- Jaj istenem ne.- fúrom a fejemet a hatalmas hófehér párnák közé, amikor meghallom az ébresztő idegesítő hangját.

- Jó reggelt Sofia!- vágódik be a szoba ajtaja, és Mia, Bell, Ane, Vic, Sophie és anya léptek be rajta, de aki azonnal elkiabálta magát ahogy beért az természetesen drága legjobb barátnőm Mia volt, aki ragaszkodott ahhoz is, hogy ne Maxszel aludjak, hanem itt a hotelben.

- Jaj istenem mit tettem, hogy így versz engem?- emeltem tekintetemet a plafon felé. Itt még a plafon is tökéletesre és elegánsra volt megcsinálva. Vajon mennyibe kerülhet ez az egész Maxnak?

- Kelj már fel Sofia!- húzta el a magánhangzót a nevemben Mia- Ez a te napot, csak a tiéd.- kezd el egyhelyben ugrálni csillogó szemekkel, ami a nagy pocakjával elég viccesen nézett ki, így el is nevettem magamat.

- Inkább feküdjetek ti is ide mellém.- vetem el magamat a hatalmas franciaágyon a puha párnák között.

A két idősebb nő elnevette magát, majd ők visszavonulót fújtak, mondván ők ebből már kiöregedtek, és inkább megnézik az unokájukat, így csak én maradtam egyedül a szobában a négy hiperaktív nővel.

- Még kérek tíz percet, és utána azt csináltok velem, amit akartok.- nézek a velem maradt nőkre, akik csak összenéztek majd bólintottak, és ledobták magukat a szobában helyet kapott fotelekben, én pedig visszadőltem a párnák közé, és imádkoztam, hogy túlélhessem a mai napot.

Lassan megint lecsukódtak a szemeim, és átadtam magam az álmok birodalmának, még ha nem is hosszú időre, mert pár perccel azután, hogy elszundítottam, valaki leült mellém, és kisimította az arcomból a hajamat, és folytatta az arcom simogatását.

- Sofi, drágám fel kell kelned.- rázta kicsit meg a vállamat az engem ébresztő nő, én pedig lassan kinyitottam a szemeimet, és felnéztem a velem szemben ülő személyre, ami Mia volt.

- Oké, keljünk.- gyűjtöm össze az összes lélekjelenlétemet, hogy igenis végig tudjam csinálni a mai napot, majd kinyújtottam előre a kezeimet, két másik nő pedig felhúzott, így Mia mellett ültem.

- Oké, mingyárt itt van a fodrász és a sminkes,- ecseteli nekem Bell- a ruhák pedig már a másik szobában várnak bennünket. Szóval indulás.- tartotta felém a köntöst, amit magamra is csavartam, majd beleléptem a szobapapucsba, és átsétálltam a négy nő gyűrűjében a másik szobába, míg ők önfeledten fecsegtek körülöttem, ez pedig mosolygásra késztetett, hiszen bármennyire is nehéz lesz a nap, ők itt lesznek mellettem, ők és mindenki más, aki fontos nekem.

- Hé Sofi, Sofi- lengeti meg kezét arcom előtt Ane- itt vagy?

- Persze, persze- kapom a kezemet a halántékomhoz, majd megmasszírozom azt- csak elbambultam.

- Remélem ezt nem akarod az oltárnál is eljátszani, mert a bátyám ott kap szívinfarktus.- neveti el magát a szőke lány egy fotelben ülve, mi pedig csatlakozunk hozzá, amíg halk kopogást nem hallunk a szoba ajtaja felől, vagy csak a hangzavarunk tompítja el a hangokat, négy szempár rám szegeződik, hát persze, hiszen ma itt én irányítok.

- Tessék.- fordulok az ajtó felé, ami kinyílik, és egy hosszú szőke hajú harmincas éveiben járó nő lép be rajta, nyomában egy rövid barna húszas éveiben járó nővel. Mindkettőnél bőrönd van, amit ahogy beérnek el is engednek.

- Szóval kinek lesz a mai életének legszebb napja?- csapja össze izgatottan tenyereit a barna hajú nő, én pedig felemelem a kezemet, majd fel is állok, és a két nő elé állok, és először a szőke hajú nő felé nyújtom a kezemet- Sofi vagyok.- mosolygok rá, ő pedig elfogadja kezemet.

- Tasa.- húzza ő is széles mosolyra ajkait, én pedig barna hajú társa felé fordulok.

- Sofi.

- Anja. Kezdhetjük?- néz rám izgatottan, a szőke hajú nő pedig lefogja Anja vállait.

- Elnézést, ez az első sztár esküvője.- mondja halkan, szinte dorgálóan.

- Nekem is.- nevetem el magam, a szobában pedig pár másodperc után ismét kitör a nevetés mindenkiből, még a két újonnan érkezett nő is nevetni kezd.

- Reméljük neked az utolsó is drágám.- teszi kezét felkaromra Tasa- Én fogom csinálni a hajadat, Anja pedig a sminkedet, ahogy a többiekét is.

- Tökéletes!

- Remek, ki mivel kezd?- fordul közbe Anja, négy koszorúslányom szeme pedig ismét rám szegeződik.

- Én nem a hajammal az biztos,- teszem fel kezeimet- nekem az biztos szétjönne ha most azonnal megcsinálnánk.

