Önnek nincs új üzenete. 

Szinte gúnyolódott rajtam ez a mondat. Lezártam a telefonomat, és az éjjeliszekrényre dobtam. Celine unottan szólalt meg a szomszéd ágyról. 

- Pontosan meddig tervezed sajnálni magadat? - grimaszoltam egyet Celine felé, majd hanyatt feküdtem az ágyamon. Maggie kiitta az utolsó kortyot is a bögréjéből, amiben kakaót hozott át a szobánkba, felhúzta a térdeit, és átkarolta őket. 

- Szerintem itt kellene maradnod ma este. - mondta halkan. Celine felmordult, sőt, még egy párnát is hozzávágott a barátnőnkhöz. 

- Francokat! Menj csak el Sebastian-nal, és, tudod mit? Derítsd ki általa, hogy mennyire vagy jó az ágyban! Benett Carson egy rohadék, megérdemli a szenvedést! - csapott ököllel az ágyára. Összeráncolt szemöldökkel meredtem a szobatársamra, mire ő csak megvonta a vállát. - Most mi van? Inkább maradnál itthon sírni? 

- Milli nem az a fajta, aki a barátja háta mögött művel ilyesmit. - kelt a védelmemre Maggie. - Szerintem először tisztázd a dolgokat Benett-tel, és csak utána epekedj megint a bátyám után. - szúrta közbe. Haha. A párnámat az arcom elé szorítottam, és sikoltottam egy óriásit. Nem elég, hogy új táncpartnerem van, akivel a legkevésbé sem boldogulok, de a pasim talán már nem is a pasim, és a fiú, aki már egy éve beköltözött a fejembe, újra feltűnt a színen. Bonyolult lenne az életem? Ja, asszem. Csak akkor ültem fel, amikor megcsörrent a telefonom. Mintha puskából lőttek volna ki, úgy nyomtam a fogadás gombra, anélkül, hogy egyáltalán megnéztem volna, ki keres.

- Beszélnünk kell! - női hang. Eltartottam a készüléket magamtól, mert, bár felismertem a hang tulajdonosát, muszáj volt meggyőződnöm róla. 

- Szia, Claire. - köszöntem a húgomnak. Részben boldog voltam, amiért az eszébe jutottam, másfelől viszont csalódott, mert nem az hívott, akit vártam. - Minden rendben?

- Semmi sincs rendben! - csattant fel Claire. Ajaj. - Mégis mit képzelsz te magadról? - nem nagyon értettem a húgom kikelését.

- Mi van? - fogalmam sem volt róla, miről beszélhet. 

- Egy hazug vagy, Milena, az van! - kiabálta Claire. - Hogy tehetted ezt velem? - mi a fene?

- Claire, komolyan nem tudom, miről beszélsz. - csóváltam a fejem, megfeledkezve arról, hogy ő ezt nem láthatja. 

- Tényleg? Kérdezd meg Brandon-t! - ó, basszus Az a szemét áruló! Beköpött Claire-nél. Na de ha szakítottak, miért beszélt vele? - Azért remélem, legalább jó volt. - vetette oda gúnyosan. 

- Claire, engedd, hogy megmagyarázzam! Semmi sem történt köztünk. - mentegetőztem. Claire felhorkantott.

- Lefeküdtél vele, Milli! Ennél bensőségesebb dolog nem nagyon létezik két ember között, és én vele akartam megtenni elsőnek. De te elvetted ezt tőlem. - a hangja csendesedett, és sírósba fordult át, ami még a dühénél is rosszabb volt. Inkább kiabáljon, hordjon le mindennek, de ne sírjon.

- Nem feküdtünk le. - mondtam őszintén. - Esküszöm.

- Hát, ő azt mondta, hogy megtettétek. - szinte láttam magam előtt, ahogy felhúzta az orrát. Mindig azt csinálja, amikor teljesen biztos valamiben. 

