Mindössze fél órát késtünk. Shawnt majdnem kioktatta a menedzsere, de észrevett engem és őt félrehúzva rólam kezdett kérdezősködni. Sokat nem hallottam belőle, mert az egyik segítő kizavart a nézőtérre, hogy ne legyek útba, egy másik pedig kitalálta, ha már ott vagyok segítsek. Egy pár dobozt kellett hátravinnem, aztán mehettem vissza, ahol eredetileg álltam. Érdeklődve figyeltem, hogy mi történik körülöttem, majd megjelent Shawn a színpadon.

-Egy -kettő! Egy -kettő! Mikrofon próba -mondogatta, míg a hangtechnikus rá nem bólintott, hogy jó lesz.

-Rendben, most kezdj el egy dalt.

A Nervous -t kezdte el és mikor egy magasabb hangot énekelt ki, gyors odakaptam a fülemhez. A sípolás hamar véget ért, de a fülem még mindig fájt tőle.

-Bocsi -tátogta felém Shawn, mire megráztam a fejem, hogy semmi gond.

Azt hittem, hogy még egyszer -kétszer elénekli és végeztünk. Hát egyáltalán nem. Hatalmasat tévedtem. Vagy még 10-szer hanem többször próbálta el pár dalát a végén már gitárral kísérve magát. Közben odajött mellém egy rövid hajú szemüveges férfi, azaz Andrew.

-Kissé hosszú a próba, de megéri, mert pár óra múlva fantasztikus showt nyom le.

-Igen, azt meghiszem -mosolyodtam el és bemutatkoztam neki -Emily Cyrus.

-Én Andrew Gertler vagyok, Shawn menedzsere -mondta el, amit már egyébként is tudtam, ezért csak bólintottam -Nem vagy te véleten Miley Cyrusnek a rokona? -kérdezte meg, amitől megfagyott a vér az ereimbe -Vagy csak névrokon?

-Igen, valami olyasmi -motyogtam halkan. Valószínűleg ezt a kérdést még sokszor meg fogom kapni. Lehetnék őszinte mindenkivel, de azt úgysem hinnék el, tehát maradok hazug. Tudom nem szép dolog, de nincs más választásom.

-Na jó én megyek -veregetett vállon és otthagyott. Nem sokkal később kész lett Shawn és odajött hozzám. Már újra éhes volt, ezért elmentünk a büfébe.

-Na szóval -kezdtem, de megakadtam.

-Igen? -nézett rám, miközben egy hamburgert evett. A paprika kicsúszott a zsemléből, és ráesett a tányérra. Shawn is észrevette, visszatette, majd újra beleharapott. Ekkor a majonéz csöpögött belőle, én meg hirtelen neki álltam nevetni, míg ő a kajájával bénázott.

-Hé! Igazán abbahagyhatnád már! -förmedt rám, de mikor belegondolt milyen hülyén nézhet ki kívűlről ő is elröhögte magát. Csak ültünk egymással szemben és nem tudtuk abbahagyni a vihogást. A pult mögül érdeklődve néztek minket és tuti hülyének néztek, de nem baj.

-Amúgy mit akartál mondani Emy? -kérdezett, én meg csak a vállamat vonogattam.

-Nem tudom már. Kiverted a fejemből a hamburgereddel.

-Haha. Nagyon humoros vagy. A koncert után elviszlek a szállodába oké? -kérdezte, majd hozzátette -Már ha maradsz.

-Jó maradok. De csak azért, mert te leszel a sofőröm -mosolyogtam rá. A nézőtéren ültünk és a színpad körül lévő néhány embert figyeltük.

-El tudod képzelni, hogy nemsokára nem lesz itt egy hely sem? Hogy a rajongók egymás után özelnenek be, hogy láthassanak engem? És itt ez a sok ember mind azért munkálkodik, hogy a bandával lenyomjuk a fanoknak a koncertet? -kérdezte meg Shawn.

-Én nem, hiszen én is csak egy fan vagyok. De te ebbe élsz már mióta -simítottam meg az arcát. Közben szóltak neki, hogy mennie kell, ezért gyors elbúcsúzkodtunk és sok sikert kívántam neki.