•7•
-Jó reggelt!!-köszönök mosolyogva Hongjoongnak és Wooyoungnak akik kómásan ténferegnek be a konyhába
-Hány óra hogy te itt már a fél maratont is lefutnád?-nevet egy ásítás közben a szürke hajú
-Reggel 10 óra és azzal mit érek el ha szomorkodom és másokra is rányomom ezt?-vonok vállat mosolyogva miközben iszok egy kis vizet
-Jogos.-biccent Hongjoong egy nyújtózkodás közepette
Hangos csörömpölés csapja meg a fülünk, így értetlenül nézünk egymásra.
-Mi a...?!-néz körbe Wooyoung, aki már sokkal éberebb volt, mint pár perccel előbb, majd egy lihegő Mingi ront be az ajtón térdén támaszkodva és próbálja vissza nyerni az eredeti pulzusát
-Baj van.-sóhajt egy mélyet
-Micsoda?Mingi mond már!!!!-kiált a legidősebb aki nem tudom mikor érkezett meg köreinkben
-Valamit keresnek...-mondja aggódva majd mind kimegyünk a menedéket nyújtó viskóból, amint kint is hallunk egy eléggé nem túl bizalomgerjesztő sikolyt
-Mi folyik itt?-kérdezi Jongho aki épp utat akar törni a nagy tömeg közt
-Itt van Jongin...-suttog ijedten az egyik lány
Miért olyan ismerős a neve?-elmélkedek el egy picit a név hallatán
-Hol van az a lány aki pirokinetikus erővel bír??-üvölti egy velünk egykorú srác aki túl ismerős volt....túl!!-Ha??!Nem halljatok?!!Hol van?!!!-öklét a földbe vágja és az megreped
Ijedten áll mindenki az indulatos srác előtt.A levegő is megfagyott senki sem mert meg szólalni.
-Hmm...-néz körbe majd elindul egy irányba így a tömeg szétválik, hogy véletlenül se legyen közük a fiúhoz
-Maradj nyugton világos??!-suttog idegesen San és a háta mögé húz
Megdermedve nézek a fiú menedékéből az eseményekre.
-Ha így állunk legyen...-hallom türelmének fogyását ami egy ijesztő kacajban nyilvánul meg amitől az egész testemen végig fut a hideg így San pulcsijába markolva próbálom nyugtatni magam
-Utolsó esély...-hallom vigyorgó hangját ahogy a mostmár csendes táborban vissza verődik a rozoga faházakról hangja-Oké...-az utolsó szó és minden remegni kezdett, a talaj még jobban repedezett és mintha egyre csak elnyílt volna
Sikítások hada csapta meg a fülem, de alig bírom megtartani a testsúlyom hisz annyira remeg a föld hogy képtelenség egy helyben maradni.A nagy káosz közepette egy kétségbeesett kiáltás csendesíti el újból.
-Neeee!!!!-sikít egy ismerős hang mire felkapom a fejem és meglátom a kislányt akit múltkor bántott...ő...ő bántotta!!!!Őt égettem meg!!!
-Eszedbe ne jusson!!!-szól rám Seonghwa és vissza fog hisz már indultam volna a síró lány irányába
-De ő még gyerek!!!-ordítom hisz a rengés miatt csoda hogy értettem amit mond
-Ha nem vetted volna észre rajta nincs nyakperec!!!Szóval maradsz itt és csöndben meghúzodsz vagy másokat is bajba sodorsz!!!-ért vele egyet San és a többiek akik elém állnak
Nem bírom nézni ahogy szenved így megindulnék felé miközben a fiúk próbálják ki kerülni a földdarabkát ami feléjük repül.
Alattam megnyílik a föld de időm már nem volt kikerülni, talán a hirtelen ért helyzet miatt vagy csupán reflexből de sikerült a szélén megkapaszkodnom és Mingi segítségével kijutni onnan amiért hálásan néztem a magas srácra.
-Neeehhhheeeem!!!-egy újabb kétségbeesett sikoly amire már el is felejtem hogy majdnem beleestem a föld alá és nem hiszek a szememnek amint megtalálom a tulajdonosát, torkomban nagy gombóc nő és a sírás kerülget-B...Byul....-sír megállíthatatlanul az idősebbik lány és húgának arcát simogatja, akinek a teste élettelenül fekszik a poros földön és a vörös folyadék beszínezi a ruháját
Idegesegben ökölbe szorítom kezeim és nem tudok gondolkodni csak a fiút nézem aki megölt egy ártatlan lányt, akinek előtte lett volna az élet.A düh ami az ereimben terjedt egyre csak erősödött és az elmém elbódította.
SAN
Megsemmisülve nézem a borzalmas látványt és próbálom feldolgozni a történteket.Aranyos kislány volt aki mérhetetlen angyali énjével feldobta mindennapjainkat...képtelen vagyok felfogni hogy...ez történt...