- És inkább neki hiszel, mint nekem? - sóhajtottam. Sejtettem a választ, ezért elejébe mentem a dolgoknak, és folytattam, mielőtt reagálhatott volna. - Nézd, tényleg volt róla szó, hogy megtesszük, de közel sem azért, amiért veled tette volna meg. Problémáink vannak Benett-tel, és azt gondoltam, nem vagyok egy nagy tehetség ezen a téren. Szükségem volt valaki véleményére, és Brandon-nal megegyeztünk... De nem tettük meg. Esküszöm. Azóta nem is beszélünk. - vallottam be az igazat. Remegve vártam Claire reakciójára, féltem tőle, hogy emiatt az ócska húzás miatt elveszíthetem a kishúgomat. 

- Ennél szánalmasabb kifogást még sosem hallottam. - közölte, majd azonnal bontotta is a vonalat. Na, hogy is volt? A táncpartnerem egy seggfej, aki beköpött a húgomnak, aki egészen véletlenül az ő exe. A húgom gyűlöl engem, amiért elvileg lefeküdtem a volt barátjával. A pasim egy másik kontinensen van, ahová anélkül repült el, hogy közölte volna velem. Hetek óta nem ért hozzám, még csak meg sem csókolt rendesen. Sebastian Reynolds pedig lépten-nyomon ott fészkelődik a gondolataim között. Ledobtam a telefonomat, és felkaptam a sporttáskámat a sarokból. Maggie és Celine értetlenül figyelték, ahogy kilőttem a szobából.

- Hová mész? - kiáltott utánam Maggie. Nem akartam megbántani őt azzal, hogy figyelmen kívül hagyom, de egyszerűen nem tehettem meg, hogy leállok magyarázkodni. Levegőre volt szükségem, mozgásra, méghozzá nagyon sürgősen. Menet közben kontyoltam fel a hajamat, aminek következtében a fele ki is maradt, de nem törődtem vele. Csak róttam lefelé a lépcsőfokokat és kerülgettem az embereket. Benyitottam az első próbaterembe, ami, csodák csodájára, üres volt. Bezárkóztam, lehajítottam a táskámat a sarokba, és gyorsan átvettem a cipőmet. Elindítottam az egyik kedvenc zenémet a Hattyúk tavából, és táncolni kezdtem. Habár ez a koreográfia eredetileg páros, az most nem számított. Egy sautté, egy piruette, és máris jóval befogadóképesebbnek éreztem a tüdőmet. Megfeledkeztem minden bonyodalomról, minden problémáról. Ráfeküdtem a zenére, élveztem, hogy ezúttal az irányít. Hagytam, hogy mozgasson, és elengedtem magam. Mindig is tudtam, hogy a balett megoldás mindenre, de hogy egyszer ennyit fog segíteni? Azt nem gondoltam volna. Olyan ez, mint a drog, vagy az alkohol, csak kicsit egészségesebb kivitelben. 

Már vagy két órája folyamatosan táncoltam, amikor úgy éreztem, hogy figyel valaki. Leálltam, és az ajtó melletti ablakra pillantottam. Két fiú is ácsorgott ott, úgyhogy a törölközőmért nyúltam, és kikapcsoltam a zenét. A homlokomat törölgetve nyitottam ki az ajtót. Josh úgy volt felöltözve, mint mindig: farmer, zenekaros póló, kócos haj. Na meg az elmaradhatatlan vigyor. Sebastian nem különbözött tőle sokban, ő ugyanis egy fehér pólót viselt egy farmerral, a frizuráját gondosan beállította, és féloldalas mosollyal mélyesztette kezeit a zsebébe. 

- Ez nagyon menő volt. - bólogatott elismerősen Josh, miközben közelebb jött hozzám, és üdvözlésképpen átölelt. 

- Köszi. - megtöröltem az arcomat, és a törölközőt szorongatva pislogtam Sebastian felé, remélve, hogy kérdés nélkül is elmondja, hogy mi a fenét keres itt. Hát, nem vette a lapot. - Mit csinálsz itt? - vontam fel a szemöldökömet. Sebastian mosolya kiszélesedett. 

