Egész este csak repültem. A nap már felkelt, de a szemem kezdett leragadni. Lassítottam kicsit a tempón. Leereszkedtem egy közelbe eső erdő közepébe. Az erdő kicsit sötét volt, viszont biztonságos. A aranyos Ririt levettem a hátamról óvatosan. Éppen aludt. Annyira aranyos!
Kinyitotta szemeit, majd körbenézett.

- Hol vagyunk? Miért álltál meg? Mennünk kell tovább!

- Már bocs de nekem is pihennem kell. Ha elalszom repülés közben, akkor lezuhanunk mind a ketten. És nyugi ez a hely teljesen biztonságos.

- Nem tudhatod. Nem is jártál itt.

- Nyugi már Riri!-szóltam rá hangosan.

- Nem vagyok Riri! Richard vagyok!-teljesen kiakadt azt új becenevén, habár meg se lepődők.

- Ez lesz a beceneved. Olyan unalmas a Richárd egy ilyen aranyos kisfiúnak.

- Nem vagyok kisfiú!

- De az vagy Riri, törődj bele.

- Nem! Harminc éves felnőtt férfi vagyok!

- Mi? Hiszem ha látom. - nem bírtam tovább ezután röhögés nélkül.

- Bizonyítékot akarsz? Tessék! – mérgesen levette a pólóját, majd megfordult.

Nem hittem a szememnek. Riri hátában egy furcsa formájú kristály ágyazódott. Szivárványos szívekben pompázott az óriási kő, mégis nyugtalanító látvány volt.

- Ezért kell mennem a tenger felé. Hogy megszabaduljak tőle.

- De mi ez?

- Ez a kristály elszívja az életenergiámat. Ahogy telik az idő egyre több és több kell neki. De mivel már betöltöttem a harmincat a kristály elszabadult. Gondolom azért mert az energiám nem lett már több az idő elteltével. Ha nem veszem ki minél előbb a kristály teljesen befogja borítani a testemet.

- Akkor ez olyan mint egy parazita. Ugye?

- Igen, a kristály volta képpen egy parazita, ami születésem óta rajtam van. Először csak akkora volt mint egy borsó. Nem kellett neki annyira sok energia, de amikor elértem a 8. életévemet, a kristály hirtelen nagyobb lett. Nem öregedtem ezután semmit. Csak a kristály lett egyre nagyobb. A 21. szülinapomon is hirtelen megnőtt. A harmincadikon pedig teljesen elszabadult.

- És mit akarsz vele kezdeni?

- A tenger közelében vagy egy kis falu, ott vagy egy selejt aki kitudná szedni a kristályt. Csak gyalog eléggé messze van. Ezért van szükségem rád.

- És mi lesz veled ha kiszedi?

- Nem tudom. De ez nem a te dolgod. Csak leviszel, és ennyi.

Szóval csak taxi vagyok számára. Eléggé rideg napról napra. Vagy csak ez a természete.

- És mi lenne ha barátok lennénk? – kedves mosollyal tettem fel neki a kérdésem.

Minden jég megtörhető, csak idő kérdése. Üres szemei átnéztek rajtam, elővett egy vastag füzetet és néhány tollat.

- Csak úti társak vagyunk. Semmi több. Nincs szükségem barátokra. Most pedig menj aludni! A hatóságok már biztos tudják, hogy elhagytuk a határt.

- Hány nap alatt tudunk leérni?

- Inkább hét. De ez tőled függ. Kb. 2 hét múlva eljuthatunk oda ezzel a sebességgel, de nem bírod sok ideig, és komplikációk is közbejöhetnek.

- Vagyis?

- Reálisan nézve 3-4 hét.

- Majdnem 1 hónap?!

- Nyugi. Mondtam hogy ez tőled függ. Na. Menj aludni!

- Oké...

Elaludtam egy kis időre, olyan délután környékén fel is keltem. Riri még mindig a vastag füzetébe írt, folyamatosan mintha nem is lenne holnap. Napló lenne? Vagy valami egészen más?

- Mit írsz Riri?

- Richard! És nincs semmi közöd hozzá.- rám se nézett, csak írt tovább.

- Naplót írsz?

- Nem.

- Akkor levelet írsz?

- Kinek küldenék én levelet? Plusz figyeltél egyáltalán rám az elmúlt egy percben?

- De, figyeltem. Ha jól emlékszem van is egy kívánságom.

- Igen, mi van vele?

- Azt kívánom, hogy mutasd meg miket írsz.

Riri leállt az írással, rám nézett és sóhajtott egyet.

- Biztos hogy ezt szeretnéd? Bár mit kérhetnél.

- Igen.

- Rendben. De még nem fejeztem be teljesen. Ha befejeztem megmutatom. Oké? - azonnal bólogattam.

- Lily, miért mosolyogsz ennyit?

- Ezt hogy érted?

- Mindegy. Ne is törődj vele.

Nem értettem. Miért kérdez ilyet? Ha vidám vagyok, mosolygok. Picit még pihentünk a fák alatt, mielőtt újra elindultunk. Asszem még hosszú út áll előttünk.