Már a negyedik reggel ébredtem arra, hogy egy vizes törölköző landol az arcomon.
Nem viccelek.
Kat újabban rászokott a hajnali futásra, és amikor hét óra körül lezuhanyzik, valahogyan mindig megfeledkezik arról, hogy nem egyedül lakik a szobában, és olyan kecses mozdulattal hajítja el a törölközőjét, mintha soha többé nem akarná látni. Cserébe, én ismerkedek meg vele közelebbről. 
- Igazán leszokhatnál már erről - ültem fel álmosan, miközben lesöpörtem magamról a fehér törölközőt. Kat vigyorogva hajolt le érte, és hajtotta össze.
- Úgy sajnálom! Mindig kicsúszik a kezemből - meg sem próbálta leplezni, hogy szándékosan csinálja. Kitakaróztam, és a mosdó felé indultam. - Jaj, mielőtt elfelejtem, délután te vagy soron - értetlenül fordultam vissza a szobánk felé. Sejtettem, hogy valami nem mindennapi infó vár rám.
- Miben?
- Te takarítod ki a spicc cipőket és a tütüket! Hát nem izgalmas? - tapsikolt Kat idiótán. Úgy pislogtam, mintha egy földönkívüli ülne Kat ágyán. Lényegében, ez így is volt. Kat-et nem emberek teremtették, az tuti.
- Az az elsősök feladata - meredtem rá, mire ő legyintett. 
- Szegény Amy lebetegedett, én pedig megmondtam miss Schwartz-nak, hogy te biztosan örömmel segíted ki az akadémiát. Az órán megkapod tőle a raktár kulcsát - bekötötte a cipőfűzőjét, felkapta az ágya mellől a hátizsákját, és ragyogó mosollyal az arcán megveregette a vállamat, mielőtt elhagyta volna a szobát. Egy darabig totál lefagyva bámultam a csukott ajtóra, aztán rájöttem, hogy Kat nem viccből mondta, hogy bekeményít. Eddig csak a békés ébredéseimet vette el tőlem, de most már a szabadidőmtől is megfoszt. Nagyszerű. 

- De megteheti ezt egyáltalán? Semmi köze a raktárhoz vagy mihez - kanalazta a zöldséglevesét dühösen Maggie. Az ebédlőben avattam be a nővére piszkos kis tervébe, miközben az akadémia többi diákja fáradtan falatozott körülöttünk. Természetesen Kat és a csatlósai sem hiányoztak a helyiségből, ők néhány asztallal odébb vihogtak, és a kelleténél többször pillantottak felénk. Nagyot sóhajtottam, és kicseréltem magam előtt a kiürült levesestányért a főfogással. 
- A lány, aki a héten soros lett volna, beteg lett, ő pedig nagyvonalúan felajánlotta az én segítségemet - mondtam el újra. Azt hiszem, első sorban azért, mert még én sem akartam elhinni. Maggie a fejét csóválta.
- Ezt akkor sem csinálhatja - közölte, de mielőtt reagálhattam volna, ledobta a kanalát, és felpattant. A nevén szólítottam, de az étkező hangzavarában mindez pusztába kiáltott szóként hatott. Odalépett Kat-ék asztalához, és akkorát csapott rá a tenyerével, hogy egyszerre minden hangos nevetés, csörömpölés, de még a legapróbb sutyorgások is abbamaradtak. A Reynolds-nővérek legendásan rossz kapcsolata természetesen mindenki számára egyértelmű, akinek valaha is köze volt a Nemzeti Sportakadémiához, de nyílt konfliktusra kettejük között talán még sosem volt példa korábban. Feszült csend övezte Maggie szavait, ahogy visszafogott, mégis határozott fellépése éktelen üvöltésnek hangzott. - Nem tudom, mit képzelsz magadról, te olcsó kis fruska, de melegen ajánlom, hogy szállj le Milli-ről! - beharaptam az alsó ajkamat, miközben láttam, hogy Kat kihívásra készen vonta fel gondosan szedett szemöldökét. 
- Szóval már ott tart, hogy téged küld maga helyett? - kérdezte gúnyosan. Maggie felegyenesedett, és összefonta maga előtt a karjait.
