- Sofi ki?- kiált bele hisztérikusan a telefonba Belle, mellette pedig valaki felkászálódik az ágyban.

- Drágám mi az?- hallom a bátyám rekedt hangját.

- A húgod, Sofit valaki megcsókolta- kiabál Belle még mindig idegesen.

- Mi?- veszi el a készüléket a bátyám- Sofi jól vagy? Odarepüljünk?- hallom a testvérem ideges hangját.

- Ne, ne, ne, e miatt ne, csak kérlek ne tedd le- adom meg magam érzelmeimnek és elsírom magamat.

- Add azt vissza Mark!- kiabál Belle, és visszakerül hozzá a készülék- Nyugodj meg Sofi, csak nyugodj meg. Mély levegő beszív és kifúj.

- Oké, oké nyugodt vagyok,- lélegzek mélyeket, még mindig szipogva, dehigy vagyok nyugodt- nyugodt vagyok,- veszek mély levegőt, de ez is szipogásba torkollik- én nyugodt vagyok.

- Ez most neked vagy nekem szólt?- kérdezi vissza a lány.

- Nem tudom nekünk.- fogom a fejemet.

- Sofi jól vagy?- kopog mostmár sokkal halkabban a férfi az ajtó túloldalán.

- Sofi mostmár mond el, hogy ki van ott.

- Lance... Lance Stroll- temetem arcomat a kezembe.

- Hogy mi? Csak jöjjön egyszer Londonba az a nyomorult és a saját két kezemmel fogom megfojtani. De előtte megetetem vele az összes eddigi kupáját, és csak hogy biztos legyen felnyomom a seggébe a pezsgős üvegeit is.- csap a pultra egy poharat, ami azonnal össze is tört.

- Okéh mostmár te is nyugodj meg, ez se neked se nekem nem jó.

- Igaz, igaz, nyugodjunk meg. De én akkor is meg fogom fojtani.- csap le még valamit a pultra, ami szintén összetörik.

- Szívem lehet, hogy ideges vagy, de most vettünk új poharakat, és én nem állok ott megint egy óra hosszatt az egyforma poharak előtt, mert te nem tudsz dönteni, most meg összetöröd mindet.- kiabál oda Mark Bellenek.

- Te fogd be Mark! Sofi figyelj menj és fürödj le, utána pedig menj ki, és beszéld meg vele.

- Oda küldjük Charlest?- kiabál megint bele a telefonba valahonnan messziről a bátyám.

- Nem biztos, hogy rossz lenne.- támasztom meg homlokomat kezemmel.

- Szólok neki hugi, te csak nyugodj most meg.

- Oké, oké.

•

Harminc perccel később egy melegítő nadrágban és Max egyik pólójában álltam az egészalakos tükröm előtt, de nem tudtam rávenni magam arra, hogy lemenjek a földszintre. Mi van ha még mindig egyedül van itt?

- Sofi jól vagy?- kopog be a szobába Charles, én pedig arra kapom a fejem, majd visszafordulok a tükör felé, és a hasamra simítom a kezem.

- Nyitva van.- lassan lenyomta a kilincset, és először a fejét dugta be, majd egész testtel belépett, és becsukta maga mögött az ajtót.

- Szia Sofi.- tárja karját ölelésre, én pedig belebújok a karjaiba, majd elkezdenek folyni a könnyeim, most éppen nem érdekel, hogy hogyan váltunk el legutóbb.

- Szia Charles.- szipogok karjai közt.

- Hogy vagy?- símogatja meg a hajamat a pilóta.

- Borzalmasan.- sírok továbbra is.

- Én nagyon sajnálom a múltkori esetet Sofi, a Hamiltonost, nem kellett volna, ha tudom, hogy Lance ezért akar eljönni, akkor nem engedem el hozzád.- szorít magához még jobban a pilóta- Nagyon-nagyon sajnálom drága.

- Köszönöm Charles, hogy most itt vagy.

- Ülj le Sofi.- leültet az ágyra, majd ő elém guggol, és úgy néz fel rám.

- Szerinted, szerinted ez az én hibám Charles?

- Lance, ugyan Sof ez

- Nem, nem Lance, vagyis nem csak ő, hanem az egész, Max, Lance ez az egész- mutatok körbe.

- Ugyan már Sofi, bolond vagy. Mi lenne a te hibád? Az hogy lesz egy gyönyörű kisbabád, az hogy Max sokkal jobban érezte magát a bőrében mióta veled volt vagy az, hogy összehozták a csapatot?

- És Bottasék

- Az egy másik történet kicsi Sofi,- ütögeti meg a térdeimet bíztatóan majd felül mellém az ágyra- lassan le kellene menni.

- Muszáj?- temetem arcomat kezeim közé, ő pedig magához húz, így a mellkasának dőlve próbálok nem elaludni a ringatásától.

