Alex velem szemben állt, a szobám közepén. Nagyon közel voltunk egymáshoz. Szinte éreztem a szívének dobbanásait. Kezem a mellkasán pihent, míg ő lassan a derekamra vezette kezét.
-Kis Hollókám...-suttogta a számra. Valahogy úgy éreztem, hogy fölöttem áll minden tekintetben. Mintha én egy őz vagy egy szarvas lennék, ő pedig a vadász.
Lassan közelebb hajolt hozzám, s száját az enyémhez érintette. Egyik kezét az arcomra simította, míg másikkal erősen tartott a derekamnál. Én a kezeimmel átkaroltam a nyakát. Hirtelen felkapott és a falnak nyomott. A hátam ütközött a kemény fallal, mire a tüdőmből kiszaladt az összes levegő. Alex elvált tőlem, s a szemembe nézett. Visszanéztem azokba a szürke szemekbe, amik valamiért annyira elvarázsoltak. Jobb kezével a fülem mögé tűrte az egyik vörös hajtincsemet, majd hüvejkujjával végigsimított az ajkamon.
-Alex...-suttogtam a nevét miközben kezeimet fekete hajába vezettem. Óvatosan a nyakamhoz hajolt, s finoman csókolgatni kezdte........

A nap fénye megvilágította a sötét szobámat. Szemeim kipattantak, s nagy lendülettel felültem az ágyon. A szívem a torkomban dobogott, s kissé lihegtem is.
Nyugi Raven......csak egy álom. De miért álmodtam Alex-el? Pláne......ilyet?
Még mindig kicsit lesokkolva takaróztam ki. Megnéztem a telefonom az időt. 08:17. Elég korán keltem. A szekrényemhez léptem, s kiválasztottam egy fekete farmert és egy ugyan ilyen pólót. A hajamat szokásosan befontam, majd felhúztam a sportcipőmet, s elindultam......valamerre. Csak reménykedni tudtam, hogy nem tévedek el ebben a labirintusban. A folyosón elhaladtam egy nyitott ajtó mellett. Egy konyha szerű terem volt. Bent anya, Rowen, Mal és....Alex beszélgettek.
-Szivem mi a helyzet Raven-nel?-kérdezte Rowen.
-Nem tudom. Csak reménykedni tudok benne, hogy a baleset elindította nála a dolgokat.-válaszolta anya. Szóval ő tudja? Akkor ez azt jelenti, hogy nem őrültem meg. Tényleg apa szellemét láttam.
-Remélem, hogy a kis Holló hasznos lesz számunkra. Ha nem még mindig jó lesz vacsira, meg hogy törődjön velem egy kicsit.-szólalt meg Alex egy perverz vigyor kíséretében.
-Na de Alex!-csapott a karjára Mal. Köszönöm! Legalább valaki kiáll mellettem. Idejét éreztem belépni a szobába, így meg is tettem.
-Jó reggelt mindenkinek.-mosolyodtam el.
-Neked is kicsim. Hogy aludtál?-kérdezte anya mosolyogva.
-Hát....elég fura álmom volt, de egyépként jól.-ekkor a szemen sarkából Alex-re pillantottam, akinek az arcán egy elégedett vigyor ült.
-Hova készülsz?-kérdezte Rowen.
-Gondoltam benéznék a könyvtárba. Tudom, hogy a szobámban is vannak könyvek, de azért szét néznék ott is.-válaszoltam. Rowen bólintott, majd megszólalt.
-Majd Alex elvisz.
-Igazán nincs rá szükség! Bírom a gyaloglást.-tiltakoztam.
-Úgy is a városba készültem. Gyere.-mondta mosolyogva. Sóhajta követtem őt az udvarra. Tegnap észre sem vettem, hogy egy motor parkol az udvarban.
-Ne várd, hogy felüljek arra az izére.-tettem keresztbe a karjaimat.
-Inkább menjünk a BMW-mel?-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Inkább gyalog mennék.-húztam össze a szemeimet.
-Na ne kéresd magad. Gyere.-mondta. Valahogy késztetést éreztem arra, hogy hallgassak rá. Nem tudtam neki ellenálni. A motorhoz sétáltam, ahol Alex egy fekete bukósisakot adott rám. Felültem mögé a járműre, ám kapaszkodni nem voltam hajlandó.
-Le fogsz esni, ha nem kapaszkodsz.-figyelmeztett, majd hátranyúlt a kezeimért, s a dereka köré kulcsolta őket. A bukósisak alatt nem láthatta, hogy a vér az arcomba tódul. Olyan nagy lendülettel indultunk el, hogy tényleg azt hittem leesek. Kb 20 percet utaztunk, mire a könyvtár elé értünk. Nagy volt az épület, mégsem ért fel a kastélyhoz. Annál az épületnél szerintem nincs nagyobb a világon. És hosszabb folyosókkal sem rendelkezik egyik épület sem a világon. Levettem a bukósisakot éd átnyújtottam Alex-nek, aki elrakta az ülés alá.
-Nincs kedved egyszer kicsit kényeztetni hálából?-kérdezte. A bukósisak takart az arcát, így ugyan nem láttam, de biztos voltam benne, hogy az arcán épp egy perverz vigyor ült.
-Egy: nem én kértem, hogy hozz el vagyis nem tartozom semmivel.
Kettő: nem vágyom egy magadfajta perverz, idióta társoságára.-húztam fel az orromat. Hallodtam, hogy halkan felnevet.
-Az álmodban valahogy jobb társoság voltál.-mondta, majd rögtön ezután elhajtott. Én csak lesokkolva álltam a helyen, ahol hagyott.
....honnan tudja, hogy mit álmodtam? Ez már a furánál is furább.
Nagyot sóhajtottam, s próbáltam most a célomra koncentrálni. Most bemegyek és addig kutatok amíg nem találok valamit. Kerül amibe kerül, kiderítem az igazságot.