- Nem, ő ott tart, hogy a saját fegyverével harcol ellened, ahogy én is. Tudod, ő nincs egyedül - közölte, mire az ebédlő egy része hangos ovációban tört ki. 
- És mégis mire megy veled? - vezette végig a tekintetét Kat a testvérén. Maggie elmosolyodott.
- Szerintem azt ne várd ki. 
- Pedig türelmes vagyok - Kat kitolta maga alól a széket, és felállt, hogy egy magasságba kerüljön Maggie-vel. 
- Azt hiszed, megijesztesz ezzel az álszent, minden lében kanál viselkedéseddel? Ha jól emlékszem, Rómában sem mentél vele semmire - és bumm, Maggie bevitte a győztes találatot. Kat szája szabályos o-alakra formálódott, miközben a közönség tapsolni kezdett, Maggie pedig a nyertesek magabiztos mosolyával hagyta magára megdöbbent testvérét. Megragadta a karomat, és kivonszolt maga után az udvarra, ahol egy félreeső helyen már kevésbé vágott elégedett arcot. - Ne haragudj! - szabadkozott. - Azt hiszem, ha lehet, akkor most csak rontottam a helyzeteden. 
- Nem, fantasztikus voltál! - öleltem át. - Köszönöm. Soha, senki nem állt még ki így értem - pislogtam rá meghatottan, mire ő csak megvonta a vállát. 
- Hívd fel Josh-t. Sürgősen ki kell találnunk valami akciótervet, mert ha eddig nem lendült volna támadásba, akkor majd most megteszi - eleget tettem Maggie kérésének, és írtam egy SMS-t Josh-nak, miszerint este hatra jöjjön a táncosok raktárhelyiségébe. Maggie gyorsan elbúcsúzott tőlem, mert sietnie kellett matekra, én azonban egy darabig még nem mozdultam az udvarról. Azon gondolkoztam, amit Maggie mondott Kat-nek. Nem vagyok egyedül. Itt van ő, Josh, és Sebastian is. Kat-nek mikor lesznek ilyen odaadó és igazi barátai? Az egyetlen ember, akiben ő megbízik, az saját maga. Ha van valami negatív a balettban, akkor az ez. Arra tanít, hogy csak te vagy. A partnered hibázhat, elvétheti a mozdulatokat, de te nem. Neked állandónak kell lenned. És Kat eszerint él. Eltaszítja az embereket, ellenük fordul, csakis azért, mert képtelen elfogadni, hogy a világ nem kizárólag belőle áll. Vannak, és mindig is lesznek nála tehetségesebbek és szerencsésebbek. Igen, egy darabig, amíg ő volt Rómában, addig ő volt jobb nálunk. Mindannyinknál. De annak az időszaknak vége szakadt, és a helyét átvette valaki más. A lelkét az törhette meg igazán, hogy rá kellett ébrednie, mindenki pótolható. Ő is. És épp az váltotta őt a pozíciójában, aki egész végig a nyomában volt, mindenben. Kat sok csatát megnyert Celine ellen, és amíg ő volt a társulat tagja, úgy érezhette, a végső győzelem is az övé, de végül mégis Celine nyerte a háborút. Lehet, hogy az is csak ideiglenes, talán már ma elront valamit, de Kat önbizalma már sosem lesz a régi. Nekem pedig ezt kell kihasználnom, ha sorozatos támadásokat indít ellenem. 

Miss Schwartz olyan önelégült vigyorral az arcán adta át a raktár kulcsát, hogy még a ráncai is kisimultak. 
- Aztán csillogjon minden! - mondta. Látszott rajta, hogy jól szórakozik.
- Egyesével fogom végignyalogatni az összes spicc cipő felső részét, tanárnő - biccentettem. 
- Te most szemtelenkedsz? - billentette oldalra a fejét. A háttérben néhányan alig tudták visszatartani a nevetést. 
- A világért sem, miss Schwartz. 
- Helyes - felelte. - Este lemegyek, és ellenőrzöm, hogy nem tűnt-e el valami - tette hozzá. Alig hittem a fülemnek.
- Majd hagyok egy listát azokról a dolgokról, amiket elloptam, és az e-bayen árulom. Ha gondolja, szívesen átküldöm e-mailben a linkeket is - mert ha ő így, hát akkor én is. A tanárnő szeme egyre dühösebben villogott. 
