- Max annyira szeret, hogy ha kell a halálból is visszajönne hozzád, meg persze Tristenhez.

- Tudom,- bólintok lassan és éléggé bizonytalanul- tudom, csak néha elfelejtem.

- Nem nehéz, ha ilyen stresszben van az ember.- teszi le evőeszközeit- Sofi, kérhetek tőled egy hatalmas szívességet?- néz rám bizonytalanul a pilóta.

- Én már kértem ma nem? Szóval ne kímélj Charles Leclerc.

- Nem akarok haza menni, az a kettő az őrületbe kerget, a maradék idegeimet is megeszik. Hamilton üvölt Stroll-lal, amit még meg is értek, de hogy hallgassam is, az már más dolog.

- A vendékszoba az emeleten van az első szoba balra.

- Ennyi?- tárja szét kezeit a pilóta hihetetlenkedve.

- Ha kell ruha, tudok adni Maxéból- kelek fel, majd elkezdem leszedni az asztalt.

- Ennyi? Egy másik nő ezt valami borzalmas próbálkozásnak tekintené, főleg így, hogy a barátja, a vőlegénye és a gyerekének az apja kómában van.

- Én nem egy másik nő vagyok Charles, te pedig olyan vagy nekem, mint Mark, egy idősebb fiú testvér, aki meg akar védeni, még a Hamiltonos sztori után is.- kiabálok vissza a konyhából, hiszen idő közben oda vittem be a tányérokat- De ha akarod, akkor bezárhatom az ajtómat.

- Te tudod, hogy hogyan kell elrontani egy gyönyörű monológot Sofia- nevet a pilóta még mindig az asztalnál ülve.

- Hát igen, Max mellett ezt megtanulja az ember.

- Verstappen mellett? Lehetetlen nem ilyennek lenni.- hozza utánam a megmaradt ételeket, és beteszi azokat a hűtőbe- Baj lenne ha szeretném kialudni magam, így most lefürödnék és elmennék aludni?

- Nem, a szobádhoz tartozik fürdő is.- engedek magamnak egy pohár vizet, majd a pultnak nekidőlve kezdem el kortyolgatni azt.

- Oké,- indul el az emelet felé- és Sofi!- fordul vissza hozzám tarkóját vakargatva- Tudnál nekem ruhát adni?- először csak mosolygok rajta, de később kitör belőlem a nevetés, és elindulok felfelé az emeletre én is.

- Na gyerünk te nagy gyerek- fordulok vissza hozzá a lépcső közepéről, ő pedig elindul utánam, míg ő megáll az első ajtóknál, addig én bemegyek balról a második ajtón, és a hozzá tartozó gartdóbból kiveszem az éjszakára szükséges ruhákat, majd egy nadrágot és pólót másnapra, és a  pilótának adom azokat.

- Mégegyszer köszi Sofi.

- Ugyan már, ez természetes. De megyek én is aludni, hosszú, és borzalmas nap volt- motyogtam a végét, de a monacói akkor is meghallota.

- Ezt hallottam Sofia, holnap reggel még megbeszéljük.

- Addigra elfeljted Lecler.- lépek az ajtóm küszöbére, míg a pilóta is kinyitja az ő szobája ajtaját.

- Azt csak hiszed Berger.- egyszerre lépünk be az ajtókon, majd én azonnal a fürdőbe lépek, és megnyitom a vizet, hogy telengedjem a hatalmas hófehér kádat, míg a víz megnyugtatóan csobog beledobok egy halvány lila levendulás fürdőbombát, és a kád szélére ülve figyelem, ahogy a víz egyenletesen tölti meg a kádat.

Amikor úgy gondoltam elegendő víz gyűlt össze a kádba elzártam a csapot, levetettem a köntösömet, majd lassan beleereszkedtem a kellemesen melegen pezsgő, lila kellemes illatú vízbe, majd amikor kényelmesen elhelyezkedtem kezemet a pocakomra helyeztem, ami már olyan nagy volt, hogy kilátszott a vízből. Amikor végigsimítottam rajta, egy decemberi emlék szökik be a gondolataimba. Szemeimet elöntik a könnyek, majd szorosan becsukom azokat, és hagyom, hogy egész elmémet birtokba vegye a kellemes emlék.

•

December vége lehetett, karácsony és szilveszter közt, éppen egy nagy kád vizet engedtem magamnak, és habfürdőt öntöttem a kellemesen meleg vízbe, majd amikor felálltam vállaimon két kezet éreztem meg.