- Tudod, ma este lesz a buli. Nem válaszoltál semmit, ezért gondoltam, hogy inkább eljövök előtte. -remek indok lenne, ha a barátommal takaróznék, de mivel abban sem vagyok teljesen biztos, hogy egyáltalán van barátom, nem nagyon jutott eszembe semmilyen ellenérv. - Szóval, mit mondasz? - tárta szét a karjait Sebastian. - Elkíséred az egyik elveszett haverodat a gólyabulira? - oké, végül is, ha a "haver" szót használjuk, nem is tűnik olyan rossznak. Különben is, Benett anélkül lépett le, hogy egy szót is szólt volna, szóval... miért is ne? Legalább kikapcsolódok egy kicsit. 

- Tudod mit? - elöntött a határozottság, ahogy mélyen Sebastian szemébe néztem. - Rohadtul elmegyek veled. - jelentettem ki. Sebastian elégedetten bólintott, és az ajtó felé indult. 

- Maggie-nél megvárlak. - és már ott sem volt. A sarokhoz mentem, hogy összepakoljam a cuccaimat, amikor egy hang megszólalt mögülem. 

- Jó ötlet ez? - kérdezte Josh, őszinte aggodalommal. Felegyenesedtem, és a táskát a vállamra vettem. 

- Benett elment Kanadába egy szó nélkül. Akkor én meg elmegyek egy buliba, szó nélkül. - kihalásztam a sporttáskámból a kulacsomat, és kortyoltam belőle egy jó nagyot. 

- Igen, csak Benett egyedül ment Kanadába, te meg Sebastian-nal készülsz ebbe a buliba. - ellenkezett. Nem akartam végiggondolni mindezt, mert tudtam, hogy akkor visszakoznék. Eldöntöttem. Megyek, és kész. Anélkül, hogy válaszoltam volna Josh-nak, sarkon fordultam, és elindultam vissza, a szobánkba. - Te is tudod, hogy ennek nem lesz jó vége. - folytatta Josh útközben, amint beért. - Sosem tudtál ellenállni Sebastian-nak. - szerettem volna ellenkezni, emlékeztetni őt, hogy Sebastian még csak meg sem csókolt soha, de nem jöttek szavak a számra. - És készül valamivel, ebben teljesen biztos vagyok. - mi lenne, ha megtorpannék, és visszakézből lekevernék egyet Josh-nak? Ja, igen. Még több galiba. Akkor hanyagoljuk. - Te is olyan akarsz lenni, mint azok a lányok, akik elbasszák a kapcsolatukat, mert más karjaiba rohannak? - egek, hiszen a mi kapcsolatunkat, ami talán már nem is létezik, igenis Benett Carson baszta el! - Milli, maradj itt. Azért jöttem, hogy Maggie, Celine, te meg én megnézzünk valami filmet. Még édességet is hoztam, ott van a szobában! - megtorpantam a folyosón, és dühösen fordultam Josh felé.

- Mi vagy te, a lelkiismeretem? - rántottam meg a táskám pántját. Josh meglepetten pislogott, de végül bólintott.

- Néha muszáj azzá válnom, ha nem akarom, hogy elronts valamit.

- Miért nem hagyod, hogy elkövessem a saját hibáimat? - éreztem, ahogy könnyek gyűlnek a szemembe, de igyekeztem minden erőmmel visszafojtani. 

- Tényleg emlékeztetnem kell téged arra, amikor a Royal Balett előadása helyett a női mosdóban bőgtél, és Maggie meg én tartottuk benned a lelked? Ki volt az oka? Sebastian. Összehaverkodtatok, megszoktad, hogy benne van az életedben, és hirtelen eltűnt. Felszívódott, mint valami rohadt köd. Mi történt? Összetörtél, Milli! Legutóbb pedig hagytam, hogy belemenj abba a kapcsolatba Benett-el, mert azt gondoltam, hé, itt egy helyes, kedves srác, aki érdeklődik a barátom iránt. Miért ne derülhetne ki, mi lehetne belőle? Most meg itt állsz izzadtan, kimerülve, mert muszáj volt kicsit megfeledkezned arról a fasza kis kapcsolatról. Azt hiszem, már így is túl sokszor néztem karba tett kezekkel, ahogy megteremted magadnak a boldogtalanságot. - eddig tudtam visszatartani. Kibuggyant az első könnycsepp, és azt mindig legalább ezer követi. 

