~1 hónappal később~

DESTINY

Fejemet a kanapé puha háttámlájára helyeztem és úgy néztem, ahogy Sehun a mellettem levő fotelben kapcsolgatja a bugyutábbnál bugyutább adásokat, várva a híradó idejét, amiben anya fog szerepelni elő adásban, hogy helyzet jelentést adjon az embereknek.Kezeim San puha tincsei között kalandoztak, ezzel is elűzve az unalmamat és úgy tűnt a fiúnak sincs kifogása ez ellen, hisz pillái le voltak hunyva.Ujjaim megálltak hirtelen, mikor egy kerék csikorgás hasított a tv monoton zajába, jelezve nekünk hogy valaki jócskán rátaposott a fékre.Halk mormogás hallatszik lábaim felől, amire oda kapom a tekintetem és csak aprót elmosolyodom a látványra.San végig nyúlt a kanapén, amin én is helyet foglaltam és kobakját combjaimra helyezte és úgy nézet fel rám kis kutyákat megszégyenítő pillantással, szinte azt ordítva felém, hogy mégis hogy tehettem ezt vele.
-Ez Baek lesz...-nyújtogatja a nyakát Sehun ki az ablakon, hogy szemügyre vegye az érkező jármű tulajdonosát
-Hogy hogy?-kukucskál ki a konyhából Xiumin, miközben megszabadul a köténytől, ami eredetileg anyukámé, szóval igazán vicces hatást kelltett a pasztell rózsaszín alapú és best mum feliratú felirattal gazdagított kiegészítővel

A fiúval hamar megtaláltuk a közös hangot, hála a közvetlenségének.A korkülönbség ellenére is volt rengeteg témánk, amiket éjszakákba nyúlóan fejtettünk ki, hangos nevetések között.Az utóbbi időben szokásává vált nálunk lebzselni-ugyan ezen szokáson osztozik Sehun is, de szerintem ő csak anyukám főztjéért látogatott-, amit egyáltalán nem bántam, bár San szemét sokszor szúrta az idősebb ittléte, de végül csak belenyugodott.De azért volt egy kis kakaskodás közöttük, amin persze az idősebb jót szórakozott, de a végén beadta a derekát és csak egy baráti vállon ütögetéssel díjazta barátom.
-Nem ma este megy a gépük Montrealba, hogy meglátogassák Ana szüleit?-ráncolom a homlokom értetlenül, miközben már hallani lehet a srác dübörgő lépteit, ahogy szeli a fokokat a lépcsőn a bejárt felé
-De...én is így emlékszem.-könyököl a karfára Sehun és az ő arcán is hasonló érzelem suhan át, mint az enyémen

Ekkor a szóban forgó személy szinte kitépve az ajtót a keretéből ront be igen csak paprikás hangulatba torzult arcizmokkal.
-Hát téged meg mi lelt?-vonja kérdőre Sehun az idősebbet-Azt hittük hogy már rég a bőröndjeiteket pakoljátok.
-Aish...igen, de...-túr a hajába idegesen, miközben elindul felénk, hogy helyet foglalhasson a kényelmes bútoron, amiben Xiumin akadályozza meg
-Ya!Byun Baekhyun!Te ősember!Az ajtó becsukásáról hallottál már?És a lábtörlésről?-teszi karba a kezeit és úgy méri végig a fekete hajút és így kísértetiesen hasonlít anyukámra, mire az illető csak orra alatt morogva hátra arcot vág és hosszúkás ujjait rá téve az ezüstös kilincsre nyomja le és egyenesíti ki behajlított karját, ezzel is a falapot mozgásra bírva, majd mikor a helyén volt, akkor elengedte a fémet ami egy kattanás után jelezte a fiú felé, hogy rendesen bezáródott az ajtó és ezután láthatóan Xiuminra nézett és bakancsával ráállt a lábtörlőre és erőszakosan beletörölte azokat, akár egy felbőszült bika úgy nézett ki, de ez az idősebbet egyáltalán nem rémítette meg
-Így már jó...anyu?-hangsúlyozza ki az anyu szót gúnyosan
-Igen kisfiam.-forgatja meg a szemeit játékosan Xiumin, amire a fekete hajú nagyot sóhajt és újra megindul eredeti célja felé, amit félbe szakítottak
-Víz isten mozdítsd magad!-böki meg a fiú lábait mutató ujjával, amire a párom csak fújtatva, de fel küzdi magát ülő helyzetbe és szuszogva hajtja fejét vállamra, tettét egy puszival nyugtázom, ami pofiján landol