- Max éppen fürdeni akarok- mosolyodom el, habár ő ezt nem láthatja, majd lassan lehúzta a vállaimról a köntös ujjait.

- Tudom- súgta a fülembe, míg lehajolt, hogy megcsókolja a kulccsontomat- Tudom, nem is foglak megakadályozni benne, csak segítek- hajolt le, és elzárta a vizet, majd hátra dönt, és karjaiba vesz, és lassan belehelyez a kádba a habok közé- Olyan törékeny voltál eddig is, de most- simítja kezét a hasamra, ahol éppen a pici babánk nőt- most még törékenyebb vagy édesem.- simítja meg másik kezével az arcomat, majd megcsókolja a homlokomat, és egy porcelán tálat emel fel a kád mellől, majd tartalmát belefordítja a habos vízbe.

- Max ez mi?- ilyedek meg a hirtelen vízbe került tartalomtól, majd azonnal megnyugszom, amikor meglátom úszni a vízen a kis virágszirmokat, egyet lassan megérintek az ujjammal, olyan selymes mintha bársony lenne- Max ez gyönyörű- nézek rá könnyes szemekkel.

- Reméltem, hogy tetszeni fog Szörnyi.- néz rám mosolyogva, majd elkezd pakolászni a kád másik végében, majd egy újabb tál rózsaszirmot öntött a kádba, ami már tele volt a bársonyos szirmokkal, majd egy hatalmas bögrét tett a kád végébe.

- Az mi?- mutatok a csészére.

- Tea, ez pedig, egy nagyon jó könyv- adta oda nekem, a könyvet, majd egy puszit nyom mellé az arcomra, és feláll onnan, de én a pólójánál fogva visszahúzom őt.

- Te nem maradsz itt?

- El kell intéznem még egy telefont,- dönti oldalra a fejét, és úgy figyel engem, az én arcomra pedig egy szomorú mosoly ült ki- de ha akarod, akkor gyorsan lerendezem, és utána felvasok neked a könyvből.- simogatja meg az arcomat, én pedig egy hatalmas mosolyt küldök felé- Negyed óra múlva itt vagyok- puszilja meg a homlokomat, majd feláll a kád mellől, és kimegy a fürdőből.

Negyed óráig áztattam magam, majd Max lépett be a fürdőszobába egy újabb csésze teával, amit az enyém mellé tett le a kád végébe. Majd levette a ruháit, és beült mögém a kádba, én lejjebb ereszkedtem, így csak a fejem volt kint a vízből, Max felvette a kád mellől a könyvet, úgy tartotta, hogy én is és ő is jól lássuk, és elkezdett nekem felolvasni belőle, közben pedig a pocakomat simogatta, amiben benne volt a mi közös pici babánk, így én is kezére helyeztem az enyémet, és ő így folytatta a megkezdett mozdulatsort, aznap este így aludtam el. Max karjaiban az ő hangjára, ahogy éppen felolvasott nekem.

•

Lassan kinyitottam a szememet, így visszatértem a valóságban, ahol semmi nem volt ennyire boldog, és kellemes, mint ez az emlék. Már a víz sem nyugtatott meg, sőt még idő közben ki is hült. Lassan kiemelkedtem a víztől, majd magam körét tekertem egy törölközőt, kisétáltam a hálóba, majd leereszkedtem az ágyra, és a kezeimbe temettem az arcomat. "Hogy tudott ennyire tönkremenni az életem egyetlenegy májusi este leforgása alatt?"- sírtam el magam akaratlanul is, ott a halamas szoba közepén egyedül a gondolataimmal. Egyre többet törnek rám ezek a gondolatok, lassan kezdek félni, hogy ha egyedül maradok, akkor meg fogok őrülni.

Lassan felkeltem, és kerestem magamnak egy kényelmes ruhát pizsama gyanánt, majd elnyomott az álom, de valami borzalmasan aludtam. Minden fél órában felkeltem, vagy inni mentem el, vagy mosdóba vagy megmosdani, egyszerűen nem tudtam nyugodtan aludni vagy egy órát sem. Reggel hétkor már a konyhában voltam, egy nagy csésze kávéval, bár nem sokszor iszom kávét, most muszáj volt, különben az asztalra esett volna a fejem, olyan fáradt voltam. Így ültem az asztalnál, fejemet kezemmel alátámasztva, másik kezemmel pedig a kávémat kevergetve, ekkor toppant le a lépcsőről a monacói pilóta is, teljesen feltöltődve, a tegnap kapott ruhákba.