-Hol van Destiny??-zökkent ki Hongjoong, miközben felállt a földről
-Itt mellettem...-nézek oldalamra de a lánynak hűlt helye sem volt
Ijedten nézek körbe mikor is megpillantom ahogy méregeti Kai-t.Mellkasa fel-le emelkedik és egyre gyorsabban.Tekintete ködös és vonásai ridegek.
-Állítsátok meg!!!-kapok észbe, de mire eljut Yunho fülébe a hallottak és kapná el a lányt addigra ő már rég Kai nyakát szorongatja
-Hogy az a...!!!-kapcsolok Seonghwával és rohanva próbáljuk megközelíteni őket hogy a lányt megmentsük, de Kai szabad kezével amivel épp nem a lányt tartja vissza a földbe csap ami megreped es körülöttük árok keletkezik
Eszelős vigyorral néz rám amit én fogvicsorogva viszonzok.
-Hogy tehetted??!!!-üvölti a lány mire Kai fordít az álláson és maga alá gyűri a lányt
Már éppen indulnék meg mikor hyungom le fog.
-Megvesztél?!!!!Nem tudod átugrani!!!!-hitetlenkedik és el sem enged
-De megöli!!!!-ordítom kétségbeesetten
-San!!-csendesít el de gyorsan az események felé fordulok
-Megint találkozunk...hogy téged milyen nehéz megtalálni...csak egy élet árán?!-nevet miközben a lány kezét fogja le
-Undorító vagy!!!Mégis hogy ölhetted meg?!!!Még csak gyerek volt!!!!-ordítja torka szakadtából
-Chhh és?!!!-köpi a szavakat egy mosoly kíséretében
Huuuu de letörölném, azt a mosolyt az arcáról!!!
-Azt csak én látom???-kérdezi Wooyoung mellőlem és remegő kezekkel mutat a lányra így én is oda vezetem tekintetem
Az erei pirosasan izzanak így átütnek a fehér bőrén.
-Mi folyik itt?!-kérdezi értetlenül Yeosang is
-Szóval a düh irányítja...-szólal meg nyugodtan Seonghwa mellőlem aki időközben elengedett
-Túl nyugodtnak tűnsz hyung...-méregeti Hongjoong a szőke hajú hyungom
-Talán mégis a hasznunkra válhat...-morfondírozik
-Ő nem egy tárgy!!!-kelek ki magamból
-Ne most veszekedjetek már!!!!-húz minket távolabb Yeosang-Destiny épp vesztésre áll szóval jó lenne ha kitalálnánk valamit!!!-morog és ekkor eszmélek fel hogy igaza van
Kai mintha csak napi rutinja lenne fogja le a lányt akiből már fogy az energia tekintete is kezd kitisztulni ami ebben az esetben nem épp jó időzítés.
-Tényleg nem lehet át ugrani??-méregeti a tátongó repedést Jongho
-Lehetetlen...-nevet hitetlenkedve Yeosang
-Destiny!-lép előlrébb Seonghwa mire mind értetlenül nézünk rá
-Mit csinálsz?!!!-lépnek közelebb hozzá de kezét kirakja így megálljt parancsolva nekem
Kai egyik pillanattól a másikig hirtelen abba hagyja a támadást a lány felé és kezével vissza állítja a talajt majd mintha itt sem lett volna tűnik el, de még küld egy újabb eszelős vigyort felénk.
-Uristen Destiny!!!Destiny!!!-rohan oda hozzá rögtön Hongjoong és próbálja ébresztgetni az eszméletlen lányt
-Ezt csak én láttam vagy tényleg...-kérdezi megilletődve Yunho
-Használta az erejét, igen.-biccent Seonghwa
-Mégis van remény!!!-mosolyodik el halványan Wooyoung
-Ha meghal vagy kinyírják akkor nem!-morgom-Rájöttek hogy mire is képes, ez el volt tervezve!-rugók idegesen a porba
-Hé!Nyugi!-teszi vállamra a kezeit Mingi mire csak mélyet sóhajtok-Mit akarhatott Kai?!-morfondírozik
-Hívom Junmyeon hyungot!!-rohan el a legfiatalabb mire csak halványan bólintunk
~^^~
Sziasztok hát itt lenne a rész😅Eléggé zavaros lett...sajnálom.Remélem nem haragszotok és azért érthető és olvasható lett😔Mindenkinek további szép napot és jó olvasást💕Hozom jövőhéten szokásosan a folytatást❤️
💖:_YU_97
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
07.10.
Nagyon Boldog Szülinapot Choi San 😍😱🎂Nem is tudok mit mondani erre a kis happy vírusra hisz bármikor fel tudja dobni a napom a kis bolondságaival.Köszönöm San🙏🏻💕Élőben még eszméletlenebb és aranyosabb mint hittem volna.Szerencsésnek mondhatom magam hogy volt alkalmam látni őt(Ezt nem felvágásból írtam félre ne értsetek🙏🏻)Csak így tovább fighting!!!És kívánom hogy a minden álmod teljesüljön😇⭐️
Ateez fighting☺️💖
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top