- Ha igazán jó barátom lennél, hagynád, hogy saját döntéseket hozzak. A csalódás is egy lecke, mert megjegyzem, hogy többé nem szabad ugyanazt a hibát elkövetnem. És te sem leszel mellettem örökké, hogy megmondd, melyik út lenne a kevésbé fájdalmas. Szeretlek, és imádom, hogy az életem része vagy, de vannak dolgok, amiket nekem kell eldöntenem. És ez a buli is ilyen, ahová el fogok menni Sebastian-nal. - hadartam sírva. Josh bólintott egyet, odalépett hozzám, és átölelt. Mélyen beszívtam az illatát, remélve, hogy segít megnyugodni. Amikor percekkel később elengedett, együtt sétáltunk vissza a szobánkba. Maggie már nem volt ott, Sebastian minden bizonnyal jelezte, hogy itt van, a húga meg rohant, hogy együtt lehessen vele. Celine valamiért nem igazán jön ki a barátaimmal, sem Josh-t, sem Sebastian-t nem kedveli különösebben, bár, a Josh iránti ellenszenves érzelmei érthetők. Azt hiszem, nekem is lenne jogom utálni Sebastian-t, csakhogy a vonzalom, amit iránta érzek, erősebb, mint a tudat, hogy átvert, becsapott, és lepattintott engem. Ki tudja, mennyire lesz jó vége ennek.

Miután lezuhanyoztam, és felöltöztem, hagytam, hogy Celine kenjen rám valamennyi sminket. Aztán, amikor tükörbe néztem, rájöttem, hogy a "valamennyi" nála azt jelenti, hogy pandát kreál belőlem, de mindegy. A szerelésnél egy szűk, fekete nadrágra, és egy elegáns, almazöld ujjatlan felsőre esett a választásom. Ehhez társult egy csillogó, platformos fekete magas sarkú, amit természetesen Celine szekrényéből csórtam el. A hajamat kibontva hagytam, Celine pedig, mint mondtam, agyonkente a fejemet sminkkel. Sebaj. Mindehhez alig kellett fél óra, így amint kész voltam, rohantam is át Maggie-ék szobájába. Sebastian nyitott ajtót, de sejthette hogy én leszek az, mert már a kezében volt a dzsekije. Maggie kiszaladt még hozzám, átölelt, és a fülembe súgta, hogy "Mindennek van következménye". Na, így induljon az ember felszabadultan bulizni, meg minden. Pff. Lassú léptekkel haladtunk a nedves betonon. Szerencsénk volt, az eső pár órával korábban állt el. Eszem ágában sem volt megtörni a csendet, nem érdekelt, hol lesz a buli, sőt, igazából az sem hozott volna túlzottan lázba, ha Sebastian közli, hogy most el fog rabolni. Minden túl szar volt ahhoz, hogy válogassak a kikapcsolódási módszerek között.

- Gyönyörű vagy. - törte meg a csendet Sebastian. Lefékeztem egy zebránál, ahol pirosat mutatott a lámpa. Összébb húztam magamon a dzsekimet. 

- Aha, oké. Köszi. - motyogtam. Pillanat. Ha Claire haragszik rám, azt minden bizonnyal közölte Rosie-val is. És holtbiztos, hogy az én verziómat kihagyta! A francba! Tuti, hogy a nővérem is utál. 

- Nem fogod elmondani, hogy mi a baj, igaz? - kérdezte Sebastian bujkáló mosollyal, miközben átszeltük az úttestet. 

