdálni kezdte az ajkamat. Nem kellett sok idő, hogy érezzem, amint a gerincemen végigfut az az úgy szeretett borzongás és szinte azonnal mintha egy szikrázó bomba robbant volna az ölemben, olyan erőteljes orgazmus tört rám.

– Istenem-istenem-istenem – hajtogattam megállás nélkül, mire Adri kuncogni kezdett.

– Csak nem hívőt csináltam belőled?

– Cica, ilyen ügyes ujjakkal oda térítesz meg, ahova csak akarsz – lihegtem. Lehunytam a szemeim és úgy próbáltam visszanyerni az uralmat a légzésem felett. „Ha ezt mindig így csinálja majd, még az sem lesz baj, ha nem nyal ki soha." Éreztem, hogy kicsit arrébb húzódik tőlem és mocorog valamit az ágyon, de nem volt erőm felnézni, hogy lássam mit csinál. Hirtelen valami keményet éreztem a puncimon matatni. Felpillantottam és meglepve láttam, hogy Adri valahogy magára ügyeskedte a felcsatolhatóst.

– Szabad? – nézett rám kérdőn, mikor észrevette a csodálkozást az arcomon.

– Szeretnéd kipróbálni? – mosolyogtam rá.

– Ha nem baj.

– Dehogyis baj Cica – kacagtam fel –, azt tehetsz velem, amit csak szeretnél.

Óvatosan belém csúsztatta a műtagot és szemmel láthatóan élvezte a dolgot. Még azt sem néztem volna ki belőle, hogy érdekelni fogja a használata, ehhez képest egyre jobban kezdett belejönni. Kicsit ugyan ügyetlenül mozgott, de nagyon lelkes volt. Rámhajolt és úgy járatta a játékot a puncimban. Minden egyes lökésnél örömtelien kacarászott, amit én hihetetlenül aranyosnak találtam. Ha egy leszbikus szerelemben jártas lány viselkedik úgy, mint ő, azt mondom rá, ügyetlen és éretlen. De Adri... Adri mindenben különleges volt. Tőle ez az édes, aranyos nevetgélés cseppet sem volt lelombozó, hanem a leggyönyörűbb dolog, amit csak el tudtam képzelni. Átkaroltam a lábaimmal és úgy ösztönöztem egyre erőteljesebb lökésekre, ő pedig készségesen teljesítette a vágyaimat, miközben láthatóan egyre jobban élvezte, hogy így játszadozhat velem. Ahogy látta rajtam, hogy közeledek az orgazmushoz, abbahagyta a kacarászást és szerelmesen szemezni kezdett velem. Mikor éreztem, hogy mindjárt a csúcsra jutok, megragadtam az arcát és szenvedélyesen megcsókoltam. Az orgazmusom szerelmes nyögései végül a szájában haltak el, de még ezután sem hagytuk abba azonnal a csókolózást.

Miután a testem örömteli remegése csillapodott, Adri óvatosan kicsusszant belőlem és mellém borult az ágyra. Odafordultam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.

– Na milyen volt? – kérdeztem tőle, mikor már nem ziháltunk a fáradtságtól.

– Ez itt? – mutatott a felcsatolhatóra.

– Igen.

– Vicces – nevetett csilingelő hangon.

– Valld be, hogy élvezted! Láttam rajtad.

– Na jó, hát nem volt rossz. És hogy csináltam?

– Nagyszerűen cica. Te nem is tudsz más lenni.

– Ugyan, ne mondd. Bennem nincs semmi különleges

– Benned minden különleges. A legkülönlegesebb nő vagy, akit ismerek.

– Nem kell hízelegned Fanni, már a tiéd vagyok – ütötte el a szavaimat egy mosollyal.

– Valóban?

– Igen. Szeretlek. Szeretlek tiszta szívemből. Csak azt sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, amíg ezt megértettem.

Megsimogattam az arcát és gyönyörűszép barna szemeibe néztem. Tudom, sokan az ilyesmiben nem hisznek, de olyan mély, elpusztíthatatlan szerelem sugárzott belőlük, hogy ebben a pillanatban biztos voltam benne, immár örökre együtt maradunk. Magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam. Az ajkaink hosszasan egybeforrtak, amíg aztán az kialvatlanságtól és szeretkezéstől fáradtan mindketten álomba nem szenderültünk. Pihennünk kellett egy kicsit, mert azt mindketten tudtuk, hogy ez a délután még sok ilyen szerelmes csatározással fog eltelni. Életem legboldogabb pillanatai voltak ezek. Csupán egyetlen gondolat ismétlődött a fejemben, mielőtt átléptem volna az álmot a valóságtól elválasztó határvonalat: Végre révbe értem!