Sokszor böktelek oldalba, mikor azon kaptam a fiút, hogy téged figyel. Egyszer sem hittél nekem és csak leintettél, azonban aznap a te szemed kerekedett nagyobbra, mert Changbin a fejed mellé támasztotta a tenyerét, és rámenős flörtbe kezdett volna. Nem hagytad magad, pontosan tudtam miért, és ha tehettem volna mindenképp megpróbálom elrángatni tőled ― a távozásunkat Seo Changbin, a segítségnyújtásomat pedig Bang Chan gátolta azzal, hogy a tenyerét a derekamra fektette és távolabb húzott tőletek. A szívem meglódult a fülem mellett elsuttogott szavaktól és a hangszín enyhén piszkos mivoltától, de nem, rosszul gondoltam. Ez az egész már régen nem akkor kezdődött, és csak sokkal később fejeződhetett be ― két összetört szívvel az események leforgása után.