- Sajnos muszáj lesz.- suttogja óvatosan, mintha a szavaival össze tudna törni, ami majdnem igaza is, de ez nem az ő hibája.

- Akkor menjünk le.- bontakozok ki karjaiból, és talpra állok, ő pedig követ, amikor lemegyek a földszintre egyenesen a konyhába, mert onnan hallok hangokat.

A monacói pilóta végig szótlanul követ, majd megáll mögöttem a konyha bejáratánál, ahol Lance ült nekünk háttal. Charles mögém sétált, megfogta a felkaromat, majd besétált a konyhába és nekidőlt a konyhapultnak és felsőteste előtt összefonta karjait. Lassan a márvány pulthoz sétálok, ahol egy eddig ott nem lévő dolog várt.

- Ez,- mutatok a láthatóan kézzel készített csokoládéra, a bárszéken ülő pilóta pedig azonnal rám kapta keintetét, majd fel is pattant- mi?

- Azt én hoztam,- sétál ki a fal takarásából Lewis, és egy porcelán tányéron szendvicseket rak le elém- egy jó barátom mutatta még régen, hogyan kell elkészíteni, gondoltam örülnél neki,- dobja le a konyhapultra a ruhát, és próbál mosolyogni- de a Kicsi mondta, hogy ma még nem ettél szóval csináltam szendvicset is.

- Niki volt az a barát?- veszek fel egy lapos csokoládét, és megforgatom ujjaim közt, majd a brit pilótára nézek, aki egy vonallá préselte ajkait kérdésem hallatán.

- Igen ő.

- Sajnálom.- tettem le a csokoládét eredeti helyére, majd elvettem egy szendvicset, és letéptem egy falatot belőle, hiszen tényleg nem ettem még a nap folyamán semmit.

- Sofi én- áll fel ismét eddigi helyéről a reggel óta itt lévő pilóta.

- Te hallgatsz!- emeli fel parancsolóan kezét Charles, majd egy pohár narancslevet tesz le elém- Te pedig nyugodtan reggeliz, vagy ebédelj meg Sofi.

- Mit csináltál már kicsi, hogy erre a sorsra jutottál?- neveti el magát Lewis a konyhapultnak dőlve, és onnan figyelve, hogy hogyan fogyasztom az általa készített reggelit.

- Nyugi, majd elmeséli azt is Hamilton,- neveti el magát gúnyosan Charles- csak Sofi először nyugodtan megreggelizik, vagy ebédel bármi is legyen neki ez.- mutat a pultra a pilóta.

•

Fél óráig húztam az ebédhez szükséges időmet, majd miután megettem a szendvicseket, amiket Lewis készített, megittam a narancslevet, amit Charles adott, és el is mosogattam magam után, én is nekidőltem a konyhapultnak a Ferraris és a Mercedeses pilóta közt, egy pohár vízzel a kezemben.

- Szóval miért kellett ide sietnünk?- törte meg a csendet a Mercedes pilótája, én pedig ittam egy korty vizet, majd Charlesra néztem, aki kíváncsian nézett rám, de én csak hevesen megráztam a fejemet, és a pohárral a kezemben Lancere mutattam, ő pedig elkezdett fészkelődni addigi helyén- Kicsi?- néz rá kíváncsian a brit.

- Eljöttem ma Sofihoz, mert igazán régen találkoztunk már, és

- És nagyon jó barátok voltatok, blah, blah, blah Stroll nem kell a körítés!- csattan fel idegesen a monacói pilóta, és még én is meglepődtem hevességén.

- Igen, azok voltunk,- folytatta a pilóta lecsapott fejjel- elmentem vele bevásárolni, majd amikor visszatértünk, behoztam Sofinak a zacskókat, majd felmentem a mosdóba, amíg Sofi valami ételt csinált.- itt abbahagyta és felnézett ránk a pilóta, én a hátam mögé tettem a poharat, Charles pedig a márvány pultra támaszkodott, és úgy nézett Strollra.

- És utána?- szűrte a fogai közt a Ferraris.

- Charles- fogom meg felkarját, így ő rám néz, majd megnyugszik, vagy csak higgadságot színlelve, ismét felveszi eredeti testhelyzetét mellettem.

- Szóval kicsi?- szólal meg Lewis egy idő után újra.

- Utána megcsókoltam Sofit.

- Hogy mit csináltál?- terem azonnal előtte a brit, majd felrántja a székről és a torkánál fogva a falhoz szorítja- Hogy mit csináltál?- ordítja az arcába a brit.

- Lewis engedd el, kérlek- lépnék a pilóta mögé, de a hasamba, mintha kést szúrtak volna, így azonnal oda kaptam és összegörnyedtem.

- Sofi- kap azonnal utánam a monacói pilóta, így nem találkozok a padlóval, és a brit pilóta is aznnal elengedi falhoz szorított társát.

•🦋•