Mérges voltam rá, de mégis szerettem. Nem tudtam, hogy mit csináljak. Sosem voltam még ott korábban, ezért ha úgy feldúltan mentem volna csak valamerre, tuti eltévedtem volna. Így egy közeli játszótérre mentem és leültem egy padra. Eleinte sírtam, aztán észrevettem a gyerekek nyüzsgését. Teli volt az egész tér, mindenhonnan boldog nevetés hallatszott. Elnéztem, hogy hogyan játszottak, hintáztak és mászókáztak. Az ő életük csupa móka volt... míg az enyém kb az ellentéte. Már keltem volna fel, mikor észrevettem, hogy valaki mögöttem áll.

-Mit akarsz? -nézdem rá Shawnra úgy, hogy ne tudjon semmit leolvasni az arcomról. Igazából meglepődtem, hogy utánam jött és még örültem is neki. Kíváncsian vártam, hogy mit fog mondani.

-Leülhetek melléd? -mutatott az üres helyre a padon. Bólintottam, majd újra a gyerekeket figyeltem. Éreztem, hogy az ő tekintete rajtam van.

-Meddig bámulsz még? -kérdeztem egyszer csak hirtelen, mert nem bírtam tovább. Egy ideig tűrtem, de nem vagyok valami türelmes ember, így csak eddig nem támadtam le.

-Bocsi, de gyönyörű vagy. Tudod mikor Miley voltál, teljesen máshogy néztél ki. Az Emily-s külsődet meg sosem láttam. Meg kell szoknom, ezt az új énedet.

Nem válaszoltam csak bólintottam egyet. Már jó egy órája vagy több, hogy ott lehettünk mikor megéheztem.

-Tudunk valahol kajálni? -kérdeztem meg Shawnt, aki épp a telefonját bújta és ott nyomkodott valamit. Mivel annyira el volt foglalva, hogy nem hallott, meglöktem és kissé idegesen szóltam hozzá:

-Hallod? Éhes vagyok.

-Jó megyünk nyugi. Nem kell így nyavajognod -állt fel és elindult. Próbáltam utolérni, de nem igazán sikerült.

-Megvárnál? -kiáltottam utána, mire ő megállt és fejét rázva röhögött rajtam.

-Nem hiszlek el -nézett mélyen a szemembe egy pillanatig, majd mikor mellé értem ,,udvariasan" megszólalt.

-Indulhatunk hölgyem? -nyújtotta ki a kezét, amit megfogtam és elnevettem én is magam. Nem hiszem el... komolyan csak szívni akarta a vérem..

Visszamentünk a szállodához és ott felmentünk a szobájába. Ő felkért mindkettőnknek elegendő ennivalót, addig én befeküdtem az ágyra, majd a fejemet felemelve körülnéztem a helyiségben. Gyönyörű szoba volt és elég tágas, a legtöbb bútor arannyal díszítve. Szemem megakadt egy tükrön, ami a falra volt akasztva. A kisasztalra, ami előtte állt ott feküdt egy fésű, pár rúzs, szempillaspirál, szemceruza és még néhány dolog, ami a sminkeléshez kell. Nem tudom, hogy mit kerestek ezek mind egy férfi szobájában, vagy Camila hagyta ott, vagy nem tudom. Mindenesetre a tükörképem kissé rossz állapotban volt, így arra jutottam, hogy a sors keze, hogy ezek ott maradtak.

-Emily! Mindjárt jövök, csak elmegyek telefonálni. Hátha addigra felér a vacsoránk is -mondta Shawn és kilépett az ajtón.

Először is megfésülködtem, majd arra jutottam, hogy kissé összefogom a hajam. Mivel hajgumit nem láttam az asztalon, meg másét nem is szívesen használnám odavittem a táskámat és megkerestem a sajátomat. Ezután feltettem az arcomra egy kis alapozót, majd sorba a többi dolog. Elégedetten néztem a tükörbe és úgy itéltem meg, hogy jobban nézek ki, mint néhány perccel ezelőtt.