A folyóparton sétáltam, egészen le a vízig. Levetettem a cipőm és a lábamat a vízbe mártottam, míg én a földön ültem. Törtem a fejem, hogy mit is csináljak. Talán menjek vissza és mondjam meg, hogy miért szöktem el? De ezt még én sem tudtam magamnak megválaszolni. Akkor mit tehettem volna? Semmit. Ott ültem és vártam. Egyik pillanatban megállt valaki mögöttem és rekedtes hangon köszönt.

-Szia -mondta, és felismertem, hogy Shawn volt az.

-Szia -válaszoltam én is csak ennyit, mert nem tudtam, hogy mi többet mondhattam volna.

-Leülhetek? -szólalt meg ismét ő, mire én csak egy igennel feleltem. Egymás mellett ülve figyeltük a vízet. Én nem tudtam még mindig semmit mondani, így ő kezdett el társalogni:

-Mi történt, hogy eljöttél? Félsz valamitől? Vagy hiányzik anyukád? Mesélte a húgom, hogy azt emlegetted, hogy nem stimmel valami. Talán ez a gond? -tett fel egy csomó kérdést, amit végig kellett gondolnom, mielőtt megszólaltam volna.

-Azt hiszem igazad van -sóhajtottam nagyot -Attól félek, hogy mi van ha a szellemvilág nem fogadja el, amit tettem korábban és tesznek majd valamit, amivel elrontják a közös életünket. És a családom is hiányzik. Apukámnak kéne hozzád vezetnie és anyának meg végig ott idegeskedni velem, mikor készülődöm. Bár tudom ez lehetetlen.

-Mi lenne, ha haza mennénk, beszélnénk a szellemekkel, hogy megnyugodj és holnap megtartanánk az esküvőt? -kérdezte meg és felállt mellőlem.

-Te még mindig el akarsz venni? Annak ellenére, hogy ma elfutottam? -néztem fel rá hitetlenkedve.

-Óh te kis bolond. Persze, hogy akarlak, hiszen szeretlek -mondta, megfogta a kezem, majd felhúzott és megcsókolt.

Camiékhoz mentünk, és ott volt még néhány ember is mint mondjuk Andrew és Shawn szülei. Aaliyahot útközbe értesítettük a tervünkről és el is ment, hogy áthozzá a táblát. Szinte egyszerre érkeztünk meg.

-Anya, apa szerintem jobb lenne, ha ti elmennétek -suttogta nekik Shawn, és mindenki tudta, hogy miért mondja ezt. Hiszen ők még semmit nem tudtak a szellemvilágról és rólam.

-Nem dehogy. Maradunk és megnézzük, hogy hogyan játszotok ezzel a szellemtáblával -jelentette ki határozottan Karen.

-Ez nem játék, hanem komoly dolog -szólt közbe rögtön Cami, de nem foglalkoztak vele. Aaliyah vezetett minket és leültünk egy körbe a tábla körül.

-Ki fog beszélni? -kérdezte, és Shawn önként jelentkezett -Rendben. A többiek maradjanak csendben és senki ne szakítsa meg a kört.

Ültünk néma csendben és figyeltük, hogy mi történik. A szellem megnyugtatott minket, hogy senki nem fog azért bántani minket, amit elkövettem, nyugodtan házasodjunk össze. Nem bírtam csak nézni a dolgokat és én is beszálltam. Bűntudatom volt Miley és a szülei miatt és ezt hangosan ki is mondtam. Bocsánatot kértem és megtudtam, hogy nem dühösek rám és már mindhárman a fényben vannak. Shawn megkérdezte, hogy valahogyan nem -e lehet elintézni, hogy a szüleim lássák az esküvőmet és ott lehessenek velem. Ekkor egy erős szél fújt meg minket, de úgy, hogy az ajtók, ablakok, minden zárva voltak. Talán ekkor pillantottam meg, hogy Karen meg Manuel végre elhiszi, ami történik a szobában. Egy feljebb való valaki jött, aki már nem is mondható szellemnek. Ő megígérte, hogy az esküvő napján reggel beszélhetek majd a szüleimmel a táblával, és az egész nap történéseit láthatják majd fentről.

Sziasztok ❤
Holnap hozom az utolsó részt is. Jó olvasást majd hozzá.