- Nem tudom, miről beszélsz. - zavartan húzogattam a dzsekim ujját. Sebastian megtorpant, megragadta a csuklómat, és maga felé fordított. Ez nem jó. Ez nagyon nem jó. Igaza van Josh-nak, a rohadt életbe, nem tudok ellenállni neki! Azoknak a csodálatosan kék szemeknek, és a homlokába lógó sötétszőke tincseknek... A szívem a torkomba ugrott. Sebastian a két tenyerébe vette az arcomat, nekem pedig végem volt. Úgy éreztem, mintha megnyitott volna bennem egy csapot, ami az őszinteségemet szabályozza. - Miért ment el Benett szó nélkül? Mit nem csinálok jól? Tudom, hogy nem vagyok túl tapasztalt, de ha elmondaná, min kellene változtatnom, megtenném! Szerinte megoldás, hogy elmenekül? Azt hiszi, hogy csak neki van nehéz élete? És ha arra volt ideje, hogy neked szóljon, biztosan nem halt volna bele egy sms-be az irányomba, amiben leírja, hogy ne keressem egy darabig, mert nem kíváncsi rám, és mert egy másik kontinensen van. A francba, már abban sem vagyok biztos, hogy együtt vagyunk. - beletúrtam volna a hajamba, de Sebastian keze megakadályozott benne. - Aztán itt vannak a tesóim is, akik egy rohadék miatt utálnak engem... Vagyis, nyilván nem volt túl felnőttes így megegyezni Brandon-nal, de reméltem, hogy a dolog köztünk marad. Épphogy elértem, hogy a nővérem és a húgom emberszámba vegyen, és barátkozzanak velem, erre jön ez a nyálas szépfiú, aki mindenkinek játssza a nagyszívű macsót, egyébként meg ugyanolyan beszari kamasz, mint mindenki más, és tönkretesz mindent! Nem is tudom, talán parkolópályára kéne tennem az egész magánélet-ügyet, és csak tánco... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert Sebastian ajkai utat találtak az enyémekre. Először összerezzentem, és szükségem is volt néhány másodpercre, míg rájöttem, mi történik pontosan, de akkor már mindegy volt. Tudtam, hogy szükségem van erre a csókra, hogy szükségem van Sebastian-ra. Belemerültem a csókba, hagytam, hogy még közelebb húzzon magához, és átkarolja a derekamat. A nyaka köré fontam a karjaimat, és lábujjhegyre álltam. Azt mondtam, hogy Benett jól csókol? Na, akkor Sebastian Reynolds magasan veri őt. Határozottan. Amikor elszakadtunk egymástól, Sebastian bűntudatosan pillantott rám. 

- Ne haragudj, én csak... - azt hiszem, itt jön az a rész, hogy én fojtom belé a szót egy csókkal. De az elmaradt. Sebastian zavartan rázta a fejét. - Oké, igazából kurvára nem sajnálom. - tárta szét a karjait, hitetlenül nevetve.

- Ezért hívtál el? - kérdeztem halkan. - Hogy megcsókolj? - mélyen a szemébe néztem, de ezúttal semmit sem tudtam kiolvasni belőle. Végigpörgött az agyamon az elmúlt év minden vele kapcsolatos eseménye. Az első randink, amikor arra a vívós bulira vitt. Az, hogy aztán napokig nem keresett, és nem is reagált semmire. A Királyi Operaházban véletlenül találkoztam vele meg Kelly-vel. Hetekig nem beszéltünk, de aztán valahogy újra az életem része lett. Olyan ő, mint a legalattomosabb alkoholos filc. Amikor örülsz, hogy eltűnt a bőrödről, egy váratlan pillanatban megint meglátod a mintát a kezeden. 

- Egy éve várok erre. - felelte. Düh, csalódottság, és zavar keveredett bennem. A tudatalattimban ott motoszkált, hogy ez lesz a vége, de nem hittem, hogy Sebastian még azelőtt beveti ezt az adu-ászt, hogy odaérnénk a bulira. Ő is felkerült azoknak a listájára, akik teljes mértékben hozzájárultak a szokásosnál jóval magasabb önsajnálati szintemhez. 

