- Erza! 

~ Erza...

~Erza...

Ez az egy név visszhangzik a fák lombjai között. A zöld leveleket meglibbenti a hűvös szellő, miközben az apró rikító hajú lányka felegyenesedik a sötét dolog fölül, amit eddig vizsgált. 

Estefelé jár az idő...a napsugarak még épphogy, azonban gyönyörűen meg tudják világítani az erdőt és annak teremtményeit. 

- Erza! - formál tölcsért a kékhajú hajadon a kezéből és kiált bele. 

Semmi válasz... Levy nyitott szemekkel, lélegzetvisszafolytva várja a jól ismert női hang reagálását, de a csönd továbbra is töretlen. 

- Huhh... - sóhajt egy nagyot és leszegi a fejét merengve - talán még sem kellett volna különválni... 

Azonban minden perc számít...Lucy túlélési esélye pillanatról pillanatra csökken...Feltéve, hogy még életben van...

Levy megborzong a gondolatra, miközben szíve is hatalmasat dobban. Még mindig fogalma sincs, hogy mivel állnak szemben...de az biztos, hogy minél több információhoz jut...annál több oka van rettegni...

Brutális kivégzések, rejtélyes eltűnések, megmagyarázhatatlan halálok...megannyi kérdés övezi a természetfelettit...Legalábbis ezt a fajtát mindenképpen...

A kékség szemöldökét ráncolva töpreng, miközben barna szemeit az előtte heverő döglött állaton tartja... 

Nem...egyszerűen nem áll össze a kép...túl sok az ismeretlen tényező. 

A halott szarvasgida is egy nyom lenne? Egy apró részlet a végtelen kirakósból...

Az állat nyakán egyértelműen két fognyom ékeskedik...ráadásul a seb sem vérzik...hiszen nem maradt semmi, ami kifolyhatna belőle...

Hátborzongató a látvány, ahogy a vékony bőr alól kifelé meredeznek a csontok...

- Mit jelenthet ez? - motyogja alig hallhatóan.

A lány tekintete hirtelen megváltozik...pupillája dermesztő gyorsasággal szűkül össze, ahogy ajkai elnyílnak egymástól.

Falfehéren mozdul meg és remegő térdekkel indul el egy ismeretlen irányba.
Ahogy befordul az egyik fánál, lábai egy pillanat alatt földbe gyökereznek.
Levy elméjét elönti az undor és a rémület vegyes érzése, ahogy meglátja a dögkupacot. Ezek a tetemek láthatóan régebbiek, mint az előző.

A lány szédülve kapja az arca elé a kezét, amint a tömény, hányingerkeltő szag eljut hozzá. A gyomra szinte bukfenceket vet és az izzadság egyik pillanatról a másikra nedvesíti meg a homlokát. A levegő mintha ólomnehézségűvé válna körülötte, fullasztó érzést keltve Levyben.

Hirtelen halk zaj töri meg a síri csöndet. A barna szemek ijedten csillannak fel, ahogy a gazdájuk adrenalinnal telve fordítja fejét a hang irányába. Gyöngének tűnő testében szinte pattanásig feszülnek az izmok, készenlétben a menekülésre. A lány szíve a torkában lüktet ismèt, a vérének pezsgése elnyomja a külvilágból érkező rezgéseket.

- Nem ott vagyok, te süket törpe! - szólal meg Levy háta mögül egy mély, gúnyos orgánum.

A lány sápadtan, remegve fordul meg 180 fokban, hogy farkasszemet nézhessen a lemenő nap sugarai által gyengén megvilágított, sötétség szülöttjével.

Hát jól érezte...tényleg figyelték. És nem is akárki. Ez a hajadon még akarva sem kívánhatott volna rosszabbat...

Levy szemei kitágulnak, ahogy felismeri az immár vele szemben lévőt. Az a szíve mélyére látó vérvörös tekintet és a hosszú fekete hajkorona beleégett az elméjébe.

A félelemtől és a hidegtől halványan liluló apró ajkai elnyílnak, miközben
ösztönösen lép hátrébb a menekülés reményében.

A jóval magasabb fiú éhes szemekkel figyeli minden rezdülését és látva a rémült, könnyektől csillogó szemeket jóleső bizsergés fut végig rajta és nyelvével végignyal vigyorából kivillanó tűhegyes fogain. Ő is elindul az apró kékség felé, ezzel csak szándékosan mégnagyobb rettegésre késztetve a lánykát.

Már csak méterek választják el egymástól a két fiatalt, amikor a lány ha tudatlanul is, de megteszi az utolsó, végzetes lépést is.
Aprócska talpa alatt hirtelen hangos reccsenéssel porladnak el a balszerencsés tetem csontjai, mire ő ösztönösen ugrik előre veszélyt érezve. Egyenesen a legnagyobb veszedelem karjaiba, aki egy elégedett vigyorral nyugtázza, amint a kékes buksi mellkasának koppan.

Levy fel sem fedezi a helyzetet egészen addig, amíg meg nem érzi a másik forró leheletét, ahogy az felborzolja a hajtincseket a feje búbján.
Felhevült arccal, mindkét kezét bevetve próbálja eltolni magát az izmos mellkastól. Azonban a szökés korántsem megy ilyen könnyedén.

Levy halkan felnyög, ahogy vékony dereka köré két kar is fonódik egyszerre, ezzel teljesen a fiúhoz bilincselve az apró lánykát.

