Természetesen a vitánk után pattanásig volt feszülve a hangulat. Ha az egyikőnk bármi hibát vétett a másik már forgatta a szemét. Elég volt leejtettem egy ceruzát ahhoz, hogy Max cümmögni kezdjen. De ez volt a maximum. Szinte semmit nem szóltunk egymáshoz. A munka miatt valamilyen szinten muszáj volt, de a sértettségünk miatt nem mentünk tovább.

Megmondom őszintén, rosszul érintett ez a feszültség. Az utóbbi időben sok időt töltöttünk együtt és szokatlan volt, hogy nem ugrik be este bocsánatot kérni az aznapi vitánk miatt. Valamiért mindig fontos volt neki, hogy ne haragudjak rá. Sokszor megkérdezte, hogy haragszom-e. Most már ez sem érdekelte. Ez bántotta az egómat, és legnagyobb szomorúságomra a lelkemet is.

Nem tudom miért őrlődtem ennyit ezen a vitán, de nem tudtam tőle aludni és a néma kötözködései is nagyon fájtak. Persze visszaadtam neki én is az óvodás csipkelődéseket, de már nem igazán volt rá lelki erőm.

Többen érdeklődtek, hogy mi történt, mert sugárzik a feszültség közöttünk, de én nem osztottam meg senkivel. Max nevében már nem tudok nyilatkozni.

Az utóbbi időszakomban is folyamatosan emésztettem magam és most, amikor kezdtem újra talpra állni, megint folyamatosan jött a stressz. Próbáltam leginkább másokkal tölteni az időmet, amikor csak lehetett.

Bakuba hamarabb mentünk Mick-kel, hogy kicsit turistáskodjunk. Igazán kikapcsoltak ezek a napok. Végre kicsit elengedtem a feszültséget és nem foglalkoztam Max-szal. De kezdődött a versenyhét, így újra jöhetett a szenvedésünk.

Ma reggel megírtam Max-nak, hogy milyen kérdésekre számíthat. Tudomásul vette, majd ment is a sajtótájékoztatóra. Csütörtök volt, úgyhogy ma több média megjelenése is volt. Én a kis tv-n az interjúszoba előtti váróban figyeltem az eseményeket. Egyszer csak meghallottam a nevemet az interjú során.

- Max, az új menedzsereddel jobb a kapcsolatod mint az előzőkkel? Nem merült még fel, hogy felmond?

Ahogy meghallottam a kérdést a kezemet az arcomba temettem. Csak reménykedni tudtam, hogy diplomatikus választ ad a kérdésre. Csalódnom kellett.

- Az igazat megvallva, nem. Lehetséges, hogy nekem kellene kirúgnom. Nem igazán kommunikál velem, így pedig nehéz végezni a munkánkat. De talán még hagyok időt neki.

A további erre irányuló kérdésekre nem adott választ. Egyértelműen nekem szánta ezt, nem a médiának. Mégis előttük mondta ki.

A mellettem álló két pilóta, akik soron következtek ledöbbenve álltak mellettem. Charles és Lance sajnálattal néztek rám. Ismerték Max-ot, úgyhogy tudták, hogy valószínűleg nem olyan egyoldalú ez a vita, mint a válasz alapján tűnik.

Könnyek gyűltek a szemembe és kisétáltam a helyszínről. Hogy alázhatott meg így a média előtt? A paddock-on végigsétálva megpillantottam Christian-t, aki azonnal intett, hogy menjek be az irodának kialakított konténerébe. Gyorsan letöröltem a könnyeimet. Tudtam, hogy mi lesz a téma.

- Joy, mi volt ez a válasz Max-tól? - hangzott el a kérdés

- Magam sem tudom. - válaszoltam leszegett fejjel. - Voltak vitáink a napokban, de nem számítottam rá, hogy a média előtt fog bosszút állni.

- Mondtam, hogy nehéz lesz vele. Nem tudom mi lehet a feszültség oka. Ha nem szakmai oka van, akkor nem is érdekel. - ingattam a fejemet, ezzel jelezve, hogy nem szakmai vitáról van szó. - Arra kérem, hogy rendezzék ezt a félreértést. Mivel egyelőre semmi hibát nem látok a munkájában, sőt elég jól végzi azt, ezért szeretnénk ha velünk maradna. Ha a sajtó kérdezi, akkor diplomatikus választ adjon és remélhetőleg el is csitul hamar a téma.

- Rendben, Uram. A világbajnoki küzdelem most úgy is szoros, úgyhogy véleményem szerint az izgalmasabb lesz a média számára, mint a mi kis vitánk.

Még váltottunk néhány szót, majd a hotel felé vettem az irányt. Este még kibeszéltük Mick-kel a mai eseményeket és szidtuk Max-ot, majd több óra forgolódás után sikerült elaludnom.

A hétvége során szinte egymásra sem néztünk. Volt olyan mikor egy harmadik emberrel üzentünk meg információkat. Ez nagyon gáz, de képtelen voltam hozzászokni.