- Tudod, hogy én mire várok egy éve? - igazából nem ő volt minden bajom forrása, de pont ő állt itt. Ki kellett használnom. Felmutattam a középső ujjamat, sarkon fordultam, és elrohantam onnan. Úgyis ehhez értek a legjobban. 

Sziasztok! :) 

@pynkpanda és @kyrakovacs is voltak olyan édesek, hogy jelöltek engem erre a díjra. Sajnos ezúttal csak egy kapkodós díjas bejegyzésre van időm itt a fejezet alatt, amiért bocsánatot kérek! :( 

Pynkpanda blogja a Fake Thoughts, és az általa feltett kérdésekre kell válaszolnom. :)

1. Ki a kedvenc szereplőd, miért?

Destiny az, egyrészt, mert tetszik a neve :D Másrészt, mert a személyisége nagyon barátságos, hamar megbocsájt, és fontos számára a családja.

2. Szerinted megérdemelte Crystal, amit Ariel tett vele?

Ariel visszaemlékezése elég rövid volt, így az nem derült ki belőle, hogy Crystal tudott-e Ariel érzéseiről Grayson iránt. Ha tudott róla, akkor érthető Ariel felháborodása, de akkor sem így kellett volna elintéznie ezt. 

3. Te hogy reagáltál volna, ha hirtelen kapsz egy levelet az ikertestvéredtől, akiről eddig nem is tudtál? 

Pont a múlt héten történt velem mindez. 

Okéé, viccet félretéve, valójában nem tudom. Azt hiszem, megosztanának az érzelmeim. Egyrészt örülnék neki, mert hát a testvérét mindenki szereti, másrészt emésztene a gondolat, hogy mi miatt kerültünk el egymás mellől.

4. Szerinted Ariel visszajön még a képbe, vagy véget is ért itt az ő története?

Mivel a negatív szereplők sosem tűnnek csak úgy el, biztos vagyok benne, hogy visszatér. Talán még Domhoz is van némi köze.

5. Te megbocsájtanál a szüleidnek, ha 18 évig titkolnák, hogy ikertestvéred van?

Volt ikertestvérem, kettő is (komolyan), és a kezdetektől fogva úgy neveltek a szüleim, hogy emlékeztettek rájuk. Nem azért, hogy bűntudatot keltsenek bárkiben is, egyszerűen beletartozik egy emberi értékrendbe,  hogy a családtagokkal tartjuk a kapcsolatot, vagy emlékezünk rájuk. Nem tudom elképzelni, hogy ilyesmit eltitkoljanak előlem, de ha mégis erre kerülne sor, biztos vagyok benne, hogy okkal tennék ezt, és ez esetben nem tudnék haragudni rájuk.

6. Van valami a sztoriban, amit nem fogalmaztam meg elég világosan, vagy esetleg nem értesz? 

Az utolsó fejezet egy kicsit kacifántos volt ezzel a maffiás-üggyel, de szép lassan tisztulnak a szálak, csak idő kell hozzá :D 

7. Ha választhatnál, ki lennél, Crystal, vagy Destiny? 

Destiny személyisége közelebb áll hozzám, szóval szerintem őt választanám :)

8. Neked lett volna bátorságod levelet írni az ikertesódnak, aki nem tud rólad?

Abszolút. Bár, lehet, ha valóban ilyen helyzetbe kerülnék, már más lenne a véleményem, de most azt tudom mondani, hogy igen, biztosan írnék neki :)

9. Hogyan reagáltál volna, ha az igazi szüleid egy karácsonyi napon beállítanának nálad, és közlik, hogy te az ő gyerekük vagy, csak örökbe adtak?

Kiakadnék. Sírnék, sikoltoznék, törnék-zúznék. És amit a legjobban szégyellek. Káromkodnék. Nem is kicsit.

