Talán idegesség volt, amit éreztem a nap hátralévő részében, és ez neked is feltűnt. Kérdezgettél az okáról, azonban nem tudtam mit mondani: valójában én sem értettem, hogy mi történik velem. Elteltek az órák, az utolsó alatt már görcsösen ráztam a keresztbe vetett lábamat. Stresszeltem, akkor is, ha butaság. Édesnek találhattam volna az aggodalmadat ― tettem is, holott nem voltam tökéletesen magamnál. Valami folytán elszakadtunk egymástól a nyolcadik órát követően. Pár percig kerestelek, de hiábavalónak bizonyult. Szerintem ez adta a végső löketet a döntéshez. A könyvtár melletti folyosón a tető felé vezető lépcső irányába fordultam.