Ha lehet még jobban egymásra találtunk Sannal ebben az egy hónapban.Én voltam a világ legboldogabb embere emellett a fiú mellett.Madarat lehetett volna velem fogadni annyira oda meg vissza vagyok érte.Minden apró megmozdulására szívem ugyanúgy hevesen dobban és akár, mint egy jól be hangolt hangszer szól harmonikusan Sanéval.Tünemény és egy csoda ez a fiú számomra.El sem hiszem, hogy engem választott maga mellé...Régebbi ígéretét betartva elvitt randizni, a Han folyó partját jártuk körbe kéz a kézben.Az elején zavart, hogy az emberek lyukat égettek a hátamba a tekintetükkel, de Choi San mellett az ember minden rosszat elfelejt és úgy éreztem, hogy nem kell félnem attól, hogy ki mutassam hogy más vagyok.Csak hogy őt idézzem:"Egy különlegesen normális pár vagyunk".Megismerhettem az igazi énjét, aki semmi nemű feszültség nélkül nevet és hülyéskedik, akár egy kisgyerek, ezzel is levéve a lábamról, már ha lehet jobban...Továbbra is imádtam a gödröcskéit és ez a mai napig nem is változott meg.

-Történt valami?-halkítja lejjebb a TVt Sehun, hogy jobban hallja hyungját, amire Baekhyun csak gondterhelten sóhajt és térdére könyököl két kezével miközben tenyereibe temeti arcát-Most barkóbásat játszunk?-tárja szét kezeit magatehetetlenül, de választ nem kap csak egy újabb sóhajt-Ez egy állat?
-Sehun csönd.-inti le őt Xiumin és közelebb sétál a hallgatag fekete hajúhoz és hátára teszi nyugtatólag a tenyerét, amivel párszor átsimít egész hátán
-Hallgatás beleegyezés...-von vállat Sehun, füle mellett elengedve az idősebb intelmét-Ez az állat...
-Én vagyok!Egy barom vagyok!-vág a szavába Baekhyun és arcát erőszakosan meg dörzsöli
-Azt hittem, hogy a szalonna a sertésből készül és nem a baromfikból.-hitetlenkedő pillantásokkal illetjük Sehunt és Baekhyuntól egy párnát is kap ajándékba, ami a háta mögött volt eddig
-Te kis..!!!-emeli fel az öklét indulatosan, amire a fiatalabb csak a kapott párna mögé bújik a védelem érdekébe
-Sehun inkább egyél, addig is csöndbe vagy és nem hagyják el ilyen zöldségek a szádat!-mordul rá Xiumin Sehunra, aki már nyitotta volna a száját egy újabb zseniális és világmegváltó mondattal telítse meg a fejünket, ha nem használná az erejét Xiumin, aki egy csettintéssel dermeszti meg a kezében levő párnát, amire a fiatalabb felsikít, gondolom meglepődöttségében és a hőmérséklet különbségre-A következő te leszel és a zöldségeid!-fenyegeti meg feltartott mutató ujjával, amire Sehun hevesen kezd bólogatni és már meg is lodult a konyhába, jó nagy ívbe kikerülve a szikrázó hyungja zónájat, hisz tudja, hogyha kihúzza a gyufát az idősebbnél, akkor biztosan jég szobrot csinál belőle ide a nappalink közepére