- Jó reggelt Sofi.- lépett oda az asztalhoz, majd kihúzott magának egy szét, és helyet is foglalt.

- 'Reggelt- sandítottam rá, majd folytattam a fekete koffeines ital kevergetését.

- Rosszul aludtál?

- Már két hónapja rosszul alszom...- motyogtam az orrom alatt, de biztos vagyok benne, hogy Charles is hallotta- De ráhibáztál nagyon rosszul aludtam az éjjel.- engedtem el a kanalat, ami így nekicsapódott a csésze szélének.

- Maxszel álmondál?

- Nem álmodtam,- ingattam a fejemet lassan- csak emlékeztem.

- Nem tudom melyik a rosszabb.

- Sajnos mostmár én se.- ittam bele a fekete italba, ami már csak a keserűsége miatt is felébresztett, de arcom eltorzult, amikor számba került a keserű lötty, ez inkább Max asztala nem az enyém.

- Nincs benne cukor?- mutat a csészére a pilóta visszafolytott nevetéssel.

- Ha édes lenne, nem kelnék fel tőle, így még segít is valamit- döntöm meg magam felé a csészét, hogy lássam mennyi maradt benne a keserű folyadékból.

- Gondolkodtam valamin, mielőtt elaludtam.- emelte rám tekintetét összekulcsolt kezeiről a pilóta.

- Ajaj, ez rosszul kezdődik.- állapítom meg azonnal.

- Ha, ha, ha ez nagyon vicces volt.- forgatja meg szemeit.

- Fennakadnak- nevetem el magam- na és mire jutottál elalvás előtt?

- Már május vége óta itt vagy, Monacóban, nem mész sehová, sőt, a házból sem mész nagyon ki, csak ha muszáj, szóval mi lenne ha eljönnél velem az ausztriai nagydíjra?- döbbenten néztem a velem szemben ülő pilótára.

- Hogy mi van?

- Figyelj nem muszáj, csak szerintem jót tenne neked, ha kicsit kimozdulnál, de ha ez szerinted nem jó

- Ne, ne, ne Charles várj, csak had gondoljam át, főleg azért, mert ha egyedül maradok itt, akkor megbolondulok, a sok emlék, gondolat, mi lenne ha, lassan belerokkanok ebbe, ebbe az egészbe.- muatok körbe, ő pedig megértően és sajnálattal a szemében bólint, ezt utálom a legjobban a szánalmat, semmi szükségem rá- De így,- mutatok le az egyre növekvő pocakomra- nem repülhetek, sőt nem is repülnék, ha lehetne se.

- Uh akkor még jó hogy itt vagyok én is.- csapta össze a tenyerét mögöttem Victoria.

- Te? Itt?- álltam fel olyan hirtelen, hogy a székem is felborult, én pedig majdnem hátra estem, de Charles megfogta a hátamat, hogy ne essek el.

- Lassabban, nyugi, te mondtad, ilyen hassal,- mutatott le- nem megy olyan könnyen semmi.

- Oké, oké, azt tudom, de Vic, annyira hiányoztál,- teszem kezeimet szám elé, majd a lány elé léptem, és esetlenül megpróbáltam átölelni, de a bennem növekvő kis élet miatt ez nem ment olyan könnyen- annyira örülök neked.

- Jaj én is drágám, én is.- simogatja a hátamat.

- De hogy kerültél ide?

- Én szóltam neki, mivel te nem repülhetsz, én pedig nem vezethetek ennyit egyedül, így Vickel felváltva fogunk vezetni, hogy biztonságosan odaérjünk a szállásra.

- Mi?- néztem először a szőke lányra, majd a monacói pilótára.

- Bizony kincsem, megyünk Ausztriába, szóval pakolj kincsem, még ma indulunk- tolt Victoria az emelet felé.

- Ti,- mutattam a lépcső első fokáról a két lent állóra- összeesküdtetek ellenem?

- Nem Sofi csak- kezdte a pilóta, de a fiatalabb Verstappen félbeszakította.

- Segíteni akarunk Sofi.- néz rám félve a szőke lány.

- Tudom,- léptem feljebb pár fokot- és csak vicceltem.

- Irigylem a humorod Berger.- kiabál fel utánam a pilóta.

- Én is a tiédet Leclerc.- kiáltok vissza neki.

•🦋•