- Na jó. Elég ebből a cirkuszból! Larson és White azonnal felveszi a kezdő pozíciót! - rikoltotta el magát. Kelletlenül dobtam le a kulcsot a cuccaim közé, és vonszoltam magam a terem közepére, ahol Brandon épp felegyenesedett a nyújtásból. A többi fiú hátrahúzódott, hogy a terem biztonságos széléről nézzék végig a kínzásunkat. 
- Hát  ez szuper lesz - sziszegte Brandon.
- Fogd be - szóltam rá, miközben felvettem a kezdő pozíciót. Miss Schwartz elindította a zenét, mi pedig táncolni kezdtünk. Csak két órája tanuljunk ezt a koreográfiát, úgyhogy sok helyen elég bizonytalanok voltunk. Ezt kivételesen nem tudtam Brandon számlájára írni, én ugyanolyan pontatlan és béna voltam. Egy, a kelleténél hosszabbra sikeredett mozdulat miatt kiestünk a ritmusból, és akárhogy próbáltuk utolérni a zenét, nem sikerült. Miss Schwartz türelmetlenül tapsolni kezdte a ritmust, amit tartanunk kéne, mi azonban közel sem ott jártunk. Egy agresszív gombnyomással leállította a zenét, és a többiek felé fordult. 
- Tisztelt táncosok, ez itt az iskolapéldája annak, hogy mit nem nevezünk balettnak - mutatott ránk. Brandon a plafon felé emelte a tekintetét, úgy tűnt, a legkevésbé sem hatja meg a tanár megalázó véleménye. Én azonban nem akartam meghunyászkodni. Ez a nő már rég kiesett azoknak a köréből, akiket tisztelek. - Miss Reynolds, volna kedves megmutatni ezt a koreográfiát szabályosan? - öltötte fel nyájas vigyorát Schwartz, Kat-re pillantva. - Tudja mit? Mr. White megfelelő partner magának. Egyértelmű, hogy az előbbiekben Larson miatt hibáztak annyit - és itt durrant el bennem valami. 
- Tudja - léptem egyet előre, egyenesen miss Schwartz irányába. - Ha ezen a szakon megfelelő oktatógárda munkálkodna, talán mindenki betéve tudná a koreográfia összes mozdulatát két nyomorult órányi gyakorlást követően - mindenki döbbenten figyelte a jelenetet, mégis miss Schwartz arca volt az, amiért megérte megszólalnom. 
- Mit képzel? Kifelé az órámról! - üvöltötte torkaszakadtából. Amikor mozdulatlanul álltam vele szemben, Brandon elnevette magát. Miss Schwartz a fiú felé kapta a fejét, és ugyanazt ordította neki, amit nekem. Ezúttal már kettőnknek szánta. 
- Nagyon sajnálom, de nem engedelmeskedhetek magának - közöltem vele. A hangom jóval nyugodtabb volt annál, mint amit belül éreztem. A tanárnő erőnek erejével lelassította a légzését, és olyan haraggal pillantott rám, hogy egy másodpercre tényleg megijedtem. 
- Miért is nem? Tudtommal engem még nem sikerült kitúrnia a helyemről. 
- Anyukám azt tanította nekem, hogy annak fogadjak szót, akit tisztelek - feleltem. - Ja - csettintettem a nyelvemmel. - Ami a posztját illeti, még Kat is jobban megérdemelte a kihazudott, korrupt helyét az olasz társulatban, mint maga a sajátját - sarkon fordultam, a vállamra kaptam a táskámat, és a ledöbbent osztálytársaimat az oroszlán karmai között hagyva kiléptem a teremből. Tudtam, hogy kábé két perccel később ezt olyan szinten fogom megbánni, mint még talán soha semmit, mégis úgy éreztem, nem tűrhetem tovább a folytonos megaláztatásokat. Végre egyszer nem csak másokért, hanem magamért is kiálltam, és bár a falra szerelt hangosbemondó már azt harsogta, hogy haladéktalanul jelenjek meg az igazgató irodájában, mégis elégedettség töltött el. 

