Szegénykém...☹
Tegnap az iskolában ünnepeltük az 1956-os forradalmat. Először a templomban tartottak egy műsort, utána átmentünk a közösségházba és a tesitanárunk valami hüje beszédet mondott az életről meg minden.
Utána kaptunk egy kis pogácsát, linzert, és valami gyümölcslevet.
Mivel ez a 2. Órában történt ezért visszamentünk az osztájunkba (3-an)
és elakartuk fogyasztani otthon készült tízórainkat, de váratlan vendégünk érkezett.
Egy cinke ült a függönykarnison.
Először becsuktunk mindent hogy el ne menjen, és benttartsuk osztálymadárnak...MUHAHAHAAA
Aztán a cinke relepült a fogasokhoz, és egyik osztálytársunk tornazsákján landolt.
Utána teljes erőböl az ablaknak szált, egy asztalra esett.
Aztán a másik ablaknak repült, leesett a tanári asztalra és az ott lévő radiáTHOR alá esett.
Később mini joci (nem a törött kezével) megfogta óvatosan a madarat és kivitte az iskola elötti fa alá.
Sokáig csak ült ott szegényke.
-Haggyad had regeneráljon
-KELJ FEL ÉS JÁRJ!
Ezekkel a mondatokkal láttuk el őt.
De mindenesetre mini joci cirógatása meggyógyította és mire kijött Andris addigra elrepült a mi kis Suicide madarunk.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top