Amikor a rengeteg időmnel már nem tudtam mit tegyek Shawnnal SMS -eztem. Sokat beszélgettünk és néha átjött hétvégén is. Minden alkalommal úgy éreztem, hogy ismerem és szeretem őt. A legfurább az volt, hogy mikor nekiállt gitározni pontosan tudtam a dalnak a szövegét. Pedig az egy kevésbé ismert, kiadatlan zenéje volt.

-Mondom te Mendesarmy vagy -nevetett, miután közösen énekeltünk.

-De Katie szerint nem szerettem a számaid -ráztam meg a fejem értetlenül.

-Lehet csak titokba hallgattad -nevetett még jobban. Ekkor egy fura dolog jutott eszembe. Lehetséges, hogy volt egy másik életem, amibe a rajongója voltam. És onnan jön ez a sok különös emlék.

Miután elment elkezdtem a neten keresgélni paranormális dolgokat és cikkeket a szellemekről. Egyesek szerint ha valakik meghallnak, nem mindig mennek be a fénybe. Sokan kint ragadnak azért, mert túlságosan félnek, vagy mert valami bevégezetlen dolguk van. Ezek más emberi testbe bele tudnak költözni, de a legtöbb örökre elfelejtik a múltukat. Lehetséges vajon, hogy én is egy ilyen lélek vagyok? Aki meghallt, de visszatért, mert valami dolgom van itt?

Egy másik alkalommal mikor Shawn átjött, láttam rajta, hogy nagyon szomorú. Eddig nem akartam rákérdezni, de mindig is láttam rajta, hogy valami bántja. De akkor ebéd után megkérdeztem mi baj van. Először nem akart beszélni, de végül hosszabb győzködés után sikerült.

-Jó elmondom, csak ne nyaggas már -nyavajgott.

-Köszönöm. Cserébe majd én is mesélek valamit... Csak arra kérlek maradjon kettőnk közt -pillantottam fel rá, mire bólintott egyet.

-Én is ugyanezt kérném -mondta, és ekkor megint valami különös érzés fogott el. Megígértem neki, hogy senkinek nem mondok róla semmit, és ő belefogott a mesélésbe.

,,Az egész úgy kezdődött, hogy kaptam egy SMS-t. De mint kiderült igazából nem küldte senki. Egy szellem volt. Ezután a húgommal elkezdtünk belemélyedni a témába..."

Az egész sztori olyan ismerősnek hatott. Mintha halottam volna már valahol. De ez lehetetlen, hiszen most meséli el először valakinek. A húgán kívül eddig senki nem tudott ezekről.

-Összejöttünk a szellem lánnyal és boldogak voltunk. De aztán egyik reggel azt üzente, hogy visszajövök és azóta nem jelentkezett -fejezte be a történetet én meg pislogás nélkül meredtem rá. Amiket mondott minden a szemem elé tárult. Mintha egy látomásom lett volna, és mintha átéltem volna az egészet. Mindig is hittem a szellemekbe, de ezt mégis ilyesztőnek és hihetetlennek tartottam.

-Az én sztorim a kórházba kezdődik miután magamhoz tértem. Meséltek pár dolgot, hogy hogyan történt a baleset, de biztos voltam benne, hogy az nem az én életem.... -kezdtem el a mesélést.