-Két hétig te takarítod a raktárt? - olvasta el a büntetésemről szóló igazolást Sebastian. Bólintottam, és visszavettem tőle a papírlapot, amit azzal a lendülettel bele is gyűrtem a táskám oldalzsebébe. - Megaláztad Schwartz-ot az egész osztályod előtt, és annyi a büntetésed, hogy két hétig te takarítod a raktárt? - értelmezte Sebastian, mire én ismét bólintottam. - Nem gondolod, hogy olcsón megúsztad? - nevette el magát. Az akadémia folyosója teljesen kihalt volt, mégis közelebb hajoltam Sebastian-hoz menet közben. 
- Igazság szerint - suttogtam, mivel tisztában voltam vele, hogy a falnak is füle van. - az igazgató szerint csakis azért jár nekem a bünti, mert máskülönben miss Schwartz valami mondvacsinált dolog miatt beperelné a sulit. Még hálás is volt, amiért elvégeztem helyette a piszkos munkát - Sebastian megállás nélkül röhögött. 
- Szívesen megnéztem volna a fejét - vihogta. - Kíváncsi vagyok, hogyan tartotta meg utána az órát - mielőtt reagálhattam volna, kivágódott az ajtó, ami előtt épp elsétáltunk. Egy pillanatra összeugrott a gyomrom, hogy talán Schwartz az, és ezúttal közönség nélkül (vagyis, nagyon minimális közönség előtt) kell megküzdenünk egymással, de amikor az ajtó mellé felszerelt táblára néztem, megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Csak a suli egyik konditerme előtt jártunk, ami az utolsó hely lenne ebben az épületben, ahová a tanárnő beteszi a kecses lábát. 
- Ó, sziasztok - csukta be maga mögött az ajtót Brandon. Pulcsija kapucniját a fejére húzta, és sporttáskája ott lógott a vállán. 
- Annyira nem lehetett megerőltető az óra, ha még volt energiád kondizni - állapítottam meg, némileg megkönnyebbülve, amiért nem az én hibámból múlnak ki végkimerülésben az osztálytársaim. Brandon csatlakozott hozzánk a főbejárat felé sétálva, miközben felnevetett.
- Arra az órára gondolsz, ahol porrá aláztad a szakunk igazgatóját, és mivel az én Pas De Deux- partnerem vagy, minden bizonnyal engem is elástál nála év végéig? 
- Azért ennyire nem szörnyű a helyzet - kelt a védelmemre Sebastian amiért hálásan szorítottam meg a kezét. Brandon megvonta a vállát.
- Csigavér. A legkevésbé sem izgat, mit gondol rólam az a vén boszorkány. Annyi piruettet csinálok neki, ameddig csak el tud számolni. Nem tud meghatni - amikor kiértünk az akadémia elé, szembefordult velünk. 
- Nem akartalak bajba keverni - sütöttem le a szemem. Brandon elmosolyodott.
- Még hogy te és a bajkeverés? - hitetlen kacajt hallatott. - Még csak meg sem fordult a fejemben, amióta megkértél, hogy adjak részletes szakvéleményt a szexuális képességeidről - Sebastian olyan szúrós tekintettel illette Brandon-t, hogy még ő, a nagymenő Brandon White is behúzta a nyakát. 
- Mondott valamit rólam, miután eljöttem? - kérdeztem, a szám szélét rágcsálva. Brandon úgy tett, mintha elgondolkodna rajta. 
- Azon kívül, hogy ezentúl megkeseríti az életedet, és hogy elintézi, hogy soha az életben ne tudj a tánc területén elhelyezkedni, semmit. 
- Ez komoly? - esett le az állam. Na jó, végül is, naiv voltam, ha azt hittem, hogy pont Schwartz nem tesz majd meg mindent, hogy szenvedjek, még az akadémia után is. Brandon elhúzta a száját. 
- Aha. De ahogy elnézem, ő mindenkiről ezt mondja, aki nem szimpi neki. 
- Nem, azt hiszem, itt többről van szó - a halántékomat kezdtem masszírozni, miközben Sebastian felém fordult, és magához húzott. Brandon elköszönt tőlünk, majd a buszmegálló felé indult. Ott álltunk Sebastian-nal a suli előtt, és mialatt ő azt ismételgette, hogy minden rendben lesz, én sorra vettem azokat az országokat, ahol jó a balett, és Schwartz-nak nincs ott befolyása. Nem volt olyan hely, amire mindkét jellemző passzolt volna. 