- E-engedj! - utasítja halkan a kékhajú apróság a magas vámpírt, direkt kerülve a szemkontaktust azzal.

- Sajnos nem tehetem...- engedi el egyik kezével a lányt, hogy szabad ujjait álla alá támaszthassa és felbillentse azt -...olyasmit láttál, amit nem lett volna szabad.

Levynek nem esik le elsőre az utalás, azonban mikor rájön, hogy a fiú szavai a mögötte lévő dögkupacra vonatkoznak, ha lehet még jobban remegni kezd. Üveges tekintettel mered a fiú arcára, aki ismét jót derül az ártalan tekinteten.

- T-te voltál...Te ölted meg őket! - suttogja a lány megkísérelve egy  utolsó elkeseredett ellökést, természetesen sikertelenül.

A vámpír minden megerőltetés és bosszúság nélkül, továbbra is felhőtlen jókedvvel hárítja a kékség minden kapálózását.

Azonban az ő türelme sem tart örökké,bármennyire is élvezi a kialakult helyzetet.

Eközben Levynek nagy nehezen sikerül kiszenvednie egyik kezét a megbilincselő karból. A fiú szemei máris éberen villannak, ahogy az apróság ütésre emelné puha kis tenyerét.

Egyetlen pillanat alatt történt minden...

- Jól gondolod, tényleg én öltem meg őket...- liheg a másik arcába a fekete hajú, miközben annak csuklóját kezdi el morzsolni ujjai között.

Levy hangosan felnyög a kínzó fájdalomra, hátranyújtva fejét szabad pillantásokat engedve makulátlan, hófehér nyakára.

A vámpír hirtelen nagyot nyel a kívánatos látványra, ám nagy erőfeszítések által nem tesz semmit.
Kezd úgy tűnni a helyzet, hogy inkább a fiúnak kínzás ez, korántsem Levynek.
Az említett hajadon erős rántást érez magán, mire buksija előrebillen, csupá pár centire állva meg a már jólismert mellkastól.

- Ugyanúgy megölhetlek téged is...- kúszik lejjebb felé a vámpír beleduruzsolva a fülébe.

- De nem azért figyellek egy jó ideje...- forgatja meg szemeit egy lemondó pillantással.

Hangosan és erőltetve még ki is fújja a levegőt, csakhogy Levy tudtára adja, mennyire nehéz lemondania a kínálkozó alkalomról.

- Akkor miért? - merevedik le az apró lány, abbahagyva mindennemű ellenállás tanúsítását.

- Milyen bátrak lettünk hirtelen - lepődik meg a fiú, gyengédnek nem nevezhető módon végigsimítva Levy arcán.

- Válaszolj! Akkor mi van Lu-channal?! Őt is megöltétek?! - kezd kiabálni könnyes szemekkel a kékség.

A vámpír kissé hátrahőköl az eddig nem mutatkozó nyűgös viselkedéstől, viszont Levyt továbbra sem engedi el a karjai közül. Imponál neki, hogy ez az apró lányka még ebben a helyzetben is maga elé helyezi a barátját, akit annyira szeret. Szereti, hiszen ő maga is ott volt amikor elvitték a szőke lányt. Még tisztán emlékszik a làtványra, ahogy egymásba kapaszkodva, rettegve ültek a földön.

- Most meg min vigyorogsz?! Válaszolj! - sürgeti elcsukló hangon Levy.

A lány szíve retteg a választól barátnőjével kapcsolatban, viszont a kìváncsisága mégis mindent felülmúl ebben a pillanatban. Lucy nem halhatott meg...az egészen biztosan nem lehet, hogy a fiú azért vigyorog ilyen szívtépően.

- Most nem áll szándékomban válaszolni, azonban emlékeztetnélek, hogy még mindig a szemtanúja vagy egy nem kívánt látványnak - szólal meg végre a vámpír, fejével az eddig háttérbe szorult dögkupac fele bökve.

- Ja és fejezd be ezt az idegesítő számonkérő hangnemet - löki el magától Levyt hirtelen a fiú -, tudod egy éhes vámpírnak nincs is hívogatóbb annál, mint amikor az ilyen kívánatos kis csöppségek sikítanak a fájdalomtól.

Levy ajkai tátva maradnak a másik szókimondását hallva és még menekülni is elfelejt, pedig ez nagyszerű alkalom lenne rá.

- Ne is gondolkozz rajta...- sóhajt a fejét fogva a holdfénybe burkolózó alak - azok után amiket làttál és hallottál...Még ha közülünk való lennél sem engednélek el...

A lány gyomra görcsbe rándul a vámpír mivoltára vonatkozó feltevés során. Undorral tölti el már csak a gondolat is, hogy bárminemű kapcsolatot ápoljon a sötétség szülöttjeivel.

- A-akkor most mi lesz? Felfalsz? - teszi szét a kezeit remegve, de mégis elszánt tekintettel az apró lány.

Sziasztok! Ennyi kihagyás után is pofátlankodtam felrakni az új részt XD Ugye senkit nem zavar?
Hogyha tetszett a rész, akkor kérlek kommentben feltétlenül írjátok meg miután csillagoztok 😁😁😁

Köszönöm és találkozunk legközelebb,

Shiro~chan

(U.i A következő részben már kedvenc párosunk szerepel, úgyhogy aki nem nagy GaLe shipper az se szontyolodjon el !👍😁)