-Ígérem veszek újat Destiny!-kér sűrű elnézést és arcizmai ellágyulnak, amint megtalálja velem a szemkontaktust, amire csak legyintek egyet, hogy nem fontos, hisz egy párna bármikor pótolható-Na de...-fordul újra a lehajtott fejű fiúhoz-Pontosan mi történt?Nem úgy volt hogy most fogod megkérni Ana kezét?-a szám tátva marad és San álla is hangosan koppant a padlón
-Tényleg?-csillannak fel a szemeim, hisz Anával fantasztikus párost alkotnak és ezt csak tetőzné, ha egybekelnének, sőt a lány egyszer megemlítette, hogy mielőtt elválasztották volna őket, külföldre akartak menni hogy ott esküdjenek meg csak ketten
-Igen...de olyan béna vagyok...-mormogja az orra alatt és tenyerébe a fekete hajú
-Ne mondj ilyet!-csap az eddig hátán levő kezével Xiumin egy nagyot lapockáira-Sokat készültél!Megvan már hogy mit fogsz neki mondani, mikor letérdelsz elé?-érdeklődik az idősebb, amire Baekhyun végre felemeli a fejét és ránk néz, majd egy nagy adag levegőt kifúj orrán keresztül
-Annak érdekében, hogy együtt legyünk Ana...-köszörüli meg a torkát, amire Xiumin csak homlokára csap kezével, ami hangosan csattanva éri a bőrfelületet
-Jézusom Baekhyun...
-Nagyon rossz?-keresi tekintetem, amire csak ajkaimba harapok és köhintek egy aprót elűzve a kínos csendet
-Nem?Csak...még egy kis simítás...-erőltetek egy mosolyt ajkaimra, ezzel is megpróbálva bíztatni a fiút, ami nem nagyon sikerült, hisz újra idegesen tépi meg sötét tincseit
-Mi ez a kormány beszéd hyung?!-kacag fel teli szájjal Sehun, akinek kezében egy fehér porcelán tányér pihen, amiben anyukám csokis sütiei domborulnak ki-Ez olyan, mintha San azt mondana hogy:Destiny légy a sorsom!
-Elég elég!-tartja fel a kezeit elhallgatattva újra Sehunt, aki vállat vonva majszolja tovább az édességet
-Soha nem mondanék ilyet!-háborodik fel San a vállamon és ahogy rajta fekszik arca kicsit pufibb lesz, így meg bájosabb külsőt eredményezve neki
-Imádom Rosalie süteményét!-hümmög jóízűen Sehun a fotelben
-Már a vezetéknevén hívod anyukám?-vonom fel az egyik szemöldököm letaglózva, amire csak egy nyelvnyújtást kapok válaszul

-Oké-Oké orvosoljuk a problémát Baekhyun!Ne aggódj!-nyugtatja le az idegeit a fekete hajúnak Xiumin-Kezdjük azzal mondjuk, hogy fel hozol egy régi vicces emléket!-küld egy széles mosolyt felé
-Emlékszel arra a napra, amikor...-tördeli ujjait Baekhyun, mikor bele kezd a mondatba és látszik tényleg mennyire igyekszik, ami megmelengeti a szívem
-Ti is érzitek?-szimatol a levegőbe Sehun újra megszakítva a mostmár dühöngő Baekhyunt-Mi ez a sült bacon szag?-vigyorog akár egy komisz kisgyerek, aki valami csínyt követett el a szülei ellen, miközben leharap egy darabot fogaival a süteményből
-Mindjárt téged pörköllek meg!-szisszenek rá mostmár én és csak erőfitogtatás képpen, égetem fel az éppen szájához emelt csokoládés finomságot, ami fekete színt kezdi átvenni, amire az áldozatom gyorsan kiköpte azt, így a padlón mostmár morzsák formájában fedezhető csak fel az egykoron kerek formájú desszert
-Te szörnyeteg!-kap a szívéhez drámaian Sehun, amire csak féloldalasan elvigyorodom és most rajtam a sor hogy igazán felnőttes módon járjak el:kinyújtottam rá a nyelvem