- Kérlek, mondd, hogy egy szemfüles srác levideózta! - Josh olyan arckifejezéssel hallgatta végig, hogy mit vágtam egykori tanára fejéhez, mintha legalábbis kapott volna egy kiskutyát. Ő, Maggie, Sebastian és én a táncosok raktárhelyiségében ültünk, és mindannyian egy-egy spicc cipőt takarítottunk. Irtó aranyosak voltak, amiért nem csak sajnálkozni jöttek ide, hanem beszálltak (az amúgy végeláthatatlan mennyiségű) munkába. Sebastian és Maggie úgy forgatta a balett cipőket, mintha egész életükben mást sem csináltak volna. 
- Szerintem ezzel kibővíthetjük az "Emberek, akik rövid távon belül likvidálni akarják Milli-t" listát miss Schwart-cal - jegyezte meg Maggie, figyelmen kívül hagyva Josh-t. 
- Hahó, három évig sínylődtem Schwartz mellett, élőben akarom látni, ahogy valaki végre megmondja neki a magáét! - siránkozott tovább Josh. 
- Nem hiszem, hogy bárki levideózta volna - simítottam végig Josh felkarját, mire ő szomorúan lebiggyesztette a száját. 
- Szóval, dupla akciótervre van szükségünk - összegezte a saját gondolatmenetét Maggie. 
- Nekem van is egy ötletem - szólalt meg Sebastian. Egyszerre kaptuk felé a fejünket. Reméltem, hogy valami használhatóval áll elő. Amikor észrevette, hogy mindenki rá figyel, kifejtette. - Anyáék azt akarják, hogy egy szemesztert egy külföldi egyetemen abszolváljak. Kereshetnénk ott egy tánc sulit, ahová engem száműznek, és gyűjthetnél tapasztalatot Londonon kívül is. Távol miss Schwartz-tól és a gonoszabbik húgomtól - még a lélegzetem is elállt attól, amit Sebastian mondott. Elöntöttek a vegyes érzelmek, és sem a pozitív, sem a negatív oldal nem tudott győzedelmeskedni. Egyrészt, egy külföldi félév azt jelentené, hogy még ennél is távolabb kerülök a családomtól. Így is kéthavonta látogatok haza a szüleimhez és a húgomhoz, Rosie-val pedig csak nemrég kezdtünk el rendszeresen összefutni, mióta az egyetem miatt ő is Londonba került. Nem akartam itt hagyni Maggie-t és Josh-t sem, ráadásul biztos voltam benne, hogy rendkívül körülményes megszervezni és lebonyolítani ilyesmit, főleg a tanulmányaimmal kapcsolatban. Ugyanakkor elhanyagolhatatlan tény volt az is, hogy ha itt maradok, nem csak a drágalátos szobatársam, de a tánctanárom is pokollá teszik az életemet. És, ha jól vettem ki Sebastian szavaiból, ő mindenképp elmegy fél évre... 
- Hé, ez nem is olyan rossz ötlet - csettintett a nyelvével Maggie. Josh keze megállt a levegőben. 
- Egy szemeszter külföldön? Tudjátok, milyen baromi sokba kerül az? 
- Ösztöndíjas képzésben kábé ugyanannyiba, mint itt... - gondolkodott el Maggie. 
- És szerintetek kaphat Milli ösztöndíjat ezek után? - tette fel a legégetőbb kérdést Josh. Igaza volt. Ha Schwartz-on múlik (márpedig eléggé rajta múlik), akkor sosem kapok ösztöndíjat, még egy táncmentes egyetemre sem, nemhogy egy külföldi szemeszterre. 
- Azt mondtad, az igazgató is utálja Schwartz-ot - jutott hirtelen eszébe Sebastian-nak. - Talán nála kéne próbálkoznod, nem pedig a banyánál. 
- Na, ez már járható út - biccentett Josh. Görcsbe ugrott a gyomrom. Szóval ez a következő lépés. Lelépni innen.