Lucy pillanatnyi öröme egy szemvillanás alatt elúszik, ahogy az eddig háttal álló fiú felé fordul. Most döbben csak rá, mennyire reménytelen is a helyzete. A srác kissé előregörnyedve, kezeit nadrágjának zsebébe süllyesztve, oldalradöntött fejjel mered a szőke lányra. Haja rendezetlenül, különálló tincsekben hullik az arcába, kissé összehúzott szemei vörösen  izzanak. Lassú, mégis tekintélyes lépésekkel indul meg Lucy felé. 

A lány szíve hevesen dobog...de nem csak a félelem hozza ezt ki belőle. A fiú egész megjelenése egy különös hatást gyakorol rá. Valamilyen megmagyarázhatatlan módon tetszik neki a fiú viselkedése. Pedig egészen biztosan ő is vámpír. 

- Miért jöttél ki a házból? - zökkenti ki Lucyt a nyitott szájjal való bámulásból a kérdés. 

A szőke lány összerezzenve lép hátra egyet a tűz felé, csakhogy távolabb tudhassa magától a fiút. Hallotta a kérdést, de egyszerűen nem tud felelni rá. A hangja mintha eltűnt volna, ajkai hangtalanul tátognak. 

- Most menj vissza és jól jegyezd meg... - hajol közelebb a vámpírfiú -...soha többet ne gyere ki éjszaka a házból!

Lucy ijedt tekintettel figyeli, ahogy a srác elfordul tőle és elindul az ellenkező irányba. A tűz kialszik a lány körül, aki még mindig mozdulatlanul mered maga elé. Hirtelen a barna szemei felvillannak és egy óvatos lépést tesz a lassan felszívódni készülő vámpír felé. 

- V-várj... - suttogja és legnagyobb meglepetésére a fiú megtorpan -...mi a neved? 

A szőkeség lélegzetvisszafojtva figyeli vajon választ kap e. Látszólag a vámpír nem tesz semmit, azonban Lucynak mégis feltűnik valami. A holdfényben egy apró dolog csillan meg a fiú ujjai között és hullik a fűbe, a gazdája pedig egy pillanat múlva eltűnik a sötétségben. 

Eltart egy jópár pillanatig, amíg Lucy összeszedi magát annyira, hogy lépni tudjon. Bizonytalan a járása, nem tudja teljesen eldönteni, hogy mit csináljon. Amikor végül odaér a helyre, ahol a fiú percekkel ezelőtt elejtett valamit, még egyszer óvatosan körülnéz mielőtt lehajolna a fűbe. Lassan kifújja a levegőt, ahogy megbizosodik róla, hogy nem látja senki és figyelmét az apró ragyogásnak szenteli. 

A sötét fűszálak közül egy hideg ékszer akad a lány kereső ujjai közé. A csillogó aprsóság egy nyakláncon függő medál. Lucy összevont szemöldökkel nézegeti a kis tárgyat. Ujjbegyeivel végigsimít a medál részen lévő két nagybetűn. N és D...

- Mit jelenthet...? - teszi fel suttogva magának a kérdést. 

Hirtelen az egyik bokorból zaj hallatszik, mire a lány rémülten kapja oda a fejét. A nyakéket kapkodva a ruhája egyik zsebébe rejti és felpattanva a fűből futásnak ered. Nem kockáztathat meg még egy ilyen találkozást egy vámpírral. Azonban Lucy nem érzi, hogy követnék...nem hallatszik lépések zaja, semmi nem utal arra, hogy valaki figyelné őt. 

Az éjszaka csöndjét egy halk nyávogás zavarja meg. A szőke lány meglepetten néz le a lábai előtt ácsorgó macskára. A szája egy meglepett o betűt formáz és gondolkodás nélkül hajol le az állathoz. Alaposan szemügyre veszi a szőrpamacsot. Ezeket az élénkzöld szemeket már látta egyszer...

- Te voltál az erdőben mielőtt idehoztak, ugye? - kérdezi a cicától. 

Az pedig egy sokatmondó nyávogással hozzábújik a lány bokájához, majd apró ugrásokkal elindul valamerre a fák között. Lábacskái alig érik a földet, úgy teszi őket egymás elé. Lucy kissé ellágyult szívvel figyeli az állatot. A macska mikor már majdnem eltűnik a sötétségben, tekintetét nagy, zöld szemeivel a lányra emeli. Miután látja, hogy a szőkeség nem mozdul, egy elégedetlen hanggal próbálja valamire ösztökélni Lucyt. A szólított szemei felcsillannak és a cica után ered. 

- Azt szeretnéd, hogy kövesselek? - tudakolja a bajszostól. 

A macska azonban figyelmen kívül hagyva a kérdést, ismét megindul, Lucy pedig kitartóan követi. 

Lassan a fák ritkulni kezdenek, mígnem az egyik irányból hangok hallatszanak. A lányban azonnal végigfut a felismerés...visszaértek a birtokra. Kicsit megtorpan, ahogy beszélgetések hangja üti meg a fülét. 

A fejében visszhangzanak a rózsaszín hajú fiú szavai, de ugyanakkor ott él benne e menekülés ösztöne is. Talán most lenne esélye rá...

A lábának dörgölőző állat zökkenti ki a gondolatai fogságából. Tágranyílt szemekkel nézi a macskát. Most tudatosul csak benne, hogy a szürkés cica visszavezette őt a házhoz... 

Lassan lehajol hozzá és végigsimít a fején. Eldöntötte magában, hogy visszamegy a szobájába. Magától fogja kijátszani a vérszívókat, ha kell még meg is öli őket, ahogy Erza tanította. 

- Köszönöm, hogy eddig elvezettél, mostmár odatalálok egyedül is... - vakarja meg a macska füle tövét - ...mostmár menj, ki tudja mit csinálnának veled ezek a szörnyetegek... 

A cica zöld szemei élesen megvillannak a ,,szörnyeteg" szó említésén. Eltávolodik a lány lábától és visszaszalad az erdő sötétjébe. Lucy lassan feláll és halk léptekkel a ház felé veszi az irányt. 

 Sziasztok! 

Megérkeztem ezen történetem folytatásával is :D Kíváncsi vagyok hogy tetszett? Nekem valahogy olyan ,,még mindig akármi kisülhet ebből" érzetem van :) Hogyha elnyerte a tetszéseteket ez a rész, akkor kérlek csillagozzátok és írjatok nekem kommentet, hogy folytassam e. :) ❤️❤️❤️❤️

Shiro~chan