Emily szemszöge:

Miután Shawn bejött a kajával, valahogy mégsem ettünk. Elkezdtünk csókolózni és már nem bírtunk magunkkal. Lefeküdtünk. De szex után Shawn teljesen kifordult magából. Azt hittem, hogy boldogan egymás mellett fekve beszélgetünk majd. De ehelyett felkapta magára a ruháit és gitárjával a kezében kiment az erkélyre. Érdeklődve figyeltem az ajtót és vártam, ámbár hiába, mert úgy tűnt ő bizony kint fog éjszakázni. Kibújtam a paplan alól és én is felöltöztem. Elgondolkodtam, hogy mi tévő legyek, végül kiléptem én is az erkélyre és leültem a szabad székre.

-Mi a baj? -kérdeztem meg Shawnt, úgy hogy rá sem néztem. Ekkor abbahagyta a gitározást és néhány pillanat múlva megszólalt.

-Nem tudom mi történik. Olyan zavaros az egész életem mióta feltűntél. Valahogy nem érzem igazinak magam, megváltoztattál teljesen -mondta, és én közbeszóltam.

-Szóval én tehetek mindenről? -pattantam fel, de ő visszahúzott és az ölébe ültetett.

-Nem ezt mondtam -nézett mélyen a szemeimbe -Te vagy a az életemben a  legcsodálatosabb dolog. Hidd el nagyon örülök annak, hogy a szellembarátnőmnek lett teste, csak ezt meg kell még szoknom. És tudom, hogy mikor szellem voltál már összeismerkedtünk, de ez így most nekem túl sok. Azt akarom, hogy járjunk el randizni, mozizni, vacsorázni, mint a normális emberek és akkor úgy igazából megismerhetnénk egymást.

-Akkor azt hiszem mennem kell most. Majd találkozunk -mondtam és otthagytam őt. Kiléptem a szállodából, majd elkezdtem sétálni. Próbáltam kiszellőztetni a fejemet, de az agyam folyamatosan kattogott. Fél óra múlva már kezdett sötétedni, ezért egy közeli hotelbe mentem, ami jóval olcsóbb volt, mint Shawné. Felérve a szobába először lemostam a sminkemet, majd elmentem zuhanyozni. Az ágyba befeküdtem és bekapcsoltam a tv-t. De mivel semmi jó műsort nem találtam hamar bealudtam.

Másnap a telefonomra kelltem. Azt hittem, csak véletlen beálítottam az ébresztőt, de mikor már sokadjára is jelzett, feltűnt, hogy valaki hív.

-Igen? Ki az? -kérdeztem kissé kómásan.

-Szia Shawn vagyok. Csak arra gondoltam, hogy ebédeljünk együtt, aztán gyere velem a koncert helyszínére. Tudod este lesz itt Európában az utolsó fellépésem és délután muszáj ott lennem a beállításoknál -magyarázott hosszan -És arra gondoltam

-Benne vagyok. Találkozzunk a szállodádnál -mondtam és valahogy kiment a szememből a fáradság.

-Remek. Egyre várlak -felelte és kinyomta a hívást. Mosolyogva néztem még néhány percig a telefont, majd felkeltem az ágyból és öltözködni kezdtem. Ahogy kész lettem mindennel, nekem indulnom is kellett. Pontos voltam, ahogy ő is. Mikor megérkeztem, pont akkor lépett ki a napsütésbe. Most normálisan vitt el ebédelni és egy csodaszép étterembe mentünk. Egy volt a baj... Mivel nagy forgalmuk volt a helyszínen és kiszállításnál is, mire végeztünk az evéssel már késésben voltunk. Az autóba beülve gyors irányt váltottunk és már úton is voltunk az arénába.