-És most kapcsoljuk East Rosaliet!-hallatszódik egy vékonyka női hang a tvből, amire rögtön mindenki a képernyőre szentelte figyelmét és Sehun is meg keresve a távirányítót hangosítja fel azt, hogy minden szavát értsük anyukámnak
-A mai napon választották meg Mrs Lai kormányzó asszonyt, aki volt férjétől, Mr Laitől átvette a kormány irányítását.A bíróság jóváhagyásával.Jelenleg Mr Lai exkormányzót Amerikában kezelik egy pszichiátria zárt osztályán.Felépülése még kiszámíthatatlan, de az orvosok nemrégiben kiadott közleményében nem hinnék, hogy újra az ország élén állna.Így nagy valószínűséggel vérszerinti fia, Lai Kuanlin fogja átvenni édesanyjától, majd ha elvégezte tanulmányait édesapja egykori posztját.-ujjongva tapsoltunk, amint meghallottuk Kuanlin jövőjét, bizton állíthatom hogy jó kezekben leszünk a kora ellenére is, büszke vagyok rá
-Emellett a kormányzónő azonnali hatállyal bezáratja a táborokat és a bontásukra pár hét múlva kerül sor, mondta az iménti sajtó konferencián.Az eddig ott tárolt leleteket és gépeket a rendőrség lefoglalta.A bezárt fiatalokat a kórházakban kezelik és igyekszünk a megfelelő ellátást biztosítani nekik, amiben nagy segítséget kapunk a tábor egykori orvosától Kim Junmyeontól, aminek innen is hálásak vagyunk.A kutatók az ő segítségével kutatják az ellenanyag biztonságos használatát.Folyamatban van még a bent ragadt fiatalok kiszabadítása, de a tűzoltóság és a rendőrség dolgoznak az ügyön.A felépült fiatalok folytathatják félbe maradt tanulmányaikat eddigi iskoláikban függetlenül attól, hogy valamiféle erő birtokában vannak.A tanárokat tanfolyamokra küldik, hogy jobban tudatába legyenek a különféle erővel rendelkező diákok képességeiről és azok kezeléséről.Emellett a tankerület arra a döntésre jutott, hogy egy újabb szakot fognak ennek szentelni.A bizonytalan erőhasználattal rendelkezőket Okinawa szigetére fogják küldeni, ahol Yoko-sama segít nekik az erejük helyes használatában.A továbbiakban kérnénk mindenkit, hogy ahol tud segítsen, hogy visszaállítsuk a rendet az országban!Ebben nagy segítségünkre van a Szabadság Angyalai szervezet, amibe bátran várnak további jelentkezőket!Hozzunk létre egy új világot és tegyük különlegessé!Köszönöm a figyelmet!-hajol meg anyukám befejezve a híradót, amire a kép rögtön átvált a másik stúdióba

-Wow..anyud nagyon menő volt!-biccent felém el ismerősen Baekhyun, amire csak büszkén elvigyorodom, az én anyukám...
-Gyerekek!!-csapkodja meg a karfát Sehun hirtelen, ezzel is minden tekintetet magára vonzva-Hikaru kislánya megszületett!!!-mutogatja a bal kezében levő telefonja képernyőjét, ahol egy tündéri aprócska kisbaba szuszog édes anyukája mellkasán
-Istenem de aranyos!!!-olvadozom a cukiság láttán-Írd meg neki, hogy gratulálunk!
-Vajon olyan lesz, mint az anyja?-billenti félre a fejét szórakozottan Baekhyun és Xiuminnal összenéznek
-Biztosan!-nevetnek fel egyszerre, de ekkor a tv elkezd szaggatni és a kép össze-vissza ugrál, miközben a hang is folyamatosan elcsúszik
-Mi a franc?!!-nyomogatja a gombokat Sehun idegesen-Nem működik!-ütögeti combjához az eszközt, hátha csak az elem csúszott el és rossz az érintkezése
-Húzd ki a konnektort!-mondja San, amire Baekhyun villám gyorsasággal ki is húzza a dugót, hogy ne kapjon áramot az eszköz és végre abbahagyja a villódzást, de ehelyett egy férfi sziluettje rajzolódik ki
-Mi folyik itt?!-hőkölök hátra ijedten, amire San csak közelebb húz magához biztonságot nyújtó karjaiba
-Sehun elég!-rivall az idősebb a fiatalabbra, aki széttárja karjait
-Esküszöm nem én vagyok!Már rég kiröhögtelek volna titeket, ha én csináltam volna!-érvel Sehun

