Ebben az évben nagyon keveset olvastam. Rengeteg könyvbe kezdtem bele, de ami nem tudott azonnal beszippantani, azt hamar félbe is hagytam, mert türelmetlenné váltam. Ha sok dolgom van és a figyelmem apró dolgokra osztódik, álltalában ez történik velem.

Felipe és Caio története, a Here the Whole Time Vitor Martins tollából azonban már az első oldalak után meggyőzött arról, hogy ne tegyem le, pedig azt kell mondanom, ez egy hétköznapi könyv, mert nem történik benne semmilyen égbekiáltó nagy dolog.

A főhősünk, Felipe egy túlsúlyos tizenhét éves meleg fiú, aki már nagyon várja az iskolai szünetet, mert huszonkét napot tölthet el anélkül, hogy bárki a suliban piszkálná, csakhogy, amikor hazaér, beállít hozzá Caio. Felipe anyukája pedig elmondja, hogy Caio az elkövetkezendő tizenöt napot itt fogja tölteni, mert a szülei elutaztak második nászútra pingvineket nézni.

Felipe, miután túlesik az első pánikon, magába zárkózik. Végtelenül hálás vagyok azért, hogy Martins megalkotta őt, mert rengeteg dologban hasonlítottunk. A visszahúzódás, a túlgondolás, a sok-sok burok mögött élés mind olyan volt, amivel nagyon tudtam azonosulni, és talán ez volt az egyik ok – a számtalan másik mellett –, ami miatt szerettem a könyvet.

Because I'm tired of not knowing what to say, and of feeling a ton of words stuck in my throat. I'm tired of being a speck of dust dancing in the air without ever being noticed.

Miután Caio beköltözik, Felipe napokig hallgat. De egyik este megtörik a jég, és végre beszélgetni kezdenek. Ezután a regény rengeteg témát érintve nagyon szépen építi fel a fiúk kapcsolatát, akik régen barátok voltak, csak eltávolodtak egymástól.

A rengeteg érintett témát szívem szerint mind felsorolnám, de csak pár fontosat említek meg. Volt szó arról, milyen túlsúllyal élni. Mennyire fontos lehet terápiára járni, hogy megkapja az ember a megfelelő lökést, támogatást és segítséget. Mennyire fontosak a barátok, és a szülők, akik meghallgatnak és nem a gyerek helyett döntenek, hanem lehetőséget biztosítanak nekik, ami magában foglalhatja akár a bukás bekövetkezését is. Na és persze maga a szerelem, hogy úgy is lehet szeretni valakit, hogy nem erőltetjük rá az akaratunkat, hanem mind a két fél boldogan kiteljesedhet a kapcsolatban. Persze ezek nincsenek a szánkba rágva, sőt, talán némelyiket tovább is gondoltam.

A regény egyébként Brazilíában játszódik, ahol a téli szünet ellenére nyári forróság és medencés buli van. De az egyik legizgalmasabb megint az volt, hogy egy regényben, amit a világ túlsó felén, teljesen más nyelven írtak, megjelentek hasonló témák, sőt egész jelenetek is, amit már én is írtam. Szerettem, amikor Felipe elmegy fürdeni, aztán rájön, hogy nem vitt ruhát magával. Arra gondoltam, fiam, kezet foghatnál Ryannel, ő is járt már így. Elfilozofáltam ezen pár napig, hogy ez vajon azt jelenti, nem vagyunk eredetiek Martinsszal vagy pont, hogy talán értünk hozzá, hogy népszerű toposzokat válasszunk ki.

When I get to the hallway, I see some girls saying goodbye to each other and (believe it or not) crying. As if winter break didn't last only twenty-two days. As if we didn't live in a small town where all you have to do is poke your head out a window to see half the school right there on the sidewalk. As if the internet didn't exist.

Felipe és Caio karaktere mellett szerepet kap még egy barátnő, Becky, aki leszbikus és az a tipikus szabadszájú, beszólogatós, mégis imádnivaló karakter. Ott van Mel, Becky barátnője, de mégis a legfontosabb szereplő még Felipe anyukája, akit minden anya példaként állíthat maga elé, hogyan kell elfogadni, támogatni.

Caio anyukája ezzel szemben egy túlféltő, túlgondoskodó, enyhén(?) homofób karakter, aki egyértelműen megnehezíti a fia életét, és egyszerűen elszomorított minden megszólalása. Pedig biztosan ő is szereti a fiát, csak minden szeretet másféle, az a legjobb, ami elég teret enged szárba szökkenni és bimbót hajtani.

Még dicséretként el kell mondanom, hogy nagyon szerettem a narrációt, olyan könnyed, humoros, mégis tartalommal és mély gondolatokkal teli volt. Végig azt éreztem, végtelen hosszan szeretnék Felipe gondolatai között tartózkodni.

I just stand there in disbelief. My face is sweaty, terrified, immobile. Like a painting my mom would make on a bad day.

A könyvet egyébként egy új, őszi-téli LMBTQ YA megjelenéseket bemutató listáról választottam a borító alapján. Még fülszöveget sem olvastam, mielőtt belekezdtem, mégis remekül döntöttem. Valóban kezdek hinni abban, hogy az ember néha egyszerűen megérzi, ha valamit el kell olvasnia.

I guess I've always been so busy trying to avoid being unhappy that I never found a way to be happy.