32.
Mondhatnám úgy is, hogy megszokottá vált a helyzet. Mondhatnám, de nem tudom, mert igazából mindvégig furcsa érzés keringett a bensőmben. Ha hozzám bújtál, megöleltél, egyszerűen hagytam és így cselekedtem én is ― de hiányzott valami a mozdulataimból, ami neked mégsem szúrt szemet. Talán nem lappangott bennük a kellő érzelmi töltet? Lehetetlen, hiszen néha még magam is elhittem, hogy nem csak érdekből vagyok veled. Egy-egy hosszabbra nyúlt csók alatt millió dolog futott le bennem; kedveltelek és szerettem veled tölteni az időt, azonban a lelkem nem talált tökéletes párjára a tiedben. Hülyeség, mondogattam magamnak egyre csak, mindössze még nem jutottam túl a csalódás fájdalmán. Bár ne lettem volna ennyire makacs. Akkor téged nem taszítalak a szenvedésbe, melyből én menekülni akartam.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top