-Sziasztok...-egy rekedtes hang szólal fel a tvből és hozzá társul egy rövid fekete hajú ázsiai fiú is, aki ijesztő komolysággal mér fel minket
-H...hyung?-akad a szó a torkán Sehunnak
-DO?-szemöldököm a homlokom közepéig ugrok döbbenetemben-Mégis...hogy...?
-Ti ismeritek egymást?
-Mit keresel ott hyung?
-Nem találtunk semelyik táborban...
-Hol vagy?-érkeznek szegény sráchoz a kérdések hada, amire aprót elneveti magát, de így is eléggé rossz minőségben adja vissza a tv
-Az a baj hogy én sem tudom...-vakarja meg tarkóját szakadozottan
-Tessék?!-pislog nagyokat San is
-Mikor vissza akartam menni az időben, hogy minden hibát vissza fordítsak és megmentsem Sehunt...valami rosszul sült el és...-húzza el a száját szomorúan
-Másik dimenzióba ragadtál?-találgatok suttogva
-Valami olyasmi igen...-bólogat apró görbülettel
-Akkor ez azt jelentő, hogy soha nem fogunk téged látni...mármint...-próbálja össze szedni a gondolatait Xiumin, de egy ilyen helyzetben kicsit nehéz szavak formájába önteni a gondolatainkat
-Még nem jöttem rá a kijutás módjára.Csak ritkán tudok testet ölteni.Sajnálom....-hajtja le a fejét bűnbánóan és mintha egy könnycsepp csillant volna meg makulátlan orcáján-Én csak jót akartam.
-Tudjuk hyung!Köszönjük!-küld egy mosolyt Sehun az idősebb felé, akinek az ajkai megremegnek
-Megtaláljuk együtt a módot!-bizonygatja Baekhyun elszántan
-Köszönöm, hálás vagyok.De még így is igyekeztem segíteni...-találja meg a szemkontaktust velem, amire a döbbenetem a tető fokára hág-Egyszer próbáltam leszedni a nyakpereced, de rosszul sült el...ne haragudj rám.Nem akartam fájdalmat okozni neked.
-S..semmi baj...-emlékszem vissza az esetre és valahogy értelmet nyer minden, a hiányzó puzzle a helyére került, ami megnyugtató

-Már csak egy megválaszolatlan kérdés van...-szólal meg San, amire érdeklődve nézünk rá-Vajon ki üzemelteti az aktákat?-vezeti tekintetét végig rajtunk
-Őszintén?Nem tudom...lehet ez egy olyan dolog, ami örök homály lesz az életünkbe...valami vagy valaki nem akarja, hogy fény derüljön rá.-köszörüli meg a torkát Baekhyun
-Na de most, hogy hyung is itt van hallgasd meg Baekhyun lánykérését!!!-csapja össze a kezeit Sehun szélesen vigyorogva-Sok mindenről maradtál le hyung!!!
-Oh Sehun!!!Kinyírlak esküszöm!!!-csattan fel Baekhyun, amire én csak jót kuncogok magamban, mintha Tom és Jerryt néznek 3Dben a nappalinkba

Egy apró bökés zökkentett ki a színházba illő darabból, ami az oldalamba érkezett, így kicsit megugorva szegezem az illetőre a figyelmem.
-A srácok írtak.-mutatja fel a telefonja világító képernyőjét San és megjelennek arca szélén a jellegzetes gödröcskéi, van egy csoportos chatünk, ahol általában megosztjuk egymással az éppen aktuális dolgokat a srácokkal, igazából minden kis hülyeséget, ami épp elménkbe léket vert-Mi megyünk fel egy kicsit.-tápászkodik fel mellőlem a fiú, miközben szabad kezével fel segített engem is udvariasan, amire a srácok csak bólintanak szabad utat adva nekünk, így ujjainkat össze fűzzük és sietős léptekkel szeltük a lépcső fokait
-Aztán halkan!-ordít utánunk Baekhyun
-Védekezzetek!!-hallatszódik még Xiumin elhaló ordítása
-Aish komolyan!-rázza a fejét hitetlenkedve San a hallottak alapján, amire én csak mélyen elpirulok-Aranyos...-simítja el rakoncátlan szőke tincseimet szemeimből és ujjai elidőznek még arcomon, miközben szemeiből boldogság tükröződik, amire szívem nagyot dobban megütve szinte bordáim-Mingi hang üzenetet küldött...-kacag fel, amint belép az alkalmazásba és látja, hogy egy lejátszásra váró hang fájl vár ránk-Esküszöm félek...-rázza a kobakját, így barna tincsei ide-oda hullanak homlokán, majd rábök az üzenetre
-Össze költözünk!!!-üvölti teljes hangerővel, amire fülemhez kapok és San sem áll távol attól, hogy eldobja a készüléket-Nincs kifogás!Neked sem Seonghwa hyung!Nem bírom ki nélkületek, tök unalmas hogy nem vagytok itt...szóval ez az egyetlen megoldás, hogy ne őrüljek meg!Naaa kérlek szépen!!!Mit mondtok?
-Yunho már megy az IKEAba...-pörgeti lejebb a chatet, ahol különféle bútorok képei jelennek meg, amint vége volt Mingi bejelentő üzenetének, amit igazán aranyosnak találtam, egyszerűen isteni csoda történt velem, hogy találkoztam ezekkel a srácokkal-Már csak mi vagyunk kérdésesek.Te jó ég!Mi lesz itt...-nevet fel jóízűen San, majd felsóhajt és zsebre teszi a lezárt telefont és sötét íriszeit összekapcsolja az enyémekkel-Készen állsz egy új kalandra?-vezeti finoman kezeit derekamra és körbe öleli vékony testem
-Veletek?Veled?Bármikor!-mosolyogok rá őszinte boldogsággal
-Meddig?-dönti homlokát az enyémnek és úgy suttogja a szót kettőnk közé
-Örökké!-csap le párnácskáimra mohón, de mégis szeretetteljesen és nekem nem kell ennél több, hogy tudjam megtaláltam az én boldogságom, az én utam

