Nagyjából egy óra múlva találkoztunk újból. Ekkor egészen rendben voltál, habár ― mint úgy általában ― elég szétszórtnak tűntél. Nem foglalkoztam vele úgy különösebben, hiszen az utóbbi napokban mintha kicsit szétcsúsztál volna. Elhatároztam, hogy valamikor leülünk és átbeszéljük, hogy mi bánt, de amikor megszólaltál elillant az összes kétségem. Vidámnak látszottál, legalábbis mosolyogva vetetted fel, hogy nem lenne-e kedvem elkísérni téged a könyvtárba valamelyik délután. Ha jól tudom, valamiféle könyvet kellett visszavinned, amit hetekkel ezelőtt kölcsönöztél a közös projektmunkánkhoz ― nem csináltuk meg, de tényleg véletlen. Valahogy kellemesebben töltöttük az időt csevegéssel a nappalitok kanapéján. Bólogattam, megbeszéltük, hogy csütörtökön az utolsó óra után ez lesz az elsődleges célunk. Ha jól láttam, ezzel az aprócska dologgal is javítottam a kedveden és szélesebb mosolyt csaltam az arcodra. Felix... gyönyörű voltál, amikor az ajkaid felfelé íveltek.