Ez nyúlfarknyi rész, bocsánat, ennyi van készen.

Botond nem volt otthon, és az első percekben Dórát se hevítette testvéri szeretet, amiért hajnalban kiugrasztották az ágyából. Emma és Sven jó tíz percet várakoztak a folyosón, amikor motoszkálás hallatszott az ajtó mögül, majd megszólalt Dóra hangja. Helyes, ügyes lány, nyugtázta Sven Dóra óvatosságát, hogy azután nyitott ajtót, miután megbizonyosodott róla, Sven a késői látogató.

Ráadásul magára kapott valamit, nem fürdőköpenyben fogadja, hanem vékony, testhezálló nadrágban és spagettipántos fölsőben.

– Ő ki? – kérdezte Dóra állával Emma felé bökve. Az eltelt néhány percben, míg az ajtóhoz csoszogott, jutott ideje rágyújtani, a cigaretta veszélyesen billegett a szája sarkában.

– Szia! Emma vagyok, Sven szomszédja – nyújtotta kezét széles mosollyal Emma. – Bocs a késői zavarásért, de Sven mindenképpen látni akart benneteket.

Svent meglepte a barátságos hangnem. Az autóban Emma savanyúan biggyesztette a száját, most meg joviális, akár az angol királynő.

– Nincs késő. Sven bármikor jöhet – mormolta Dóra alig érthetően a cigit szorító ajkai között.

– Botond? – kérdezte Sven, mert szerette volna rövidre zárni a látogatást.

– Botond nincs itthon.

– Vasárnap este?

Sven képtelen volt legyűrni hangjában a finom rosszallást. Botond csak tizenhat éves, az anyja meg leszarja, hogy szinte sosincs itthon. Nem mintaanya, ez érthető, elvégre gyermekkorában nélkülözte a jó példát, senki nem tanította – ahogy például Emmát – a gyerekkel való törődést, az anyai szeretet kifejezését. Vagyis rendben, ne szeresse a fiát, ahogy elvárható, de gondoskodjon róla, és tartson rendet az életében.

– A haverjánál van – rántotta meg a vállát Dóra. – Nem tudtuk, hogy meglátogatsz minket. Halálra aggódtam magam, úgy eltűntél. Halálra aggódtuk – helyesbített. – Botond is azért ment el, hogy kicsit kiszellőztesse a fejét, miután órákig hiába leste a telefonját, üzensz-e valamit. Úgyhogy kidobtam a lakásból, meghát melyik kamasz szeret az anyjával lógni? – Elmosolyodott. – Te talán szerettél? Biztosan fontosabbak voltak neked is a csajok. Százával ragadhattak rád.

Sven erre nem felelt, mert Dóra tévedett, szerette a nevelőszüleit, az anyját és az apját is, és nem volt ellenére, hogy az apja katonás rendet tartott otthon. Középiskolában a tanítási napokat megelőző estéken tízre ágyban volt a helye. Szombaton éjfélig kimaradhatott, de vasárnap időben le kellett feküdnie, hogy másnap tudjon figyelni az iskolában. A lányok pedig egyáltalán nem ragadtak a mindig morcos, langaléta fiúra, aki akcentussal beszélte a németet.

Emma, érezve a feszültséget, menekülőre fogta. Megkerülte Svent, beljebb sétált a lakásba, és felemelt egy újságot a dohányzóasztalról.

– Én is szeretem a skandi rejtvényeket, de alig van időm rejtvényt fejteni. Inkább a szudokut csinálom meg – integetett a képesújsággal.

Barátnők is lehetnének Dórával, gondolta Sven. Nagyjából egykorúak, mindkettőjüknek van gyereke, és bár Emma jóval iskolázottabb, legalább Dórára is ragadna egy kis jó modor. Talán a gyereknevelésben is tudna neki segíteni Emma, hisz pedagógus, ráadásul a két kislány egészen rendes.

– Azok Botond újságjai – felelte Dóra. – Én hülye vagyok az ilyenekhez.

– Ezekhez gyakorlat kell, nem annyira ész – magyarázta Emma, és visszatette az asztalra a lapot, majd mintha most pillantaná meg a faliórát, mondta. – Hű, alaposan eltelt az idő. Lassan hajnalodik. Fura lenne most foglalni szállást éjszakára. Meghát pénzkidobás is, tízkor kiteszik a szűrünket. Nem maradhatnánk nálad?

– Mi? – nyögte Dóra, és Sven is felhördült meglepetésében.

– Nem azt mondtad, hogy nem akarsz anyádéknál aludni, mert szeretnél kényelmesen kinyújtózni? Itt sincs vendégszoba.

Emma édesen mosolygott. Sven érezte, valami hátsó szándék vezérli, csak azt nem tudta megfejteni, hogy mi az.

– Anyuéknál nem maradhattunk, mert ott hely sincs, de ez a kanapé kényelmesnek látszik, és szerintem a húgod se bánja, ha nála töltünk egy éjszakát. – felelte Emma, és ártatlanul nagyra nyitott szemmel pislogott Svenre. Ez most valami bosszú féle? Tűnődött Sven. Vagy óvatosság? Hogy ne másszak rá, ha kettesben maradunk? Nem, Emma ennél sokkal egyenesebb, és nem is fél tőle, nyugodt szívvel visszautasítaná, ha nincs kedve hozzá. Ha nem akar szexelni, megmondja, ahogy azt is, ha igen. Bár az is lehet, így tapintatosan adja tudtára, búcsút inthet a kettesben töltött, fülledt, de legalábbis fülledtre hajazó éjszakának, mert épp most torpedózta meg.

Dóra esetlenül vállat vont.

– Végül is maradhattok, ha akartok. Sven kihúzza az ágyat, mert ahhoz férfierő kell, én meg hozok ágyneműt.