10. Szerinted sikerül majd a másik maffiának elrabolni Crystalt, ha igen, szerinted mit kezdenének vele?

Egy ember mindig jó valamire. Talán zsarolnák vele a családját, esetleg rákényszerítenék, hogy kémkedjen nekik. Persze kérdés, hogy sikerül-e egyáltalán elrabolni őt, amire nem tudom a választ :P

11. Justin és Crystal újból kibékülnek majd szerinted, vagy el van temetve az ő kapcsolatuk örökre?

Elég gyorsan történt köztük minden, ahogy a kapcsolatuk eleje, úgy a vége is, szóval szerintem nincs kizárva, hogy tiszta lappal újrakezdik. Csakhogy itt jön a probléma. Crystal tényleg veszélybe akarja sodorni Justin-t? 

12. Változtatnál valamin a sztorin? Ha igen, akkor mit?

Hát, elég hirtelen történnek az események, mindenféle előjel nélkül, ami engem néhol összezavart, de ettől függetlenül élvezhető volt.  A másik, hogy a helyesírásra figyelhetnél egy kicsit jobban. Nem kioktatni akarlak, mert előfordul, hogy félrenyom az ember, vagy ha telefonról írsz, az autocorrect tud szép dolgokat művelni, de néhol nekem kicsit zavaróak voltak a hibák. Én allergiás vagyok erre, szóval lehet, hogy csak túlreagálom. Semmi esetre se vedd sértésnek :) 

Kyrakovacs blogja az I'll Be Good,  az általa kirakott szabályok szerint írnom kell 12 dolgot magamról. :)

1. Nem vagyok általános értelemben vett tehetség sem a képzőművészet, sem a zene terén. Na de azt senki nem mondta, hogy a pálcikaemberek, vagy a fájdalmasan hamis hangok nem lehetnek művésziek.

2. A természettudományos tantárgyak olyan messze állnak tőlem, mint Ausztrália. Megváltásként jött ez a tanév, amikor már sem a kémia, sem a földrajz nem keseríti az életemet, és alig várom, hogy jövőre már a fizika is kiessen. Az ezen tárgyak tanulására szánt időt így legalább arra fordíthatom, hogy kitaláljam, hogy a francba szerzem meg a kettest a matek érettségin.

3. A barátaim "igénytelennek" tituláltak filmízlés terén, mert szerintük az olyan "szenny", mint pl. az Őrült, dilis szerelem, vagy A macskám, a családom, és a fiúk nem minősülnek rendes filmnek. Hát, szerintem meg a Star Wars, és az Angol beteg nem az. Ez egy örök ellentét :D

4. Nem tudok olyan könyvet elolvasni, aminek korábban láttam a filmes adaptációját. A Beavatott-tal hónapokig küzdöttem, de a 40. oldalnál tovább nem jutottam. 

5. A sportnak köszönhetően nem egy olimpiai bajnokkal találkozhattam már, és bár a fél kislábujjamat odaadnám azért, hogy egyszer szemtől szembe állhassak Luke Hemmings-szel, ezek a találkozások számomra sokkal többet jelentettek.

6. Bár a kardvívás alapvetően nem csapatsport, és nálunk sincs két egyforma életkorú egyed,  határozottan állíthatom, hogy a mi csapatunk az egyik legösszetartóbb :)

7. A 2015-ös nyár volt a legcsodálatosabb az összes közül. Eljutottam Nyugat-Európa több országába, külföldön jártam iskolába, fantasztikus barátokat szereztem, és utolért az a fránya szerelem is :)

8. Politológus, vagy külügyi újságíró szeretnék lenni. ^^

9. Az előbb töltöttem ki az érettségire való jelentkezési lapot. 

10. Még sosem voltam részeg, és nem is tervezem a közeljövőben. 

Következnek a válaszok. :)

1. Ki a példaképed?

A nagymamám. Ő a legerősebb, legokosabb, legcsodálatosabb, leggyönyörűbb ember, akit ismerek. És, nem mellesleg, a legjobb szakács is :D

