Vakon fogtál a csuklómra, a kezemet a derekad fölé tapasztva. Őszintén? Nem tudtam, hogy mit szeretnél, ezért még egyszer kezdeményezni próbáltam az apró csókokkal, de másodszor is eltoltál. Értetlen voltam, ám nem adtam róla jelt, csak vártam, és te a fülem mellett halkan elmotyogtad, hogy ne ― még ne, még legyek türelemmel, tartozol nekem valamivel. Óvatosan vezetted feljebb az ujjaimat, én pedig zúzódásokat tapintottam az oldaladon. Az arcod kissé eltorzult a kellemetlen érzéstől, de még csak fel sem szisszentél. Azt mondtad, ezzel tartozol, el kell mesélned a történteket, és én bólintva tapasztaltam, hogy a testedet sok helyütt újabb foltok takarták. Elmesélted, igen ― szólni sem tudtam. Changbin év elején szemelt ki téged, rámenős és sokszor durva volt, nem értett a visszautasításból, te pedig gyengének bizonyultál ellene. Hatalmasra kerekedett szemmel néztem az első véraláfutás helyét, amit tőle kaptál, miatta szenvedtél el ― már nem láthattam, de megjelent a lelki tekintetem előtt. Minden sebnek története volt, és te elcsukló hanggal osztottad meg velem őket, remegő ujjakkal barangolva be a testedet az én tenyeremmel. Rebbent a szempillád, amikor a belső combodra tévedt a kezem, kicsit befeszültél ― ezek keletkeztek ma, én csupán kíváncsi voltam, ezért visszahátráltam volna, hogy ne legyen még több rossz élményed.