Eljött a futam, amit a garázsból követtem figyelemmel. Max biztosan vezetett, sima futamgyőzelemnek ígérkezett. Ennek örültem, mert legalább közelebb lesz a világbajnoki címhez. És ha az megvan neki, akkor itt is hagyhatom, mert akkor teljesítettem a magamnak kiszabott célt, a továbblépésem végső szakaszát.

Majd egyik pillanatról a másikra az autó defektet kapott és addig pörgött, amíg meg nem állt a falban. Óriási csalódás fogott el. Max önhibáján kívül ennyi pontot veszíteni rendkívül dühítő. A csapat is eszméletlenül zaklatott volt. Mindenki Perez-be vetette a hitét.

Max szépen megrugdosta az autóját, majd visszaérve a garázshoz a szobájába viharzott. Borzasztóan idegesnek tűnt. Néhányan a csapatból szóltak, hogy szerintük utána kéne mennem. Nem akartam hisztizni, így elindultam az öltözője felé, de nagyon féltem. Nem tudom mitől, de ez volt az az érzelem ami akkor átjárt. Ahogy az ajtóhoz léptem, hallottam bent, hogy éppen egy szék koppan a földön. Nem ő az a srác, aki jól kezeli a haragot, azt már megtanultam.

Ekkor leültem az ajtó elé és hezitálni kezdtem. Az érkezésem lehet még jobban felbosszantaná. És egyébként sem akarom megvigasztalni, mivel nagyon mérges vagyok rá. Majd vagy 3 perc elmélkedés után úgy döntöttem, hogy bemegyek. Hisz Max Verstappen a munkám, ott kell legyek vele még ha nem is akarok.

Ahogy beléptem azonnal rám kapta a tekintetét. A padon ülő, már félig az overallját levevő fiúnak már nem harag volt a szemében, hanem színtiszta szomorúság. Egy pillanatra megsajnáltam, majd el is hessegettem a gondolatot. Leültem vele szembe és csak néztem. Mit kellett volna mondanom?

Egy ideig ő is csak nézett. Furán meghitt pillanat volt. Végre nem utáltuk egymást pár percig.

- Miért jöttél?

- Az a dolgom, hogy itt legyek, amíg nem rúgsz ki. - mondtam, majd meg is bántam.

Jaj Joy, megint a legalkalmatlanabb pillanatban viselkedsz flegmán. De most nem dühöt kaptam válaszképpen.

- Rohadtul haragszol rám, ugye? Elbasztam a futamot és az interjút is.

Újra megkérdezte, ami jól esett, de nem tudtam hazudni.

- Igen, Max. Megaláztál a média előtt. Én ezt sosem tettem volna veled és még most sem tenném. Egyébként a futam pedig nem a te hibád.

Ezután némán összekészülődött és elmentünk letudni gyorsan az interjúkat. Egy kérdést én is kaptam a viszonyukról, de nem találtam alkalmasnak az időt a válaszadásra.

Majd mikor teljes némaságban sétáltunk vissza, feltűnt egy női alak a távolban. Bár nem érintkeztem Max-szal, érzékeltem, hogy teste teljesen megfeszül és stresszes lesz.

- Ne, csak ezt ne! - mondta zaklatottan.

A gyönyörű lány közelében lépett hozzánk, majd bemutatkozott nekem.

- Szia! Kate Mckenzie vagyok, Max exe. Te pedig ha jól tudom, akkor a kirúgásra váró asszisztens. - az arrogancia csak úgy égett a szavaiból.

- Menedzser, nem asszisztens. Joy Collins. - mondtam olyan nyájas hangon, mint ahogy ő beszélt az imént.

- Ha nincs ellenedre, akkor kicsit ellopnám Max-ot.

Még végig sem mondta a mondatot, de már húzta a fiút a konténerje felé. Vajon mi lehetett ilyen sürgős, hogy nem a hotelben várja meg? Tudom, hogy van valami nyaralója itt Bakuban, de nem értem miért nem beszélhetett volna vele a hotelben. Itt van rengeteg fotós, akár bajba is kerülhetnek egy-két kép miatt. Ahogy beléptek az ajtón Max még visszanézett rám, de én elkaptam a fejem.

Még elsétáltam a konténer mellett, ahonnan kiabálás szűrődött ki, de nem hallottam mi lehet a téma. Miért is érdekelne? Az ő dolguk.

Kate elbűvölően szép. Nem tűnik a legélesebb késnek a fiókban, de a tökéletes hullámokban végződő szőke haja és óceán kék szeme joggal bűvölte el, majd törte össze Max szívét.

Miután a hotelbe értem, azon kaptam magam, hogy tusolás után a tükörben méregettem magam és ami a leggázabb, hogy Kate-hez hasonlítgattam az idomaimat. Nem hiszem el. Remélem ez csak egy hülyeség.

Ugye nem vagyok féltékeny?