4


Már eltelt három nap. Nem történt túl sok minden. A kajánk elfogyott, a vizünk fogyóba van. Nem találtunk egy erdő sem, ami megnehezíti az éjszakai elrejtőzést.

- Találnunk kell valahol egy erdőt. Hogy végre tudjunk enni valamit, mert már éhen halok! – ordítottam hátra Ririnek.

- Akkor lassíts le! Megnézem a térképet.- azonnal meg is álltam, és Riri megkereste a térképet a táskájában.

- Találtam valamit. Van a közelben egy kis falu. Elszigetelt kis környék, nem szeretik az idegeneket, de éjszakára teljesen megfelel.

- Akkor menjünk!- hirtelen nagy sebességre váltottam a fincsi kaja érdekében. Mert ha van falú, akkor ott kajának is kell lenni.

- Lily! Lassabban!!

- Bocs nem hallak! Az mondtad gyorsabban?

- Neeeeeem!!

Végig nevettem az egész utat Ririnek köszönhetően. Amit persze Riri nem díjazott. Szuper gyorsan meg is érkeztünk a falu szélére. Szürke kisházak álltak egy más mellett, a régi cseréptetők néhol már megviselt állapotban voltak. Sehol sem volt egy lámpa, ami megtudná világítani a kis utcákat, ha eljönne az éjszaka. Minden házhoz tartozott egy kis kert, kerítéssel. Átjártuk az egész falut, de egy emberrel sem találkoztunk. Ez furcsa. Pedig a házak kapuja megviseltek. Használatban vannak. Riri sokszor nézett hátra, illetve a mellettünk elhaladó házak ablakaira eredménytelenül.

- Nincs itt egy lélek sem. Te láttál valamit Riri?

- Nem tetszik ez nekem. Egy ilyen faluban sok a tennivaló. Nem lehet hogy mindenki otthon alszik. Vagy igen?

- Fogalmam sincs. De olyan furán érzem magam. Mintha...

- Figyelnének? Akkor nem csak én érzem.

- Lehet hogy csak paranoiások vagyunk.

- Megszöktünk egy megfigyelt városból, a kormány elöl. Jobb az elővigyázatosság. Több mint húsz éve rejtőzködők előlük, azóta se adták fel.

- De nincs itt senki. Hogyan kérjünk segítséget?

Riri hirtelen megállt egy elhagyatott bolt elött, ami legalábbis elhagyatottnak látszott.

- Nincs szükségünk segítségre. Szerzünk mi magunknak kaját.

- De ez nem lopás?

- Persze hogy az. Miért van nálad pénz?-hátra rám nézett, feltéve az ironikus kérdést.

És persze hogy nem volt nálam semmi. Még ha lenne is, nem biztos hogy elfogadnák a nálunk lévő pénzt. A bolt dohos szagot árasztott, a padló mocskos volt és ragadós. Kijárna ennek a helynek egy alapos takarítás. A por ellepte az összes polcot, mégis voltak áruk a polcon. Ez különös. Valakinek felkellett tennie, de nem láttunk itt egy embert sem.

- Ezt nem tartod különösnek Riri?

- Mit?

-Hogy árukon nincs egy darab por se, attól függetlenül a hely minden négyzetcentije tele van porral. Megkockáztatom hogy ez mind friss.

- Igazad van. Akkor ez alátámasztja az elméletem.

- Milyen elméletedet?

- A várost kiürítették.

- Tessék? Ezt honnan veszed?

- A bolt nyitásra kész van, a kassza is be van üzemelve. A házak ajtaja nyitva van, szinte bármikor beléphettünk volna.

- De miért ürítenének ki egy falut?

Riri csendben maradt. Aggódva bökdöstem a válaszért, ami remélem nem az amire gondolok.

- Azért üríthették ki, hogy ne legyenek civil áldozatok. És sajnálom hogy ezt mondom de nem voltunk paranoiások. Megfigyelnek minket. De maradj nyugodt. Nem láthatják rajtunk az idegességet.

- Hogy maradjak nyugodt? Lehet hogy egy mesterlövész várja az alkalmat, vagy néhány kommandós vagy....

- Hagyd abba! Ez nem egy film. Abban biztos vagyok hogy köbe vették a falut, de a többi katona szétszóródva várhatják a parancsot.

Amint befejezte Riri a mondandóját, a táskában kezdett kutakodni.

- Tessék. Erre tuti szükséged lesz. - egy pisztolyt nyomott a kezembe.

- Hogy mi?! Én nem tudok lőni, és nem is fogok! Azt mondtad csak a sofőröd vagyok.

- Ez így is van. De kell valami amivel megtudd védeni magad.

Nagyot nyelve raktam el a zsebembe a pisztolyt, mert tudtam jól, hogy igaza van. Nem lesz mindig ott mellettem, ha segítségre van szükségem. Gyorsan bepakoltunk a táskába annyi kaját amennyit csak tudtunk.

- Nem tennénk be valami gyümölcsöt? Unom a konzerv kaját.

- A halál szelén állunk, lehet nem is kellünk élve és te most a kaja miatt rinyálsz?

- Naaaa létszi! Kell a vitamin.

- ....jó maximum egy alma. De siess!

Boldogan bólogattam, és rohantam a gyümölcsökhöz. Alig volt ezen a részlegen valami gyümölcs, viszont rengeteg zöldség volt. Végre meg is találtam az almát. Kivettem egyet gyorsan, és siettem Ririhez.

- Megvan! Mehetünk!- szóltam hozzá picit hangosabban.

Riri amint rám nézett, az arca elfehéredett. Egy pillanatra megrémült, de azonnal mérgesen előkapta a pisztolyát felém fordítva.


- Lily!! Feküdj!

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top