- Oh drágám ha én megcsinálom, akkor azt még Max Verstappen sem fogja tudni tönkretenni semmivel.- hangsúlyozta ki az utolsó szavat, a négy nőből pedig kitört a nevetés, az arcom pedig egy árnyalattal lett csak világosabb, mint a rúzs amivel Anja az ujjai közt játszik, de most ő is leejti azt, mivel elneveti magát társa megjegyzésén- De rendben van, Sofi simnkkel kezd, önök pedig hölgyeim a frizurával.- nyitja fel a bőröndöt a nő, majd neki is kezdenek a munkájuknak.

Natúr smink és egyszerű haj. Azt hiszem pontosan e miatt szeretnék jelenleg leszedni a fejemet a koszorúslányaim, mondván ez az én napom, szóval kicsit jobban elengedhettem volna magamat, de ezeket a megjegyzéseket elengedtem a fülem mellett, és megálltam a szekrény előtt, ahová fel voltak akasztva a ruháink. Az én fehér ruhám középen, és a négy lány ruhája mellette levendulalilában pompázva.

A ruhám egyszerű volt a felső része csipke, ahogy a hosszú ujjai is, csípőmnél egy gyöngy övet kell megkötni, hátul szalaggal egy masnit kialakítva, a szoknya része pedig csak lágyan leomlik, nem simul a testemhez, de nem is habos, így tökéletes, kicsit emlékeztet arra a ruhára, amit Max vett nekem Liverpoolban. Ez az emlék pedig mosolygásra késztetett, és végig húztam az ujjaimat a ruha gyöngy övén.

- Oké először mi öltözünk fel.- emeli le az akasztóról a lila ruhát Ane, majd elindult vele a fürdőszoba felé, ahonnan pár perc múlva a lila hasonló szabású ruhában tért vissza, mint az enyém kezében pedig a köntösét hozta.

Ugyan ezt megismételte a másik három lány is, így már mind a négyen teljes pompájában álltak előttem, arra várva, hogy rám adjassák a ruhámat, de először a köntösömből bontottak ki.

- Úristen Sofi, a nyakláncod,- kapja szája elé kezeit Mia- nincs rajta a gyűrű.

- Maxnél van.- akasztom le nyakából az ezüst ékszert- Fel akarja húzni az ujjamra azt is jelképesen.

Lassan adták rám a ruhámat, anyám gombolta be gondosan az összes kis fehér gombot hátul, majd húzta össze fölöttük a fűzőt, végül pedig ő tűzte a hajamba a fátylamat is, majd már indultunk is volna ki, amikor Vic megelőzött bennünket, és csak egy kicsit hagyta nyitva az ajtót, így én kiláttam, de senki nem látott be. Max volt kint, összefűzött ujjakkal fel-alá járkált a folyosón.

- Menj már el innen, nem hoz szerencsét!- förmed rá a lány testvérére.

- De

- Gyerünk Verstappen!- mutata a lépcső felé Vic, amerre Max lassan meg is indul- Hihetetlen.- lép vissza a szobába fejét igatva a lány.

Lassan mindannyian kisétáltunk a szobából, ahol eddig tartózkodtunk. Minden lányt ott várt a párja az előtérben, csak Max nem volt ott. Mia és Ane a férjeikkel vonultak végig a sorok között, míg Mark és Victoria alkottak egy párt, hiszen ők lesznek a tanúk, így végül a sort a Bell és Charles páros zárt, de meglepetésemre nem csak ők voltak ott. Amikor kiléptem a folyosó tartózkodott még Lewis, Alex, Danyiil, Max szülei valamint természetesen az apám.

- Gyönyörű vagy Sofi.- ereszt még felém egy halvány mosolyt a brit pilóta, a másik két férfi pedig helyeslően bólogatnak mellette.

- Egyszerű, kifinomult és csodálatos.- lép elém Sophie, majd megsimítja a kezemet- Tökéletesen választott a fiam, legalább egyszer az életben.- mosolyodott el Max édesanyja, az apja pedig helyeslően bólintott. Belőlem pedig egy kis nevetés szakad fel.

- Lassan indulnunk kell.- lép mellém a bátyám, majd homlokon csókol és beállnak elém Vickel.

Max szülei anyámmal kiegészülve elhagyták a helyiséget, miután mindenki odajött hozzám egy két szó erejéig. Végül az apám állt meg mellettem, kezében a csokrommal, amit egy puszi kíséretében át is adott nekem.

- Az én gyönyörű hercegnőm.- suttogta maga elé, majd engedte hogy belekaroljak, és úgy vártuk, hogy elindulhassunk.

Először Bell és Charles léptek ki a fehér szőnyegre, őket követte Miaék párosa, majd Aneéké, végül pedig előttünk Mark és Vic lépfelt el a szőnyeg végéig.
Megsuorítottam az apám felkarját, ő pedig biztatóan rám mosolygott.

Lassan sétálok oda a pilótához, a rengeteg vendék vizslató tekintete közt, mély levegőt veszek, végül pedig már csak arra eszmék fel, hogy Max előtt állok, akinek az apám ad át egy kézfogás és egy utolsó csók után a homlokomra, a holland pedig oda hajol hozzám, és szintén homlokon csókol, végül pedig a fülembe súgja.

- Számítottam rád...

•🦋•