A két lány kanyart kanyar után véve, szépen lassan megérkezik valahová. A fák sorban ritkulni kezdenek és egy füves rét bújik elő a lombok takarásából. A két lány összenéz és egyszerre elmosolyodnak. Felgyorsítják lépteiket és mikor már a vízes fű súrolja a lábukat, lelassítanak. A mezőn nem sokkal arrébb egy kisebb csapat van. Nincsen velük túl sok ember, talán 10-en lehetnek összesen. A két lány feléjük veszi az irányt. Ahogy futnak, a szőke hajú vad integetésbe kezd.

- Erza! - kiáltja.

Erre a tömeg felbomlik. Egy hosszú, vörös hajú nő fúr utat magának az emberek között. Ahogy felismeri a közeledő alakokat, az ő ajkaira is mosoly húzódik.

- Lucy, Levy jó, hogy jöttetek, még nem kezdtem bele! - integet vissza az érkezőknek.

Lucy (a szőkehajú) gyorsít a tempón, kissé lehagyva  a mögötte igyekvő Levyt. Amikor mindketten beérik a kis csapatot, a vöröshajú nő mindenkit beinvitál az erdőbe. Lucy és Levy egymás mellett haladva figyelik, amit Erza magyaráz.

   - ... különböző lények akár egy-egy állat kinézetét is felvehetik...

Lucy feje kissé meginog a mondatot hallva. Füleit hegyezve, felteszi a kezét, jelezve, hogy kérdeznivalója van. Erza megáll a beszédben és Lucy felé fordul.

- Igen, Lucy?

- És honnan lehet felismerni ezeket a lényeket? - kérdezi furcsa csillogással a szemében.

A vöröshajú fiatal nő szemrebbenés nélkül készül válaszolni.

- Hááát,... ezeknek az állatoknak mindig van valami különlegességük... - fejezi be a mondatot.

A következő pillanatban Erza csettint egyet és apró füstfelhő kíséretében eltűnik. Ha jobban megnézzük, akkor bizony nem teljesen tűnt el. Erza helyén, a magas fűben most egy vöröstollazatú madár áll.

Lucy, aki elsőként vette észre az átváltozást, most elnyílt ajkakkal áll egyhelyben.

- E-egy főnix... - suttogja megkövülten.

A tüzes madár aprót bóint és a következő pillanatban ismét visszatér emberi alakjába. A tanulók egytől egyig ámulva figyelik a mutatványt. Lucy fejében azonban egy teljesen más kérdés jár. ,,Vajon az a cicus is egy különleges lény volna?" Teszi fel magának a kérdést. Kissé megdorgálja magát, amiért nem az oktatóra figyel és ismét Erzára próbálja koncentrálni a figyelmét. Gondolatai azonban egyrecsak visszavándorolnak a találkozásra a szépszemű macskával. Elhatározza magában, hogyha újra találkoznak egyszer, talán megkérdezi tőle. Ha tényleg az, akkor válaszolni fog, ha pedig nem, akkor legrosszabb esetben elmegy. Ebben a hitben folytatja tovább a sétát.

Mikor már bőven az erdő belsejében járnak, a kis csapat hirtelen furcsa zajra lesz figyelmes. Erza gyorsan maga mögé parancsol mindenkit, aki csak velük van és védekező állást vesz föl. A zörej egyre csak erősödik a vöröshajú pedig egyik kezét hátraemeli. A köpenye alá csúsztatva kezét, ujjait egy fegyver nyelére fonja. Ahogy lassan kihúzza a tokjából a fém halk súrlódó hangot ad. A kardot gyakorlottan fogja a kezében. A fegyver markolatán vöröses virágminta húzódik, míg a pengéje enyhe rózsaszínes árnyalatban csillan meg a levelek közt beszűrődő fényben. 
Mintha hideg költözne hirtelen az erdőbe. A sárgás napfény lassan átvált szürke hamuszínűvé. Erza tekintete fagyossá válik, ahogy körbenéz. A diákok pusmogni kezdenek. Lucy dermedten mered a fák közül előkúszó ködre, amely egyenesen az ő irányába közelít. A fiatal lánynak fogalma sincs, hogy mit kellene csináljon, ezért kapkodva előhúz a táskájából egy tőrt. Az éles fegyver ugyan sokkal kisebb, mint Erzáé, de annál figyelemre méltóbb. Aranyszínű kulcsmintákkal körbeszőtt markolata rikít a ködös szürkeségben. Oldalrakapja a fejét és ijedten vezsi észre, hogy senki nem vette észre azt, amit ő.
A ködből hirtelen egy alak lép ki. Fekete köpenye meglibben minden lépésénél. Lucy ijedtében kiáltani is elfelejt.
- Mi van kislány, elvitte a cica a nyelvedet? - kérdezi a köpenyes alak.
A vöröshajú nő azonnal támad. Kardja egy pillanat alatt sújt le a most érkezettre, de hirtelen egy kéz a semmiből megállítja a kardot. Erza haja még lobog, mikor máris hárítania kell egy felé érkező csapást. Egy pár métert hátracsúszik a földön, így szinte egyenesen Lucy elé kerül.
- Erza Scarlet, miért véded így azt a lánykát? - kérdezi a második alak.
Lucy szemei értetlenül villannak. Mi? Hogy kerülök én a képbe? Futnak át a gondolatok az agyán. A szőkeség gyönyörű szemei most össze-vissza cikáznak  a ködben. Nem is sejti, hogy közben valaki őt is szemrevételezi.

Sziasztok! Igen, tudom hogy a legrosszabb helyen hagytam abba! Holnap különleges nap van, úgyhogy nem biztos hogy érkezik rész! :D De azért nagyon igyekszem vele! Jajj, úgy fel vagyok pörögve, a sok új lehetőségtől! :) Remélem tetszett és még időben kiraktam! :)

Találkozunk a köviben! :D

Shiro~chan