,,Végtelen sötétség mindenhol...Az éjszakai homályban csupán két vérvörös írisz rajzolódik ki élesen. Lucy hallja a saját lihegését, miközben tapogatózva próbál kijutni a szemek fogságából. Hirtelen a lány lába alatt loccsanó hang hallatszik. Lucy remegve lehajol és ahogy az ujjai megérintik a meleg folyadékot, a gyomra szinte bukfenceket hány. 

- Innen nincs menekvés... - szólal meg a vészjósló, mély hang. 

Ahogy a mondat elhangzik, hirtelen a sötétséget fény váltja fel. Lucy szemei összezáródnak a hirtelen színáradattól, azonban a következő pillanatban a kezei beleakadnak valamibe. A lány jéghideg ujjakat vél kitapintani a langyos folyadékban. A szíve hirtelen hatalmasat dobban és mint aki szellemet látott, úgy nyitja ki pilláit. 

- Ez az...nézd csak meg jól! - suttogja az előbbi hang Lucy fülébe. 

A lány vállára mintha kezek nehezednének, azonban amikor az hátrakapja a fejét, semmit nem talál ott. A szemei azonban mégis elnyílnak. Elfehéredve néz vissza a vérben ázó kezeire. 

Vér...

Lucy hófehér ruháját megfesti az egyre közelebb hömpölygő folyadék. A szőkeség tekintete a jéghideg ujjak gazdájára téved, miközben egyre jobban az ájulás szélére kerül. A hulla szemei hirtelen kipattannak és egyből Lucyra merednek.

- R-rohanj... - nyögi elhaló hangon, miközben megszorítja a lány kezét megmaradt erejével. 

A szőke hajadonnak ez éppen elég, hogy egy kicsit felfogja mi is történik vele. Száját kiáltásra nyitja és..."

Lucy verejtékezve ébred meg a saját ordításának hangjára. 

- Hahh... - nyögi a karjaira támaszkodva. 

A lány gyomrának tartalma egyre feljebb liftezik, amitől ő halálsápadttá válik. 

- Meg ne halj itt nekem! - zengi be a szobát egy komor férfihang. 

Lucy rémülten néz oldalra, azonban valamire nem számított. A következő pillanatban egy vödörnyi jéghideg víz érkezik az arcába. Azonnal hátratántorodik és kezeit az arcához kapva köpdösi ki a folyadékot a szájából.

- E-ezt meg m-miért? - kérdezi félénken a szőkeség. 

Még nem nyílt alkalma szemrevételezni a leöntőjét, de most lehetősége van rá. Tekintetét felvezeti az előtte álló, hanyag testtartású fiúra. Rózsaszín fürtjei szokás szerint az arcába lógnak, ezzel kissé eltakarva zöldes szemeit. 

- Dragneel - mondja ki a nevet Lucy öntudatlanul is. 

- Honnan tudod a nevem? - érkezik a visszakontrázás jeges hangsúly kíséretében. 

- Tegnap hallottam, amikor...- kezd mentegetőzésbe a lányka. 

- Nem érdekes...előbb utóbb úgyis rájöttél volna - szakítja félbe a mondatát a vámpír. 

- Ha már itt tartunk, megtudhatnám a keresztnevedet is? -  csillan fel Lucy szemeiben a kíváncsiság, azonban egy pillanattal később rájön, hogy ez talán mégsem volt olyan jó ötlet. 

- Hogy felbátorodtál hirtelen... - vigyorodik el úgy igazán a Dragneel fiú, amit a szőkeség most lát talán először - Elfelejtetted volna, hogy itt olyan vagy akár egy fogoly? 

Lucy nagyot nyel és a félelem kezd eluralkodni a végtagjain. Nem tud megszólalni ráadásul a szíve is a torkában dobog. 

- Mi lett? Elvitte a cica a nyelvedet, kislány? - érkezik a kissé gúnyos kérdés a lány felé - Félsz tőlem? 

Lucy teljesen lefagy. Most erre mit is kellene mondjon. A szőkeség helyzetét csak megnehezíti a tény, hogy a Dragneel fiú mosolyából tökéletesen kivehetőek a tűhegyes szemfogak. A lány teljes testében megborzong, ahogy a fiú egy lépést tesz felé. 

- Állj fel! - utasítja Lucyt kicsit gyengédebben a szokottnál. 