ÚJ AKTA ELÉRHETŐ

Megnyitja?

Igen Nem

Rendszer hiba történt...az oldal össze omlott...próbálja meg később...Érvénytelen jelszó...hiba...

"Look around you
Did you find your dream?
Did you find your treasure?
Yes, we have finally found it
Covering us like the shining light
Setting us free like the winds coming from above
Can you see the changes?
Let us continue to hope and yearn
Through the roaring winds, continue to blow
It will not stop us
We are the history
And we will be the one
Can you hear those voices?"

-Ateez

THE END

~^^~
Sziasztok!❤️Meghoztam a Szabadság Angyalainak utolsó részét!Fáj a szívem rendesen, de örülök hogy sikerült megvalósítanom az elképzeléseim!😊Remélem élveztétek ezt a kis történetet.💕Furcsa lesz, hogy nem fogok írni vasárnap ehhez a könyvhöz🥺Eredetileg csak egy kis draft volt a Wattpadomon, amibe néha-néha írogattam, hogy leírhassam az agyamba tóduló gondolataimat, cselekményeket, végül egy nagy világgá nőtte magát, amit 40 rész körülire terveztem, de aztán közbe szóltak a milliónyi ötleteim, így vált 62 részessé, amit remélem nem bántok😅Aggódtam az elején, hogy nehezen megemészthető vagy zavaros lesz...amit nem tudom mennyire sikerült megvalósítanom😶😅Ennél a könyvnél jöttem rá, hogy fantasyt írni nagyon nehéz, hisz az rendben van, hogy természetfeletti és bármi megtörténhet, de az emberrel olykor elszaladhat a ló és élvezhetetlenné téve az egészet, így igyekeztem úgymond "reálisra" megírni(?😅).Egy évig írtam ezt a ficit, amit így utólag vissza olvasva vettem észre, hogy sokat változtam, amin rendesen meglepődtem.Remélem nem csalódtatok bennem...rettenetesen izgultam, hogy minden klappoljon...😔Igyekeztem minden vasárnapra részt hozni és értékelhetőt.Néha nem voltam jó passzban, de minden tőlem telhetőt megtettem úgy érzem😊
Nagyon szépen köszönök mindent nektek, hisz igazából nektek köszönhetem ezt az egészet!Nagyon hálás vagyok!🙏🏻💕Köszönöm egytől-egyik mindenkinek a kedves, biztató kommenteket a voteokat, ezek tartottak életben és adtak erőt a folytatáshoz!😊Remélem ezzel a kis történettel mégjobban megszeretettem veletek az Ateezt❤️Ahogy Destiny mondaná:Nyolc csoda✨Az ikletet a Say My Name és a Hala Hala adta főként, de az EXO is rengeteget adott ehhez a könyvhöz😊(meg rengeteg Vixx is felbukkant)
Nem tudom mikor találkozunk legközelebb, de reménykedem benne, hogy valamikor vissza térek egy könyvvel nektek❤️Addig is vigyázzatok magatokra~

2019.05.26-2020.08.02.

(Nektek hogy tetszik az új album?Kedvenc szám/számok?❤️Én az egész albumot imádom, de az abszolút kedvenceim a Thanxx, To the beat, Inception😍)

💖:_YU_97