2. Miért kezdtél el írni?

Húú, ezt egy korábbi bejegyzésben már kifejtettem :D 7 éves voltam, amikor lebetegedtem, és már egy hete csak feküdtem az ágyban. Borzasztóan unatkoztam, és már kiolvastam az összes könyvet, újságot, mindent, ami a közelemben volt, amikor megláttam egy papírt és egy tollat magam mellett. Először rajzolni akartam, de mikor rájöttem, hogy azért nem nagyon fognak engem megdicsérni, inkább írni kezdtem. Nagyon élveztem, úgyhogy a betegséggel nem is törődve ugrottam ki az ágyból, és rohantam ki a szüleimhez, diadalittasan kiáltva, hogy "Író leszek!". Valahogy így kezdődött a karrierem :D

3. Kedvenc könyv?

Néhány hete biztosan azt mondtam volna, hogy mindet imádom, amit olvastam. Ez így is van, a Szent Johanna gimitől kezdve az összes Vörös Pöttyös könyvön keresztül a Végzet ereklyéiig minden jöhet, de amióta kivégeztem a Hopeless című könyvet, azóta ő felugrott az első helyre. Colleen Hoover csodálatos író, ha tehetitek, mindenképpen olvassátok el a varázslatokat, amiket a világra szabadít :)

4. Kedvenc történet a Wattpadon? 

Sajnos nem sok időm van olvasni, és nem szívesen állítanék fel sorrendet sem, de van egy blog, ami teljesen rabul ejtett, ez pedig az 5SOS Valami. Amikor olvastam, patakokban folyt a könnyem a röhögéstől. 

5. Kedvenc együttes/zeneszám?

Alapvetően mindenevő vagyok ilyen szempontból, de természetesen a 5 Seconds of Summer a kedvencem. Szeretem még Demi Lovato-t, Selena Gomez-t, Shawn Mendes-t, és amióta kijött a Purpose, Justin Bieber-t is. A kedvenc zeneszámom meg mindig éppen az, amelyik a legjobban illik az adott hangulatomhoz. :) 

6. Milyen szupererőt szeretnél és miért?

Szívesen belelátnék az emberek fejébe. Sok-sok megalázkodástól, könnytől, átaggódott éjszakától, és félreértéstől kímélném meg így magam.

7. Mit csinálsz, ha szomorú vagy?

Attól függ. Ha simán szomorú vagyok, zenét hallgatok. Ha nagyon szomorú, zenét hallgatok, és közben írok. Ha szomorú és dühös vagyok, akkor elmegyek edzeni, kiválasztom a legidősebb fiút a csapatból, és agyonverem. Mármint, a kardvívás szabályait betartva. Általában.

8. Van olyan kor, ahova szívesen visszamennél?

Ha történelmi korokról beszélünk, akkor csak egy gyors látogatást tennék a 19. századba, és már jönnék is vissza. Ha az egész időegyenesről válogathatok, akkor szeretném, ha megint augusztus első hetében járnánk.

9. Szekálták már valamilyen tulajdonságodat, és hogyan viszonyultál ehhez?

Nem, szerencsére nem volt ilyenben részem. 

10. Milyen nyelveket beszélsz?

A magyaron kívül beszélek németül, és egy pár éve tanulom az angolt is, de leragadtam a "Hi"-nál. 

Most 10 kérdést kéne nekem is feltennem, és díjaznom pár embert, de mivel a korábbi díjas bejegyzéseim "győztesein" kívül nem nagyon olvasok másokat itt a wattpadon, nem tudok semmi újjal előrukkolni :( De, ha már itt tartunk, igazán bombázhatnátok linkekkel, ha van olyan történetetek/találtok olyat, amit szívesen megosztanátok velem is :) 

Itt elérhetitek pynkpanda és Kyrakovacs blogjait, olvassátok őket, zseniálisak ;)

pynkpanda: Fake Thoughts - https://www.wattpad.com/story/54933718-fake-thoughts

Kyrakovacs: I'll Be Good- Dramione Fanfiction  https://www.wattpad.com/story/55187702-i%27ll-be-good-dramione-fanfiction

Mindenkinek nagyon boldog új évet! <3 

Millió puszi :)