A lány eleget tesz a kérésnek, viszont a következő pillanatban észrevesz valamit. Hideg és egyben nedves ruhája a víz miatt szinte teljesen átlátszóvá vált. Lucy elvörösödve kapja maga elé a kezeit egy igen kiszolgáltatottnak tűnő testhelyzetbe hozva magát. A szőkeség magán érzi a Dragneel fiú perzselő tekintetét. Kínos csönd telepszik a szobára. Lucy fejében zakatolnak a gondolatok. Mi van, ha meg fogják erőszakolni?! Elvégre ez a vámpír is egy férfi... Ráadásul ő maga még csak ellenkezni sem tud...

- Vedd le! - szakítja ki Lucyt a gondolataiból a kijelentés. 

A lány arca vérvörössé válik, szemei pedig remülten tágulnak ki. Menekülnie kellene, azonban a fiú elzár előle minden lehetőséget. Az ajtó, az ablak...minden a vámpír háta mögött sorakozik...

- Mire vársz még? Vedd le! - ismétli saját magát a fiú kissé ingerültebben. 

Kezeit mellkasa előtt összefonja és felhúzott szemöldökkel oldalra dönti a fejét. Lucy látja rajta, hogy kezdi a türelmét veszteni. Végül ő maga is belátja, hogy az egyetlen megoldás, hogyha engedelmeskedik.

Bátortalan modulatokkal húzza le a ruha felsőjének cipzárját, miközben forró, vörös arccal bámulja a földet. Kis idő múlva hagyja a ruha pántját lecsúszni a vállairól, amitől az egész ruha leomlik a törékeny testről. Lucy karjait szorosan maga előtt tartva, egyetlen vékony nadrággal magán, remegve kilép a szoknyából. Egyedül most mer csak az előtte álló szemébe nézni. 

A fiú szemei semmitmondóan mérik végig Lucy teljes valóját, azonban ahogy a Dragneel fiú tekintete a szőkeség hibátlan nyakához ér, a vámpír tekintete mintha lángra lobbanna. 

- Feküdj be az ágyba! - utasítja a lányt, mielőtt még ő maga valami ,,felelőtlen" dolgot csinálna. 

Lucy megremeg, puha bőrét szinte égeti a hideg levegő és az a bizonyos tekintet. 

- Nincs menekvés... - visszhangzik a fejében a hang.

Tekintetével felkutatja az ágyat, majd lassan elindul felé. Lábai alatt néha megreccsen a jéghideg parketta, mígnem végül felmászik a takaróra. Reszketve pillant vissza a vámpírfiúra, aki ajkába harapja figyeli őt. A szemeik találkoznak, amitől Lucyt kirázza a hideg. Hogy a fenébe lehet ennyire tökéletes?! 

Hirtelen a Dragneel fiú az ágyhoz lép és egy erőteljes mozdulattal kirántja Lucy alól a paplant. A lány összeszorítva a szemeit gömbölyödik össze, fejét térdei közé temetve. Hófehér bőrén láthatóan végigfut a hideg. 

A vámpír íriszei egy pillanatra éhesen csillannak fel, azonban mégsem tesz semmit. Lassan kifújja a levegőt és egy gyors kézmozdulattal Lucyra borítja a takarót. A lány teste dideregve rándul meg, ahogy a még hideg paplan ráhullik. 

- Ch..

Lucy óvatosan kinyitja a szemeit, azonban nem pillant meg senkit maga előtt. Éppen megfordulna, amikor hirtelen a vér is megfagy az ereiben. Az ágy besüpped mellette és Lucy még levegőt sem mer venni a félelemtől. A következő pillanatban a lány betakart teste köré egy kar fonódik és a szőkeség háta egy forró mellkasnak nyomódik. 

Lucy szíve őrült tempóban kezd dübörögni a mellkasában, amikor megérzi a nyakába hulló idegen hajtincseket. Pár pillanatig nem történik semmi, egyedül a feszült csönd tölti be a szobát. 

- Natsu... - suttogja a vámpír halkan Lucy fülébe. 

A lány gyomra görcsbe rándul. Hallotta már ezt a nevet...Akkor ezek szerint ő lenne az...Ilyen nevet adni a sötétség szülöttjének. 

- I-illik hozzád... - nyögi ki a szőkeség végül. 

A fiú szája mosolyra húzódik és karjával még jobban magához húzza Lucyt. 

- Aludj csak...mellettem nem lesznek rémálmaid...

Nos Sziasztok! 

Egy extra hosszú résszel érkeztem, amivel egyben eljutottunk az első NaLu mérföldkőig. (hehehehe...*cinkos vigyor*) Nagyon remélem, hogy tetszett a rész, hogyha igen, akkor kérlek csillagozzátok és írjátok meg kommentben mennyire nyerte el a tetszéseteket!

Találkozzunk a következő részben, 

Shiro~chan